Technikai, expozíciós és divattanácsok télire. Mit vegyünk fel, mit vigyünk magunkkal, ha havat, jeget, hóesést vagy sarat akarunk fotózni. Melegről hidegre, vagy hidegről melegre nagyobb a baj?

Megjelent a Digitális Fotó januári száma

Vedd meg a Digitális Fotó januári számát, Hajdú Éva egy nagyon személyes és igaz írással búcsúzik Balla Demetertől benne, a képeket Bánkuti András válogatta.

Meglepetés erejével hat, amikor Demeter birodalmába megérkezik a kis estiskolás csapat. Ezt némi egyeztetési probléma előzi meg a kapucsengőt illetően, de a sokkoló helyzet így is létrejön. Jóskát, az adásvezetőt is megérinti érzelmileg az estiskolások szeretete. Ezek után elszabadulnak az indulatok. Az egész üzenetre a megfejtés pedig, hogy Jóska századik adásvezetését köszöntöttük. 2009. május 27-i eseményt láthattok a filmen.

Boldog új évet kívánok egy archívból megmentett filmmel Demeter Számadó utcai lakásáról. 1992. szeptember 12-én és 13-án készítettem a felvételt Demeterről, a tárgyairól, mindarról, ami körbevette őt.

Rövid ünnepi adás a jövőről, a tervekről, kicsit a téli fotografálásról is. Békés karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek.

Emlékezés mesteremre, Balla Demeterre Máriássy Ferenc Vallomások című filmjének részleteivel.

Búcsú Balla Demetertől

Balla Demeter Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, a Nemzet Művésze temetésére 2017. november 21-én 14.30-kor kerül sor a Farkasréti temetőben.

A barátok és pályatársak nevében Donáth László evangélikus lelkész és Kincses Károly fotómuzeológus búcsúzik a ravatalozó Makovecz-termében.

A megjelentek egy szál rózsával róhatják le kegyeletüket.

Balla Demeter (1931-2017)

86 éves. És már nem lesz 87. Szerettem és szeretett. Nem atyaként, nem fiúként, nem a huszadik század magyar fényképművészetének egyik meghatározó alakjaként és nem a fotóival sokat foglalkozó fotómuzeológusként. Hanem Balla Demeterként, aki bonyolult, összetett személyiségének olyan részébe engedett szabad bejárást KK-nak, ami sokak előtt zárva volt. Ebben a részben a féltés, a szeretet, a minőség tisztelete, a bizalom és a feltétel nélküli elfogadás lakott, és ahová nekem hosszú ideje saját kulcsom volt. Most tompán és zsibbadtan ülök, mantrázom magamban, hogy elveszett az életem egyik meghatározó embere. Évtizedekig láttam, hogyan él, hogyan lesz azzá, aki lett, hogyan lesz belső világa egyre zártabb és ugyanakkor letisztultabb, s ez miként jelenik meg időskori fényképeiben. Olyan fotókat csinált ekkor, melyek a természet által létrehozott formák nyers erejét, esztétikumát, szépségét voltak hivatottak megmutatni mindazoknak, akik tudják, sejtik, hogy az ember – bármely sokat is gondoljon magáról – mégis csak a természet része, annak kreálmánya, csak azzal együtt élhet, s azzal együtt fog elpusztulni is. Balla Demeter egyike azon nagyon keveseknek, akik ezt a fényképművészet eszközeivel képesek elmondani. Messziről jött, sokat látott, és fényképeivel mindent megmutat, amire csak van szemük a látóknak. Talán még annál is többet, mert képein nem minden látszik, de annál több érződik. Gigantikus életművet hagyott maga után. Maga után? De hát tegnap még élt, beszélt és ma már csak a múlt idő és a hagyaték? Rossz ebbe belegondolni.
Belülről kifelé sugárzó személyiség volt, s ha valaki megtanulta dekódolni akadozó beszédét, olyan tudáshoz juthatott, olyan emberi mélységekbe pillanthatott be, hogy beleszédült. Még élete utolsó heteiben is nyitva állt háza mindazok előtt, akik meg akarták tölteni saját félig telt korsójukat Demeter kiapadhatatlannak látszó kútjából. Ennek vége. Ennek vége? Talán valamennyi átmenthető különféle áttételeken keresztül fotográfiáiból, könyveiből, verseiből, de azt már nem ő adja, hanem nekünk kell elvenni mindabból, amit itt hagyott.
Demeter. Köszönöm, hogy voltál, hogy adtál és elfogadtad, amit adtam.
(Kincses Károly)