9. Csendélet

Virágok

Világításilag nincs ez a kép megoldva. A váza jó, virágok jók, a sötét háttér is jó, a fények nem jók. Jobbról jön egy nagy fény az ablakból, de hiába magyarázom el a derítés fontosságát, mégsem csinálod, nem alkalmazod. Ha nincs profi lámpád nem baj, mert ez megoldható máshogy is, a saját trükkjeidre neked kell rájönnöd. Lehet ez egy íróasztal lámpa, tükrök, alufólia, az ördög tudja még mi, de az biztos, hogyha csak az ablakból érkező fényt használod, az nem lesz jó megoldás. Láthatod mekkora brutális különbség van a kép jobb és baloldalán szereplő virágok között, és azt is láthatod hogy a növény szárai összeolvadnak a háttérben. A tárgyak és az ötlet rendben van, bár azt a kis virágocskákat ott középtájon kivenném, semmi szükség rájuk, ez az öt virág elég lenne, viszont ismétlést kérek jó világítással. (hegyi)

NDK

Két képet is kapunk, a szituáció hasonló, ahogy a cím is mondja, itt egy retro történetet látunk. Az ilyen tárgyak egy képen való szerepeltetése esetén az a kérdés, mit mivel rakunk össze. A fényképezőgép és a kisautó még hagyján, de hogy kerül oda a hajszárító? Az nem működik, hogy tetszőleges tárgyakat viszonylag mértani rendbe állítunk. Azt gondolom, hogy ha megvannak ezek a tárgyak még neked, próbálj úgy dolgozni velük, hogy csak egy egy tárgyra fókuszálsz, egy tárgy a főszereplő, és a környezetét megpróbálod történetmesélés módján elképzelni. Ismétlést kérek ha lehet. (hegyi)

Száraz rózsák

Kísérletezgetek. Keresem azt a megvilágítási formát amit az orchideák elemzésénél javasoltál Zsolt - de most az orchideákat nem lehet fotózni, mert virágoznak :)

A kérdést magadnak kell megadnod, hogy mi az, amit el akarsz mondani. Ez fogja azt kihozni, hogy mennyi fény kell, hogyan legyen ez ábrázolva. Nem fordítva. Én most nem tudom, mire megy ki a fuvar, mert nagyon sematikus így a fény. És a váza nagyon konkurál. (hegyi)

Rózsák

(Illusztrációnak töltöttem fel volna leginkább egy Ahmatova vershez)

Anna Ahmatova:
Ébren

Elmúlt az idő is, a tér is el,
a fehér éj, éles fényeivel,
kristályban a nárcisz az asztalodon,
a szivar meg a füstszalagok,
s a tükörlap, ahol mint tiszta tavon,
arcod még visszaragyog.
Elmúlt az idő, a tér is el.
Te se tudsz segíteni semmivel.

Az jó, hogy a verset is megadod, mert így tudok arról beszélni, mi az illusztráció lényege nekem. Valamit ki kell halászni, valamit, ami képnyelven is elmondható, ez az alap. De nem a legközhelyesebb részét, mert az giccsbe fog vinni. Az elmúlásra nem lehet így reflektálni, ahhoz képileg kell elvontabban fogalmazni, nem ilyen direkten ábrázolt tárgyakkal. Lehet a szivarfüst és egy nárcisz - nem rózsa! - és az adhat elég jó támaszt a versnek, de ez egyéni, kinek mi. Ami a képet illeti, így ez nem tud nekem működni, mert bár a rózsák szépen halnak meg, de a csipketerítő gáz. (hegyi)

Alma quartet másnaposan

Az almák sokszínűségével és pozíciójával próbáltam bemutatni egy részeg négyest. Ugye egy buli után többen így- úgy eldülnek, lefekszenek, ülnek. Az almák őket ábrázolják. Színeik árnyalatai pedig azt mutatják ki milyen szinten van. Van aki nagyon, van aki félig stb.

Máté, örülök, hogy kíváncsi vagy arra, hogy működik egy csendélet. Jó dolog ilyennel kísérletezni. Vannak szabályok, amiket fontos ismerni, és gyakorolni is. Ami szembetűnik elsőre, az az, hogy valamiért körbevágtad az egészet, egy erősen eltorzított fekvő kompozíciót hozva létre. Persze én se láthattam minden csendéletet már, amit akár fotóban, akár festményben csináltak valaha, de azt javaslom, hogy nézz ilyen képeket, hogy milyen képarányokkal dolgoznak. Ilyen mozis képarány nincs a fotóban. Én azt javaslom, hogy maradj a 3:2 vagy 4:3-as képaránynál, aztán ha az már megy, akkor jöhet az 1:1-es oldalarány. Ez azért fontos, mert a csendéletnél is, ahogy más témánál is szerepe van a környezetnek, a térnek, levegőnek, mi hogy aránylik egymáshoz. A téma, a négy alma jó ötlet. A kockás abrosz már kevésbé. Szétveri az egészet, túl konkrét. És az is van, hogy a téma, a mondanivaló nem bír el mindent, ami az ember fejébe jön, részeg almák például. Ez nem jelenti, hogy ne lehetne megcsinálni, csak az indok, az a kérdés, hogy minek. Én azt javaslom, hogy előbb az első leckével dolgozzunk, ott legyen meg a tapasztalás, fények, árnyékok, térbeliség, komponálás, aztán haladjunk előre, mert a legnagyobb falattal kezdeni nagy esély a kudarcra, viszont ha türelmesen felépíted a tapasztalatod, tudásod, el fog jönni az az idő is, amikor menni fog a csendélet is. (hegyi)

