A Kreatív fotó lecke leírásánál olvastam, hogy ez a lecke áll legközelebb a festészethez, és azt hiszem, hogy itt Zsolt megtalálta a maga festményét. Gondolom nem sokat tett hozzá a látványhoz, úgy értem nem ő rendezgette így a leveleket, de jó, hogy ezt meglátta és lefényképezte, és meg is mutatta nekünk. Nagyon szépek a színek, a formák, az ívek, az is látszik, hogy egy üveglapra tapadnak ezek a levelek, és ez az üveg mégjobban megváltoztatja a formájukat és a színüket is. Ez a fotó engem lassításra szólít: a nézésével és fotózással kapcsoltaban is, köszönöm. (Bartos Ágnes)
értékelés:

Mennyire más benyomást kelt ez a portré Istvánról, mint az ő önportréi! Ráadásul, a hozzászólásaiból én ezt vagyok hajlamos elhinni. De ez normális dolog amúgy. Olvastam egy kísérletről, amelybe egy-egy emberről készült portrékből kellett kiválasztani önmagának is és az ismerőseinek is a legjobbat. Különös módon az adott személy rendre a tükrözött képet választotta, a többiek pedig a róla készült simát. Mindenki azt, amit látni szokott, mert mivel egyikünk arca sem tökéletesen szimmetrikus, az ellentétes kép torznak tűnik. Érdekes, nem? De ez még mind semmi, szerintem nem is a szimmetriáról van csak szó. Hiszen ki a csuda szokta magát tükörben nézegetni széles jó kedvében, vagy dühében, vagy stb. stb.? Lehet ezért is mások az önportréink, mert a tükörből mindig csak egy épp belenéző kép néz vissza... (Hajgató Noémi)