Önportré arc nélkül

52/27 Testrész

Izgalmas mozgástanulmány, vagy fázisfotó, amit látok. Kicsit nagyvonalúan bánsz a térrel, mert ez a kép nekem erősebb lenne akár négyzetes formátumban is. Nem nagyon érzem az indokát az álló formátumnak, hiszen maga a mozgás is, amit a képen látok, a fekvő formátumot indokolná. (hegyi)
értékelés:

52/10 - úton

Azon erősen elgondolkodtam, hogy mit vihetsz a kezedben, mire leesett, hogy az a fényképezőgép lehet. Kicsit sötétek is vagyunk, kicsit kontrasztszegények, de ettől függetlenül az a játékosság, ami ebben a figurában megvan, az létrejön a vándorbottal, a tarisznyával, van meséje, de a kivitelezés a tőled megszokott minőség alatt van. Kontrasztosabbá tenném az egészet, de ha ez egy első lecke, akkor erre azt mondom, hogy megadom a kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:

52/06 - álom

Annyit tudnék hozzátenni, hogy én nem szoktam álmodni. Soha.

Gábor, a heti egy az abban a tekintetben nehezebb, hogy a többieknek ott van lehetőségként az, hogy ezt a dolgot újragondolják, ismételjék, javítsák, míg ezzel szemben tőled egy képet kapunk. Ha az az egy kép telitalálat, akkor rendben van. Itt most maga a leirat talán magyaráz valamennyit, mert Gábor azt állítja, hogy ő nem szokott soha álmodni, ami így ebben a formában nem igaz, mert minden ember álmodik, csak vagy abban a periódusban ébred, hogy visszaemlékszik rá, vagy nem. Baj is lenne, ha nem álmodnál, mert abba szép lassan bele is lehet ám őrülni. De talán ebből is adódik a racionalitáshoz való ragaszkodás is, hogy mintha az álommal kapcsolatban nem lennének vizuális gondolataid. És most készült valami, aminek érdekesen visszhangzik a formai rendje, de azért azt is tegyük hozzá, hogy az most nyitott kérdés maradt, hogy azt akartad megmutatni, hogy azt szoktam álmodni, hogy vízbe ugrok, vagy pedig maga ez a víz már egy elvonatkoztatás, és így kellene értelmezni magát a repülés élményt, vagy bármi más álomélményt, ami egyébként, még ha álom is, de a maga konkrétságában jelen van. Ha ez egy vízbeugrós élménynek akarna lenni a leképezése, akkor hiányoznak a karok, aminek az oka a fényképezőgép, gondolom nem akartad vízbe ejteni, hogyha meg elfogadjuk azt, hogy ez egy formai játék, márpedig ezek a hullámok, ezek a sugárszerű irányok erre akarnak nekem utalni, akkor lehet, hogy nem hajoltam volna ennyire ki. De mind a két esetben felmerül bennem a kérdés, hogy készen van ez a kép? Mert egyetlenegy értelmezhető vonal van rajta, aminek vízszintesnek kellene lennie és nem az, a tónus olyan fura-bágyadt, maga a víz is olyan érdekes, de nem tudni, hogy alatta vagyok vagy felette, ami jó is lehetne, de akkor meg erre kellene ráfeküdni, akkor meg azt mondom, hogy akkor ezt a víz alóli kitekintés élményt kellene fokozni. Szóval valahogyan nekem ez nem áll készként össze. Nem tudom ennél jobba megfogalmazni. (hegyi)

Önportré arc nélkül

Köszöntünk itt a Látszótéren, Ingrid, én kedvelem ezt az egészet, függetlenül attól, hogy az az elektromos könyvolvasó most nem igazán mutat jól, ez a kép nagyon izgalmas lenne ő nélküle, ezekkel a puha textilekkel. Nagyon izgalmas, főleg ezekkel a kis lábacskákkal nagyon nőies, nagyon finom, és értem, hogy miért raktad oda a Kindle-t, de az, hogy értjük, az nem jelenti azt, hogy ez formailag igazolódik. Ha odateszel egy, mittudomén, 1953-as kiadású valamilyen könyvet, ami régies és hangulatában jobban illik ehhez a miliőhöz, arra azt mondom, rendben van. Szóval volna ezzel még mit dolgozni, de abszolút azt gondolom, hogy ez egy teljesen jó bemutatkozó kép és örülök neki és várom a folytatást. Ha gondolod, szívesen veszek erre ismétlést is. (hegyi)

Egy falat kenyér

A kép egy kiadós gyomortükrözés után készült, később megtudtam, hogy rontott kép, mivel a veréb szárnya nincs kimerevítve, bár nekem pont emiatt tetszik, van dinamikája. Valamint azt sem volt egyszerű elérni, hogy kézből elvegye a kenyeret. Sajnos eddig ez az egyetlen kép amit magamról csináltam, és csak részben látszok. Amint lesz jobb, cserélem!