Vonalkód

Az ötlet jó, a tárgyak is, amit látok, de itt is ugyanaz a túlhúzottság, túl kontrasztolt megoldás van, hogy az életlenséget és/vagy bemozdulást korrigáld, utólag. Ez bajos. Erre ott kell odafigyelni, hogy azok az alap követelmények, ami itt lényeges, meglegyenek, élesség, tónusok, mert ha ennyire belenyúlsz, azzal nem fogod ezeket utólag megoldani. Sok mindent lehet a laborban (a szoftver is labor), de élesíteni nem. Vagyis amit élesítés címen lehet csinálni, az borzalmas. Ezt ott akkor exponáláskor kell. És mondom, ez sokadik képed, aminél ezt látom, szóval kérlek, ennek nézz utána, mi a hiba kiváltó oka, és találjunk rá megoldást, mert így elpocsékolódnak az ötletek. Ha ez megvan valahol még a valóságban, kérlek ismételj. (hegyi)

Virágaink

Próbáltam olyan személyes tárgyakat találni, amiknek összerendezése is ad valami érzelmi töltést a képnek. Ezt a két vázát nagyon szeretem, mert a szögletes és kerek formáik a férfi-nő párosát adják vissza. Színükben és méretükben is harmonikusak, viszont a rossz fényviszonyok miatt nem jöttek ki a színek, ezért változtattam fekete-fehérre.

Én kedvelem ezt a tárgyi világot, jók a vázák, a virágok, a kettő együtt is, szóval minden megvan ahhoz, hogy ez így jó csendélet legyen. Viszont a probléma az, hogy most annyira körbe van vágva, be van szorítva ez az egész, hogy nincs levegője, nincs tere. Az alapvetően nem baj, ha szűkítesz a téren, hogy feszültséget kelts, de ez a tárgyi világ épp nem erről szól, ez egy páros kép, férfi és nő vagy testvérek, mindegy, de hordoz üzenetet, viszont a tér ahhoz kell, hogy a néző ne érezze magát kellemetlenül. (hegyi)
értékelés:

Gyűjtögetés

Én ezt kedvelem, jó ötlet, van hangulata. De most nagyon szűk a tér, és emiatt a sztori, hogy valahol voltunk és ott gyűjtöttünk, az kevésbé erős. Nem sokra gondolok, egy-másfél centinyi max, ami kéne körbe, és lehetőleg mindenütt kell levélke. Az megfontolás tárgya, hogy kell-e a kosárba is a levél, vagy az emeli ki jobban, ha ott nincs, mindkettő járható út. A tobozt viszont ha kell bele, akkor beljebb hoznám a kosár szélétől valamennyire, hogy ne billentse ennyire meg a ritmust. Ettől még ez 3 csillag, mert értékelem az ötletet és a színek, formák is jók. (hegyi)
értékelés:

körte és reszelő 2.

Eltelt némi idő, de megcsináltam a kép egy újabb verzióját. Most egy kicsit a színekkel is próbálkozom, mert még nem tűnik kezelhetetlenül soknak. A háttér az zavar, azzal nem tudom mit kezdjek pillanatnyilag.

A tárgyak megtalálása jó, és az is jó, ahogy elrendezted őket. Két dolog, ami javítandó, akár utómunkával, ahogy én tettem, akár már ott a helyszínen. Az egyik a fényelés. Most sok a főfény és ehhez képest az árnyékos rész derítése hiányzik. A másik a szín, ez a sárgás fátyol nem tesz jót. És a vágás, most jobb oldalon szabad, lifegő terek vannak, ettől az egész tömege kimozdul balra. A csendélet lényege ott keresendő, hogy a valóságból mit emelsz ki és azt hogyan rendezed össze, a csendéleten a valóság nem számon kérhető és nem is kell rá hagyatkozni, mert nem tárgyfotó, ezért a formákra és tömegekre kell a hangsúlyt fektetni. Csináltam egy sebtében javítgatott verziót. Nyilván, ha neked kell jobbra, hogy az íveid megmaradjanak, akkor balra kell még teret adni. (hegyi)
értékelés:

gyulovicsistvan171019_1jav.jpg

Szőlőszemek

Jó a kiindulás, az ötlet, de megint a térrel van problémám. Két irány van. Az egyik a szokványosabb, az, hogy elmozdulunk a makró felé, és közel hozzuk a szőlőszemek világát. A másik, ha ez a méret, hogy hagyunk teret, ürességet, hogy a nagy semmi is érződjön, amiben ez a három árva áll. Nos, ehhez viszont ez a baromi pici mélységélesség nem jó. Ez a makró világához még elmegy, bár nekem kezd már telítődni a zsákom a sok kurva kis mélységélességgel dolgozó képpel, ezt csinálja a sok kajafotós, portrénál is szeretnek belemászni így az arcba, szerintem ez egy cukorka a szemnek, de épp emiatt el is csapjuk vele a gyomrunk. Akkor kell, ha van kifejezett értelme, önmagában csak egy effekt marad. Fussunk ennek neki újra. (hegyi)