Idős(szép)kor

Idős(szép)kor

Vác, Eszterházy utca. Minden kornak meg van a szépsége és a nehézsége.
D80 55mm, F4,5, 1/40s.
Hdr

Kettő problémám van a képpel, miközben a kompozíció maga rendben van, és tulajdonképpen az üzenet is, amit ezzel mondani akarsz, az érthető. Az egyik problémám az, hogy túlélesítetted ezt az egészet, egyszerűen bosszantóan éles minden. Ez abszolút ellene dolgozik az üzenetednek, ebben semmi finomság, lágyság nincs, ez olyan kemény, mint a vídia, szinte grafitceruzával van belekarmolva a felületbe a kép. A másik, hogy erre még rájátszottál azzal, hogy elmentél egy ilyen HDR-es irányba. Ez elég veszélyes játék, mert könnyű beleszeretni, és nehéz róla leszokni. Minden előzetes híreszteléssel szemben nagyon ritkán lehet használni. Talán templombelsőkben, meg nagy tereken, ahol nagy tónusátfogást kellene produkálni, ott ennek lehet értelme, de külső térben nem sok. Pont azért, mert egészen szürreális, és a valóságtól elrugaszkodott grafikai helyzet fog létrejönni belőle, de te fotográfus vagy. Ha te ezt megrajzolni akarod, akkor vidd ki az állványodat, ülj le a kisszékre, és rajzolj, biztos meg tudod csinálni, de ha te fotográfusként állsz ehhez a történethez, akkor én ezt úgy akarom érezni, azt, amit a fotó tud. Ez, amit most látunk, ez nem a fotográfia terepe. Ezt azért érdemes magadban helyretenni, mert a testidegen eszközhasználat mindig a néződ és közéd fog állni. Van, akinek be fog jönni, de nagyon megosztó, hogy akinek nem, annak nagyon nem, és tartok tőle, hogy akinek bejön, annak azért jön be, mert mint fotóval nem tudna vele mit kezdeni, és megkönnyítetted neki a dolgát azzal, hogy elvitted egy olyan terület felé, ami könnyebben befogadható. (hegyi)

A dombon

A dombon

Egy kisvárosban élek és ha túl sok minden van a héten akkor felmegyek a kedvenc dombomra.(amíg be nem építik..) Itt gondolom át mi minden történik körülöttem.

Az van, hogy ami történik a kerítéssel, az úttal, a szereplőddel meg a tájjal, az mind rendben van. Egyetlen dolog nincs rendben, hogy a kép szélén, az úton van valami, ami nem tudom micsoda. Lehet, hogy az egy sátor, vagy egy autó, vagy mi a fene, valami ott csillan is, meg van egy fekete nagy forma. Talán úgy kellett volna megállnod, hogy annak ne kelljen rajta lennie. Ha az nem volna, akkor az egésznek más üzenete lehetne, ez az üzenet jobban működne. (hegyi)

Délutáni órában

Délutáni órában

Sokat rendezgettem az íróasztalt a szobában. Nyáron túl napos helyen volt, télen túl hideg helyen...

Az a helyzet, hogy ami nem sikerül a valóságban, azt neked utómunkában kell megcsinálni. Itt most három (ha akarom, akkor négy) fényforrásunk van: van egy Nap, ami valószínűleg egy tetőablakon világít be, ami a falra vetődik, van egy asztali lámpánk, van ennek a tetőablaknak egy tükörképe, és van maga a monitor. Ez négy külön életet élő dolog, és ezt kellene valahogy összehozni. Tulajdonképpen ez majdnem a négy sarka a képnek, kicsit azt bánom, ha már ez így alakult, akkor miért nem vágtál a hangszórók mellett, mert akkor ez még hangsúlyosabb lenne, hogy így négy felé van osztva, de valahogy ezeket tónusban közelebb kellene egymáshoz vinni. Olyannyira, hogy értelmezni lehessen a Tilos a dohányzás feliratot, meg esetleg a képeket is a falon. Itt arról van szó, hogy meghagyjuk a csúcsfényeket ott, ahol vannak, és a középtónust elkezdjük emelni, és egyből élni kezd a többi is, vagy elkezd valamilyen történet felé elmozdulni. Ez talán egy megoldás lehetne. (hegyi)

Természetes vonalak

Természetes vonalak

Vácrátót/bridge gép/pálmaház.

Pont átsütött a leveveleken a nap, gondoltam megpróbálom leképezni. Remélem sikerült.