Első lecke, ezt nehéz megcsinálni, nyilvánvaló, ez akkor is nagy szerencse, hogy egy ilyen létrejön és még el is tudom exponálni, hogyha azt mondom, hogy egyébként ez a háttér ehhez azért nem jó, mert szétveri ez a zsizsgés az egészet, ezek a térkövek most ellene dolgoznak annak a finomságnak, ami a madár szárnyainál létrejönne/létrejöhetne. Ha téged ez érdekel és ilyen jó barátságban vagy a madarakkal, akkor én kérek egy ismétlést más háttérrel, gyakorold még ezt, érdemes vele foglalkozni. (hegyi)

Asztalom

Saját oldalamról loptam le ezt a képet (talán a mérete még pont belefér a minimum méretbe), mivel időközben a regisztrációm után nem sokkal elszállt a számítógépem - talán még megmenthető a tartalma.Ez a kép egyébként NikonD3100-as géppel készült, egészen jól jellemez, hiszen rajta van csomó dia kép, diakép nézegető, Mads Mikkelsen sokszorosan, tea - sokszor ennyi elég nekem a boldogsághoz. :)

Andi, alig vettem észre a lábacskáidat, de ott vannak, majdnem azt mondtam, hogy nem vagy képen, de szerepelsz, szóval ez jó. Kicsit csálé a teteje, ha jobban billentesz a kamerán, akkor többet kapnánk a lábadból, nagyobb lenne a hangsúly és ez nem sokkal több billentés, csak annyi, hogy annak a parafatáblának a teteje már nem annyira fontos, tehát egy nagyon minimális döntés kellett volna. El vagyunk fordulva, erre is érdemes odafigyelni, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez egy abszolút bátor és vagány önportré, szóval köszönöm. (hegyi)

Fényezett

Ez már rendben van, István, és ezt abszolút el tudom fogadni, jól működik és egy jó megoldás, teljesen sci-fi gépember érzést hoz vissza. Tetszik, köszönöm. (hegyi)

Péntek. nagy

Sokáig eltartott mire erre a feladatra magam számára elfogadható választ találtam. Nehezebb mint gondoltam. Talán hangulat kell hozzá, ami hiányzott eddig.

A fal mindig érdekes kérdés, mert lezár, bezár, és erre erősít rá az is, hogy te magad nekünk háttal a falhoz tapadva állsz, két kezed a falon, ez elég egyértelműen a siratófalat idézi. Ha ehhez hozzáveszem a nagypénteket, az alap üzenet is értelmezhetővé válik. És a fűszer az, hogy mindezt nem egy szakrális helyen mutatod nekünk, hanem egy átlagos falnál, tehát nekem ez arra utal, hogy nem a külvilág felé, hanem a belső úton van a hangsúly, már ha jól dekódollak. Tetszik a kép. (hegyi)

Toscan naplemente

Eszter, ez egy nagyon érzékletes kezdés, egy jól első lecke, van hangulata, ott vagyunk veled a kép által, és ez jó. Kicsit fura az álló formátum mindannak ellenére, hogy logikus volt ezt választani, de talán még jobb lett volna, ha fekvő formát választasz, mert még erősebb lenne a tengerparti jelenlét, a helyszín. Várom a folytatást! (hegyi)

Mottó

Noémi, fondold meg, hog elhagyod a színeket. Zavaróak, gyengítenek, a közlést lehozzák a földre, és hibaként jelentkeznek. Ha ez egy fekete-fehér kép lenne, az sok gondolatot hozhatna magával, így meg egy tükröződésben készített önkép, nem több. Lehgyél bátor. (hegyi)

Sütő

Noémi, megerősítelek abban, hogy te ezen a dolgon már túl vagy. Sokkal határozottabb gondolataid vannak magadról és a helyedről a világban annál, mintsem a sütő tükröződése a túróscsuszával. (hegyi)

Víz, hordó

Ez a kép fekete-fehérben, ha levágnád a fejet, egy kiváló ritmusjáték lenne. Így most primer marad, werkfotó érzetet ad, így készült. Igen, így, de engem nem a werk érdekel, hanem az álom, az a mozi, amit te mutatsz be majd, szóval a megfigyelés jó, de hibádzik az, hogy végig is vidd, amzt láttál és ugyanazzal a könnyedséggel és határozottsággal szakadj el a valóságtól, ahogy azt a Jöjj című képednél tetted. (hegyi)

Jöjj!

