Csónakos

Csónakos

Tetszik a helyet, amit megmutatsz, de nem egyértelműen vidám kép. Első ránézésre azt mondanám, hogy ez egy gyerekkori nyári emlék, vagy annak a felidézése, de minél tovább szemlélem, annál szomorkásabbá válik ez az egész, mert olyan eső utáni, olyan őszies hangulata van attól a tónusrendtől, amit mutatsz. Ezt nem azért mondom el, mert ez baj lenne, csak ha nem ez volt a cél, akkor azt úgy tudod ellensúlyozni, hogy egy kicsit kevésbé kopogós, és világosabb a kép, és akkor a vidámság visszaköltözik bele. (hegyi)

Levelek - körtéimhez

Levelek - körtéimhez

A címmel én nagyon nem foglalkoznék, mert a címadás külön kategória lehet a képekhez, nem is igazán fontos most, mert a képről beszélni érdekesebb. Jónak tartom a kompozíciót. Az a furcsa benne, hogy első látásra olyan, mintha húzná az egészet balra, mert a tömegek ott vannak, igen ám, de a jobb oldalon lévő sötét folt ezt az egészet vissza tudja rántani. Ami a problémám az igazából az, hogy ezeknél a körtéknél a felületeken, ahol a fényt kapta, ott valahogy kilyukadt az egész, onnan eltűntek azok a pórusok, amik a körtének a jellemzői. Ezt sajnálom, mert ha ez helyesen van exponálva, akkor talán ez nem történik meg. Nem tudom, hogy RAW-ba fotózol-e, vagy sem, talál a RAW képfeldolgozásnál van mód ezen egy picit még javítani, persze látni kellene az eredetit ahhoz, hogy az ember ezt biztosan megmondja, hogy mit lehetne ebből még esetleg az utómunkában kihozni. Ez tanulságos abban a tekintetben, hogy ezt akkor kellene tudni jól megcsinálni, hogy tónusban belül maradjunk a határértékeken, amikor exponálunk. Ezen kívül viszont a kép, a berendezése, és az egész hangulata jó, működik. (hegyi)

Gyümölcsös

Gyümölcsös

Nagyon szép csendéletet mutatsz, nagyon jók a formáid, kicsi derítés majd nem ártana. Derítésnek azt nevezzük, amikor egy főfény, egy erősebb megvilágítás ellenpontját megtaláljuk azzal, hogy azt a főfényt valamilyen más fényvisszaverő felületről visszacsapatjuk ellenoldalra. Automatikusan létrejön ez a tányérral, ha megfigyelitek a két barackot meg a diót. A tányér maga visszaderíti ezeket a formákat, és nézzétek meg, hogy mennyire jól élnek, jól mutatnak ezen az egészen, míg az asztalterítőn lévő dió, alma, meg a váza is bebukik feketébe. Ezt kellene elkerülni. Annyit kellene elérni a derítés által, hogy az történjen meg a többi tárggyal is, mint ami megtörténik a tányérban lévő tárgyakkal. Ezt nagyon egyszerű elérni, mert ha egy tányér ezt meg tudja csinálni, akkor nosza, vegyél elő még egyet, és az is vissza fog neked deríteni, ahogy látom, itt volt elég fény. Ezt meg fogja tenni neked akár egy alufólia, vagy bármi más olyan konyhai eszköz, ami ott van kéznél, és vissza tudja verni a fényt. Arra felhívnám a figyelmet, hogy a neutrális fényvisszaverést a fehér felület fogja adni, az ezüstös felületek inkább hidegebb fényt hoznak, az aranyló, sárgás felületek melegebbet, ezzel lehet játszani is, hogy mit akarsz ebből kihozni: egy melegebb vagy egy hidegebb tónust. Érdemes lenne ezzel foglalkoznod, mert ez a kép izgalmas. Egy kicsit több kellene abból a rózsaszín virágból, ami fönt van. Most az egész kép egy kicsit szűk minden irányban, több előtér kellene, és oldalt is több tér, de a megoldással abszolút egyetértek. Ha a tömegelhelyezéssel még pontosabbak akarunk lenni, akkor én közelebb vinném a vázát a tányérhoz, és kijjebb vinném az almát. A kettőt megcserélném oldalirányban. Nagyon örülök, hogy hozzáfogtál ehhez is, úgy tűnik, van hozzá érzéked, ez ismét olyan terület, amivel van értelme foglalkoznod. (hegyi)