A megfigyelés tökéletes, az nagyon jó, ahogy ezt megfogalmazod: hogy egymásra fotózod a tükörképet és saját magadat, és tulajdonképpen ettől izgalmas is ez a kép. Ugyanaz a problémám vele, mint a biciklis képnél, hogy te civil maradsz. Márpedig valahogy azt kellene elérni, hogy ne a civil fotóst lássam ebben a tükörképben elsősorban, hanem lássak egy figurális játékot. Megint az iróniát hívnám elő. Ha véletlenül találsz erre rá, akkor ellene kell dolgozni annak, amit ő mutat. Miről beszél ez a modell? A divatról. Arról, hogy hogyan kell megjelenni egy őszies helyzetben, milyen vagány kabátja van, mennyire menő ez a pláza-lány, de akkor ehhez meg kell keresni az ellenpontot, és te vagy az. Testileg mi nagyon alkalmasak vagyunk az ellenpontozásra, és akkor tessék kigombolni köldökig azt az inget, és hozni egy ilyen melós-turista kombót, aki ott most ezt véletlenül megtalálta, tehát valamit magadon kell alakítani ahhoz, hogy ennek meglegyen az ellenpontja, egyébként nem fog működni. Ott áll meg a dolog, hogy önmagában a te jelenléted még kevés, arra még valami fűszert rá kell szórni, hogy az finom legyen. Egyébként a tónusok, és minden rendben van, kicsit azt sajnálom, hogy a lábnál ennyire el van vágva, meg a fejnél is valamennyit hagytam volna, de egyébként a dolog működik, ugyanakkor hiányzik nekem a vicc, az plusz mondanivaló, ami ezt az egészet följebb emelné a talált kép szintjénél. (hegyi)

Ez egy érdekes Vágy lecke megoldás, mert sok mindenről mesél, egészen vad irányokba is el tudok menni, ha akarok a lánccal, a leláncolással kapcsolatban, mint vágy. Gondolom nem teljesen erre gondoltál, amikor elkészítetted a képet, de bocsánat, ez most benne van. Ha a szabadulás, vagy a szabadság lenne a téma elsősorban, akkor valami kellene még ebből, kevés ez így, túl közel mentél, mert nem kapok abból, hogy mi lenne, ha ez a kapu még jobban kinyílna. Mi van ott mögötte? Egy tájrészlet, vagy egy épületnek a belső részlete? Szóval valami biztos, hogy van, de érdemes azt megfogalmazni, hogy mi az, ahová a vágy iránya mutat. Most ez nincs a képen. (hegyi)

Feri, ennek a képnek a fölső egyharmadát levágnám a fenébe, mert igazán az érdekes dolgok alul történnek: a zöldekkel, a kékekkel, a sárgákkal, a fehérekkel. Tulajdonképpen a sárga fölött nem sokkal ez már vágható, a többi kigyengíti ezt a kompozíciót, és ezt a megfogalmazást, úgyhogy megint az mondom, hogy te döntsd el, hogy miről akarsz mesélni. A kevesebb olykor több. (hegyi)

Valahol most elbeszélünk a történetben két fő motívum között, és nincs eldöntve, hogy hova tettük le a voksunkat. Mi a fontos? A táj, ahol biciklizel, és a bicikli egy mellékes szempont, vagy az, hogy kerékpározol? Afelé tendál a döntés, hogy a kerékpár a fontosabb, hiszen az a nagyobb a képen, ugyanakkor viszont fölemelkedtünk erről a szintről, és ez így most a horizontunk is, ami elmegy a bicikli fölött. És hova megy? A semmibe. Mert a horizont fölött van a táj része, maga a falu a dombokkal, bokrokkal, és a horizont alá került az egész komponálás. Ha lejjebb kerül a bicikli, akkor ez a két történet egymásra tud csúszni, tehát az a középső sáv, ami most nagyon sok képelemet nem tartalmaz, eltűnik. Ezt érdemes lenne végiggondolni, amikor komponálsz egy ilyen képet, hogy mi az, ami ebben most fontos. Neked kell meghatározni, hogy érzelmileg mi az, ami hozzád közel áll, és afelé vinni el a kamerának a nézőpontját is. (hegyi)

Volt egy előzménye ennek, ami nekem jobban hasonlított egy városi képre, persze nem kötelezően ez a cél, de ott azt beszéltük, hogy javítunk azon. Ez most itt túl bedöntött verzió nekem, túlságosan olyan, ami skurcban van, perspektívában más rálátást ad a dologra, úgyhogy ez nem egészen annak az ismétlése. Ez nem baj. Ez egy izgalmas kép lenne. Itt most a LENNÉ-t szeretném kifejteni. Azért csak lenne, mert ettől a képformátumtól azt hiszem, hogy agyvérzést fogok kapni. Arról van szó, hogy a klasszikus képformátumok nem véletlenül alakultak ki úgy, ahogy. Ha valamit elbénázunk a szerkesztésnél, vagy valamit elnéztünk a képcsinálásnál, akkor azt meg kell ismételni. Ha itt valami ilyen képelem volt benne, ami miatt vágtál fönt meg lent, akkor az a kép el lett rontva. Akkor azt a megoldás, hogy keresek egy olyan képkivágatot, ami arányaiban hozza azt, ami egy jobban berendezhető képarány. Itt nem lehet egyszerűen semmilyen képszerkesztési dologról beszélni azért, mert annyira deformáltak a viszonyok, hogy ez majdnem egy banner. Nem nagyon értem, hogy miért jók ezek a fotótól idegen formátumok. Ez megbosszulja magát, mert ahhoz, hogy megtanuld, hogy mi van a képszerkesztéssel ahhoz szerintem célszerű legalább az elején megtartani azokat a szabályokat, alap törvényszerűségeket, amik fontosak. Szóval én azt gondolom, hogy ez erre is igaz, hogy amíg tanulok, addig nem biztos, hogy több mindent föl kell rugdosni. Én most lebeszéllek erről téged, de nem csak téged, hanem mindenki mást is, mert nagyságrendileg ezt a képterületet nehezebb berendezni úgy, hogy az érvényes és működőképes legyen. Szóval hajrá tovább, de most próbáljunk meg leakadni ezekről az arányokról. (hegyi)