Ez egy szép, nagyon hangsúlyos és nagyon zenei kép. Van egy nagy vibrálása, vannak gyönyörű ívei. Nekem kicsit még lehetett volna forgatni is akár egy pár fokot az óramutató járásával megegyezően, hogy ez a felfele mutató ív még lendületesebb legyen. Viszont abszolút díjazom azt, hogy bátran használod a komponálásnál a képkivágatot, és bátran nyúlsz a tónusokhoz, nagyon szép. (hegyi)

Hogy is van ez?

Hogy is van ez?

Egy esős nap után. Nikon D80, nikkor 18-70.

Alapjában a tócsa tükröződése, ezek a dolgok kedvelt ügyek és nem véletlenül azok, a kérdés mindig az, hogy mi az, amit az ember ebbe belekomponál, milyen környezetből milyen másik világra nyitunk ezzel kaput. És ha mondhatom ezt, itt van esztétikai érték, mert a tónusok és a mértan jó ellenpontja annak, amit az épület mutat. Szóval jó lett ez, várom a képeid! (hegyi)

Imbolyogva?

Imbolyogva?

Azzal kezdem, ami a problémám, hogy legyünk rajta túl, hogy utána már az érdemekkel foglalkozhassunk. Egyrészt ez bár rajta van egy figura, de önportrénak kis szódával tekinthető csak, gyere ki a fényre, azaz mutasd magad. Nyilván ez nem a kép értékéből von le, hanem a feladattartásra próbál utalni, ha az a feladat, hogy magam kell megmutatni, akkor meg lehet azt kerülni, de annak mi az indoka? A másik a keret. Az oldal dizájn is keretez, hogy legyen elválasztás a háttértől, de csak ennyire, és ezért, szóval én nem kedvelem a keretet, ritka, hogy valóban számítson, pl polaroid, viszont képalkotó elemmé válik, a néző nem áll meg a keret szélénél, beleveszi azt is a képbe, és azt gondolom, hogy ha egy kép jó, akkor nem kell ilyesmivel vacakolni. Márpedig ez a kép jó. Van hangulata, története, érzet járul hozzá, tere van, struktúrája, szóval minden adott, tehát nem kell rátenni még egy lapáttal azzal, hogy akkor teszek egy elidegenítő fehéret. Annál is inkább, mert fehért nem hagytál a képen. Viszont ezt a keret túlhangsúlyozza. Talán egy kérdés még van. Ha lenn kemény vagy a padozattal, a figurával, a tömör mély tónusokkal, akkor fenn az égnél én ha nem is 100%-ra, de közel fehérre hagytam volna azt, ahol nincs felhő, talán jobban egyensúlyba kerülnénk fenn és lenn. Kapcsolj rá, ne éheztess ki a képekkel. (hegyi)

Én

Én

Kedves András, ez egy nagyon hatásos önkép, részint a tónusai miatt, amik erősítenek egyfajta álmodozó attitűdöt, másrészt az ezzel ellentétbe állított kontrasztos sapkával és pulcsival, ez a kettősség abban is tettenérhető, hogy az álmodozás mellett van egy vádló, dacos gesztus is az arcodon, amit az is támogat, hogy fentről fotóztad magad. Úgy gondolom, így ismeretlenül is, hogy ez egy jó személyiségábrázolás, úgyhogy várom a folytatást, kapcsoljunk rá, hajrá! (hegyi)

Szabadáság "borúsan"

Szabadáság "borúsan"

A képet a Szabadság hídról készítettem RAW formátumban, melyet Photomatix képszerkesztő programmal hívtam elő. Nikon D80, nikkor 18-70. 18mm, F13, 1/125, iso100.

Előre mondom, hogy várnám a második és harmadik leckét is, tudod, a bemutatkozást. Ez egy esztétikus, izgalmas kép, talán egy leheletnyivel lejjebb billentettem volna a kamerát, hogy a vízből egy picivel többet kaphassunk az egyensúlyhoz. De abszolút jó időzítés, gratulálok hozzá. (hegyi)

Lukrécia és Homer

Lukrécia és Homer

Lakásban. Bemutatkozó képem. Nikon D80 + nikkor 50mm f1:1,8D, F3,2 1/30s iso500,auto wb, időzítő+távirányító+állvány.

Üdv a Látszótéren, bocs az elemzés késésért. Jó ez a pocak, talán lenn még kéne, hogy a fogak meglegyenek, és a keretezést én nem tenném, mert imitál valamit, ami digitálisan csak egy játék, nem pótolja és nem is hozza azt az élményt, amit a valódi keret és valódi paszpartu ad. Ha biztos vagy a döntésedben a vágásokat illetően, figyeld meg, nem fogod szükségét érezni a keretnek. Hajrá, hangulatos megoldás, vidám és kedves, szóval várjuk a folytatást. (hegyi)