Haza

Városom Szeged. Itt születtem, a lépcsők felett, ott van a kórház. Azóta sok minden történt. Elköltöztem immár 8 éve külföldre. Vándorolt magyar. Ide érkeztünk és innét megyünk el. Ilyenek vagyunk mi Magyarok. Örök elégedetlenek és vándorlók. Mintha folyton keresnénk valamit. De az igazán fontos dolgok mindig hátramaradnak. De mindig inspiráló újra itthon otthon lenni. Még ha az inspiráció keserédes is néha. Nincs már nekem itt semmim. Csak az emlékek amik itt maradtak. Itt kellett maradniuk.

A képről: Mínusz 24 celsius fok. Kimentem fotózni mert meg akartam fogni azt a kellemetlen érzést, ami folyton ott ült a nyakamon, mikor az utcákat róttam. Akkor nem tudtam mi ez. Most már tudom. Akkor azt hittem az amit látok, az fojtogat. De most már tudom. Nem az volt , csak az emlékeim súlya. Fényképezőgéppel készült kép.

Sokféle barátság

Sokféle barátság

Az ember legjobb barátja, de vajon a kutya is így gondolja? A barátsághoz 2 ember kell. Vagy mégsem?

Én és a kamerám

Én és a kamerám

Külföldön élő magyarként kicsit hiánypótló számomra a fotózás. Amolyan jó barát.

Védvonal

Védvonal

Nagyon megszenvedtem vele, meg nem is szeretem magam fényképezni. Vivian Maier szerintem egy kicsit "beteg" volt lelkileg. Vagy nagyon magányos. Mondjuk az rólam is elmondható. Szóval nem annyira szívesen, de próbáltam legyőzni magam. Ennyire sikerült. :)

Látszótér innen és túl

Látszótér innen és túl

Amikor először kezdtem fényképezni kényszert éreztem, hogy lefotózzam a lábam. Ez egy nem túl régi újragondolása, és most találóan valaminek a kezdete, pont mint régen.