Fehér hűtőszekrény enyhén domború ajtajára vetett árnyék. És hogy újrakezdek.

Jöjj drágám, jöjj drágám, vártam rád, vártál rám - énekelte a Kontroll Csoport a nyolcvanas években, ez ugrott elsőre be, amikor a kép címét megláttam. És tulajdonképpen jószerivel ez az érzet meg is maradt bennem mind a mai napig. A furcsasága és egyben érdekessége a képnek meglepő módon számomra nem a fátyol és a kéz együttese, hanem a rácsokat idéző talán ablak. Ez az, ami igazán megmarad, és ha ezen a nyomvonalon indulok el, akkor biza onnan jobbról nekem hiányzik még. És igen, kéne a rácsok határozottsága. Nem kell nagy kontraszt, de mivel ez az a képelem, ami kibillent a lírázásból, ezért a szerepe erős. Jóllehet, ha több lenne jobbra még a rácsból, nem hiányozna a kontrasztja sem. Hát, így, ez biza egy jó és érzékeny kép. (hegyi)

12 perc Valentin napra

Nagyon jók ezek a címek, de hogy miért pont 12, miért nem 11, vagy 13, azt nem tudom. Lehet, ez valami irodalmi utalás akar lenni, nem tudom most visszafejteni, de nem is muszáj. Viszont ha ilyen utalásjátékot játszunk, akkor a Ghymes-nek van egy videója, a szám címet nem tudom pontosan felidézni, de valami Tánc a jégen, tánc a hóban – annak volt egy ilyen klipje, ahol az emberek és a két szereplő az ujjával táncikált. Úgyhogy ilyenféle kötődésem van a dologhoz. A kivitelezésnél pedig utalni szeretnék Balla Demeternek az Élet védelme c. képére, ami két kezet mutat, amelyek tartanak egy tojást. Első pillanatra azt mondod, hát egy ember tart egy tojást. Aztán látod a különbségeket, és rájössz, hogy egy férfi meg egy női kéz tart egy tojást. Nem evidens, de azért viszonylag hamar leesik ez a fajta geg, és ettől lesz az egésznek áttételesen is értelme. Itt most ezt a fajta áttételezést hiányolom. Tehát lehetne ez egy ismerkedős sztorinak a lebábozása. De ahhoz meg az kéne, hogy valóban, ha kell, akkor különbséget találjak a két kép között. Én abszolút el tudom azt is fogadni, hogyha ez két nőt, vagy két férfit akar mutatni, de akkor meg azt kell tudnom érzékelni. Lehet, hogyha kevésbé van szűkre vágva, akkor jobban felismerhető, jobban átélhető az üzenet, nem tudom. Mert valahogy nem ártana, hogyha abból valamennyit kapnék, hogy ezt valaki csinálja. Tehát hogy érezzem azt, hogy itt valaki valamit nagyon el akar mesélni nekem, de nem mer a valóságban valamit kimondani, hanem felhasznál hozzá egy ilyen áttételezést. (hegyi)

Valahogy mindig ott vagyok

Az az érdekes, hogy amikor ezt a képet megláttam, már akkor azt gondoltam, hogy ez a kép akár a falra is kerülhetne, keretezve, így ahogy van. És most, ennyi idő távlatából is ugyanezt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes üzenet. Van benne egy kis romantika, van benne egy kis hidegség, még azt is mondhatom, hogy egy kis északi hidegség. Festményszerű az egésznek a hatása. Igaz, hogy olyan, mint egy hiperrealista festmény, de mégis festményszerű, miközben nyilvánvaló, hogy azt a hatást az az üvegfelület hozza létre, amin ezek a vízcseppek és páralecsapódások megjelennek. De nem kell ezt ennyire cincálni és elemezni, mivel maga az üzenet az erős. Úgyhogy köszönöm. Ne tűnj el, várom a folytatásokat. (hegyi)