Szakkör

Ramónának 2.

Ramónának 2.

A Ramónának kép ismétlése. Végül inkább a négyzetes megoldás mellett döntöttem. Így ugyan elmaradt a növény-gitár párhuzam, de itt már fontosabbnak tartottam az arcot. Az arányok is változtak, merthogy máshogy volt fésülve a haj, másmilyen volt a ruha színe/tónusa, szabása, és ezek mind beleszóltak az ismétléskor a végeredménybe is, nem lehetett csak egy tényezőt megváltoztatni. Ám az is igaz, hogy nem tudnám elmagyarázni senkinek, hogy hogyan is van ez az ellenpont, meg tömegelhelyezés a fényképezésben, és ez azt jelenti, hogy én sem vagyok vele kellőképpen tisztában. Gondolom, ezt sem lehet egyszerűen csak kimatekozni, de nagyon szívesen olvasnék róla bővebben.

Fekete tó

Fekete tó

A fodrászatban láttam egy divatfotót. Smaragdzöld selyem volt a háttér, majd ugyanabból az anyagból volt kifeszítve az előtér is, a kettő közül pedig egy nő arca, karja, és gyönyörű vörös hajzuhataga tűnt elő. Tetszett a kép egyszerűsége és az is, hogy ugyanazt a textilt használták mindenütt. Itthon feltűztem hát a fekete bársony hátteremet és a fekete kendőmet úgy, hogy közé lehessen bújni, mintegy szendvicsként. Kifejezett célom volt, hogy egybefolyjon a két fekete anyag, és hogy ezáltal egy homogén alapot tudjak létrehozni. Az Abigél képemnél kaptam tanácsként, hogy a háttérre érkező fény kitakarása képes teljesen elnémítani azt, és most megpróbáltam meg is valósítani ezt. A kendőre eső oldalfényt már utómunkában kellett korrigálni a háttér színének klónozgatásával, de nem volt vészes. Először csak leutánoztam a fodrászatban látott képet, de hát az elég vérszegény lett...(Meg szoktam hagyni az első képeket - rosszkedv ellen :) ) Azután elkezdtem továbblépni: kezdetben háttal bebújni a két anyag közé, aztán hátra is hajolni, stb., így jutottam el idáig.

Menjünk haza rakétával!

Menjünk haza rakétával!

gyermekkorom egyik nagy élménye volt a rakéta mászóka, akkoriban minden játszón volt egy és ha belemásztunk egy másik világban találtuk magunkat. órákig tudtunk benne - néha körülötte, de csak amíg volt levegőnk az oxigénpalackban - játszani. jó látni, hogy akad még egy-egy akkor is ha már nincsen ülőkéje, vagy sok színű festése. ... végül gyalog jöttünk haza.

Pávazöldben

Pávazöldben

A Látszótérkiesés c. képem folpack nélküli verziója, de persze csak távolról, hiszen ennek egészen más lett a hangulata. A legnagyobb problémát az élességállítás okozott, végül egy seprűnyélre varrt textil rénszarvasfejet használtam a szék fölé nyújtva, azon állítottam az élességet, majd a helyére ültem. Azért így sem lett tökéletesen éles, mert elég hosszú záridő kellett a mai borongós időjárás miatt, és lehet mozogtam kicsit. Az utómunka során főként a kikandikáló hajszálakon kellett sokat dolgozni, ami a fekete háttérnél nem okozott gondot, az arcon viszont elég pepecses munka volt. Az önkioldás 10mp-e alatt nincs idő nagyon tollászkodni.

Bandi és Cica

Bandi és Cica

Bandi új haja tiszteletére kicsit fényképeződtünk. Bandi épp instruálja Cicát, akinek majdnem sikerült a kamerába néznie.