A minket körülvevő világ elrohan mellettünk, de az igazi baráttal sem az öröm, sem a boldogság nem szalad tova.

Hogy technikailag miképp oldottad meg, dupla expozícióval, vakuval vagy photoshoppal, az mindegy, de a képhez tartozó írást is elolvassuk, ahol a fő hangsúly az igazi barát, és ha a hozzászólásokat is megnézzük, amiből kiderül, hogy az alkotó a valóságot próbálja ábrázolni, akkor ez arra utal, hogy a valódi barát, mint információ nem elsősorban a festői folthatások, az absztrakt formák által jelenítődik meg, hanem a valódi mosolygó női alak, arc és az ehhez kapcsolódó nagyon erőteljes fő fényforrás segítségével. Ez a fő fényforrás most a horgolt pulóver alkar részén jelentkezik, és azt látjuk, hogy emellett a képet egy elmosott barnás tónus fedi, ehhez képest a kép alsó felületén igenis reális fehér folt van. Mit akarok ezzel mondani? A kép ritmizálásában a fő üzenet, a barát, a társ és a szerethető ember egy biztonságos pillanatban, ebben súlypontozva az arc üzenetei kevésbé jelennek meg, a kardigán sokkal fontosabbnak van mutatva, mintha ez utalni akarna arra, hogy a fontos információk nem a képen keresendők. Ha a kép egészének üzenetét keressük, akkor fontos lenne érzelmileg még többet kapcsolódni a modellhez, mert most a fényviszonyok és a szín ritmizálások máshová kapcsolják a képet. (szőke)
értékelés:

(Javítása az előzőnek.)

Elfogadjuk az előző javításaként, így jár rá a plusz egy disznó, ami ott elmaradt. (szőke)
értékelés:

A kép oldalsó határait érezzük picit esetlegesnek, hogy mi miért maradt a kompozícióban. (András még a képen szereplő lány orráról, melleiről is mesélt, de ezt inkább most nem mondjuk el. :) (hegyi-szőke)
értékelés:

Egy picit tényleg lehetne több bal oldalon és alul is, egy picit, de tényleg csak egy picit, szeretjük amúgy! A többieknek: az a jó ebben a kompozícióban, hogy a néző, a szemünk szabadon fut a kép keretén belül, és vissza-visszatér a lovakhoz, majd megint elszabadul, visszatér és ez a tánc, a néző tánca dinamikus, ez működik, mert bár a két ló statikus, hisz fotóról van szó, de mégis érezzük a mozgásuk lehetséges irányát, erejét. (szőke)
értékelés:

Az a baj, hogy sok anyag, amivel küzdünk, hogy hogyan lehetne leelemezni, és ennél a képnél ugrott ez be, hogy verbálisan közelítitek meg a feladatokat. Nagyon koncentrálsz arra, hogy a vágykeltő képződmény a kezedbe legyen, de elveszik az egésznek a vizuális élménye, azon kívül, hogy Gábort látom, aki arra gondol, hogy az almának pirosnak kellene lennie, vagy nem tudom, mire, de alapvetően ennek a képnek ilyen elmondhatós üzenete van és nem a képisége az, ami működteti. Márpedig nekünk itt ezeken a helyzeteken nekünk vizualitással kellene foglalkoznunk. Ezek verbális keresgélések, érted? Értitek vajon, amit mondani akarunk? (szőke)
értékelés:

Szépség, nyugalom, mulandóság

Megadjuk a három disznót, de ha a kamerát picit mozdítod, akkor a rózsák és az árnyékuk nem ér össze, mert az, ahol most összeérnek, az nagyon zavaros. Ha élesebb lehetne az árnyék, akkor még azt is meg lehetne próbálni, hogy a fő tárgyakról az élességet elviszed az árnyékra, mintegy a hangsúlyt áthelyezve ezzel. (szőke)
értékelés:

Itt egy szokásos bemozdult képet látunk, és ha a kezünkkel letakarjuk a kiégett felső részt, egyből élni kezdenek a szemek, az emberek. Ez egy egyszerű technika akkor, ha valamivel kétségeink vannak, hogy működik-e a kompozícióban. Az a baj ezekkel az elkapott, esetleges képkészítésekkel, hogy ha a végcélt vesszük figyelembe, ami kompozícióban és mondanivalóban telitalálat, akkor igen kicsi az esélye, hogy a véletlen mindenben a kezünkre játszik majd. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy előre készítünk próbákat, hogy a nagyobb problémákat még az élesben ellőtt kép előtt lássuk. Szóba kerülhet ezzel szemben a spontaneitás, a fotósok szeretik, ha a kép spontán módon hathat, spontán pillanatnak tűnhet. De mi, akik képeket készítünk, tisztába kell legyünk azzal, hogy a végeredmény a fontos és nem az az út, ahogy oda eljutunk, mert a néző a végeredményt fogja látni, annak kell rá hatni. Tehát ennek érdekében, még ha ellentmondásnak is tűnik, úgy kell komponálnunk, beállítani a felvételt, hogy spontánnak hasson, de ezt igencsak tudatos munka kell, hogy megelőzze - vagy nagyon sok képet lövünk, valamelyik csak sikerül, de akkor meg a tudatosság válik kérdésessé, hogy a gép készíti a képet, vagy a fotográfus? Szőke még azt is mondta, hogy divat a bemozdulás, amúgy aranyosak a csajok, de a kamerát ő is tudja rángatni, és akkor mi van? :) (hegyi-szőke)
értékelés: