Barátom
Ha ő nem lenne a barátom, nem lehetne több barátom.

Kedves Renáta, ennek a képnek elsődlegesen szintén a manipulált színei üzennek, a felületek és díszítések nyomán elsősorban keleties hangolatot érzékelünk. A színek és formák ellentmondásban vannak egymással. Az egész értelmezésében picit olyan, mint a mostanában a teszkókban kapható korai Jackie Chan dvd lemezek borítói. Ezt nem bántásból írom, mert ezenek szoktam nyugtatóként nézegetni, hanem azért, hogy a fogalmi jelrendszer érthetőbb legyen, mert ezek a korai filmek borítói felkeltik az emberben azt a vágyat, hogy a főszereplő miatt megvegye a lemezt, valójában pedig, amikor megnézzük a filmet, kiderül, hogy Chan 12 éves korában valahol egy nagy történelmi jelenet hátsó nyolcadik sorában kettőt rúg, ami 8 másodpercig tart, de a film 2.5 órás. Ez alatt tehát azt értem, hogy picit bizonytalan vagyok abban, hogy vajon a képen a barátom fogalom erre a japán hangulatú teremre, belső térre is vonatkozik-e, vagy a törökülésben ülő hölgyre, akinek szerepe nem derülhet ki egyértelműen, mert a színezett felületek, a rózsaszín és a grafikai elemek nagyobb hangsúllyal vannak jelen, mint a zöldes emberi alak. (szőke)
értékelés:

horvátországi falvédő
Horvátországban új munkát is könnyen lehet találni. Én a falvédés melett döntöttem.

Kedves Renáta, ha már egész alakos képet látunk és a kép fölső részén a kis kalap fölött még hagytál egy kevés levegőt is, akkor semmi sem indokolja, miért vágtad a kompozíciót a szandálodnál. Az esetlegességet növeli, hogy sem nem oldalt, sem nem középen állsz, emiatt a tétovaság miatt hiányzik valami a képről, holott ha döntést hozol, hogy a fő alak hol álljon, a fal és annak struktúrája már elegendő lenne mellékalakok nélkül is. Ami a roncsolásos színtorzítást illeti, ilyen kis méretű arc esetén ha becsukódnak a tónusok, akkor az arc semmit se fog tudni kifejezni. Kicsit több strukturális részlet kellene a köveken. (szőke)
értékelés:

vörös helyett lila
Úgy döntöttem, hogy kipróbálom a lila hajat is. De persze csak gondolatban, és ezen a képen.

Kedves Renáta! Értékelés közben most többen is nézzük a képed, és mindannyiónknak a 60-as 70-es éveket idézi - ezt értsd pozitívan - és mindenkit megérint ez a kép. Filmes vonatkozásában Antonioni Nagyítás című filmje, vagy Formantól az Egy szöszi szerelme kívánkozik ide, valószínű a tónusvilága és talán az a meghatározhatatlan sapka, ami a fejen elhelyezkedik, annak a ritmusai utalnak ezekre a hangulatokra. Nagyon szép ahogy erősen, szinte kiégve találkozik az arcél és a haj, van az egészben valami Janis Joplinos is. Amit viszont szeretnék megjegyezni a képhez, hogy nagyon fontos helyet foglal el a tekintet és a száj, valamint az arc két felülete, az ablaktól megvilágított arc bal oldali része és az árnyékban fekvő jobb oldali rész. Ezek nagyon jó ritmusban működnek. Én esetlegesen tágabb kompozíciót használtam volna, ahol az áll csúcsa és annak az ívei a hajjal, nyakkal, garbóval vagy sállal kirajzolódnak. Talán kis figyelmetlenség a jobb oldali zöld kosz a kép középső szélén. (szőke)
értékelés:

psycho tappancs
Karácsonyi hangulatot probáltam még régen viszonozni de kicsit másképp sikerült.

Kedves Renáta, légy üdvözölve a csoportban. Itt is, mint pár képpel ezelőtt az vetődik fel bennem, hogy folyamatosan ritmikákkal is és figurális üzenetekkel is játszotok, ez azt jelenti, hogy színekkel, formákkal folthatásokkal és értelmezhető felületekkel egyszerre. Itt egy zoknit is láthatunk, meg valami szőnyeget. Érdekes, hogy a lábfej formánál erősebben jelen van a szín, ez a világos zöld, és a háttér sötétje, ami kirajzolja a zoknit. Mivel ennyire dinamikusak a tónusok, így kénytelenek vagyunk a vonalvezetésekre figyelni és ezekből jó variációkat látunk. Ilyen a sarok, vádli és a szürkés háttér, ezeknek a néhol kivehető, néhol lágy találkozása, de ugyanilyen érdekes a talp, nagylábujj összetett forma és a fekete-sárga találkozása. Az ívek és formák szempontjából jó döntés, hogy saroknál benne hagytad a formát, szintén jó, hogy a nagylábujj íve benne marad a képben, de a kép fölső részén lévő folttal a kompozíciót elvágtad. Így tehát a sötétek és világosak határvonalán végighaladó krokiszerű ív értelmezés nélkül vágódik el és nem fejeződik be. Ha ezt elfogadjuk és azt mondjuk, hogy ez így jó, akkor viszont nem eléggé absztakt a kép ahhoz, hogy el tudjak vonatkoztatni az emberi lábtól. Ha viszont egy valódi emberi lábat nézek, akkor úgy gondolom, meg kell adnom a tiszteletet, hogy ezt a kompozíciót ne vágjam el. (szőke)
értékelés: