Házi háború 2, és félve várom az ellencsapást.

Kedves Gyula, olyan érzésem volt ezt a képet megpillantva, mintha egy korai és ismeretlen, eddig sehol nem publikált Che Guevara képet látnánk, vegyítve avval, hogy a fotós maga Fidel Castro.
értékelés:

Kétféleképpen tudjuk megközelíteni a képet, egyrészt onnan, amit a vásznon látunk, másrészt a cím alapján. Ha a cím nélkül látnánk a fotót, akkor mintha egy régi családi album egy kiragadott kockáját látnánk. Mi a Zsolttal saccoltunk: ő azt mondta, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtti fotó, én közel 20 évre tippelek. A kép formailag minden tekintetben megfelel a családi emlékfotó kategóriájának: a dekomponáltsága, a kép nagyobb felületén lévő életlenségek, koszok - de ennek ellenére mégis trükkösen komponált üzenetet látunk, amelyben a perspektívának van elsődleges szerepe. Ebben a hosszú játszótéri pad segít nekünk, melynek egyenesei éppen a két főszereplő felé mutatnak, így a kép középpontja apa és fia, ahogyan apa biztonságot adóan körbeöleli a gyereket. De ez csak látszólagos biztonság, a kép nem vidámságot, hanem azt a mázgás, párás, szürke időszakot juttatja eszembe, amely még a Kőbányai Filmsúdió idejében a buszpályaudvarokat, a végtelen buszra várásokat, a művelődési házakat jelentette nekem. A szereplők magányosak, védtelenségük érzetét a pad perspektívája is erősíti, a lencse torzítása még erősíti ezt a távollétet. Olyanok, mint két sebezhető menekült, vagy mint két riadt vadállat.
   A másik megközelítés a cím alpján képzelhető el, de a válaszok ott is hasonlóak, ugyanis a Staklerban folyamatosan csatornákban, hosszú folyosókon, termeken át vándorolnak, menekülnek és ugyanígy védtelenek. Talán még az is elképzelhető, hogy Tarkovszkij Stalker című filmjének megjelenése körül készülhetett a kép. Mivel nem új munkáról van szó, egy disznó - Gyula lassan úgyis kiskondás lesz. (szőke)
értékelés:

Gyulánál lassan kezdjük megszokni, hogy mindig van a képben valami fanyar humor. Ha jól látom, a képen lévő faragott férfialak is szakállas, és a kép jobb szélén látható fényképész (hasonlóan ferdén tartott fejjel) szintén szakállas. Úgy érzem, nekem a nézőnek kell eldöntenem, hogy a két sötét szakállas fej közül melyikre értem a kép címét. Mivel a kép job oldalán lévő tükröződésben látható figurának is talán csak az egyik kezét látom a vállával, így olyan érzésem van, mintha az ő hiányzó keze a másik félkarú férfialakhoz is tartozhatna. Ebből arra következtetek, talán az alkotó szándéka az lehetett, hogy a két személy együtt értelmezendő netán összetartozik. Ha nem kapcsolódna a faragott férfiszoborhoz prekoncepcióm és csak egy vendéglátóipari egységben beszélgetnénk, két kávé mellett, azt is gondolhatnám, ikrek. Hmm, vajon egypetéjűek? De nem vagyunk vendéglátóipari egységben, hanem az Estiskolában, így hát csak örülni tudok ennek a hetvenes évek közepét idéző, Mozgó Világból itt maradt hangulatnak. Viszont Gyula az előző halszem optikás képéhez viszonyítva visszabújt a csigaházba, ezért tehát a csigabigaság miatt csak kettő a disznó. És ha tovább rosszalkodik és bújkál, még a kalapját is kicseréljük. Tessék olyan nyitott képeket is csinálni. (-szőke-)
értékelés:

Egyre jobban közeledek a perpillanathoz:)

Egyrészt eszembe juttatja Fellini Satyricon című filmjét, amely azért elgondolkodtató, de nem egy szórakoztató film. Arra szeretnék utalni, hogy maga a kép eléggé félelmetes. Itt is érvényben tartom a megjegyzésemet, hogy nagyon várjuk az új munkáidat. Szintén meglepő, hogy sokan alkalmazzák a bemutatkozás eszközeiben a maszkot. Vagy formailag, vagy ilyen mozzanatot keresnek, aminél a rejtőzködés az elsődleges. Nagyon kevesen vállalják az ötlet szintjén is saját magukat, elsődleges generáló tényező a rejtőzködés. Talán félünk kitenni magunkat a magunk esendő valóságában, a sebezhető, szerethető, érzelmes, törékeny embert?
értékelés:

Rátok gondoltam mikor fotóztam.

Nagyon örülünk az anyagnak, azt kicsit hiányoljuk, hogy Gyula emblematikus törzshelyéről keveset tudunk meg. Nevezetesen, hol van ez a vendéglátóipari egység? (Mennyi egy korsó sör?)(szőke)
értékelés: