Magány

Ez a képem 2 éve készült, Pozsonyban. Eredetileg egy barátom lánykérését kellett hogy fotózzam, és úton a helyszínre nem tudtam nem megállni a téma előtt. Nem azt akartam megörökíteni, hogy a bácsi egyedül van, hanem azt, hogy nincs egyedül, de nem törődnek vele.

Szia Csaba, üdv a téren! Előre mondom, várom a munkáid, első lecke, bemutatkozás és egyebet is, hajrá, toljad! Jók a képed ritmusai, a bácsi hátának, testének görbülete és az épületé, jól rímelnek egymásra, a szituáció is érthető, leirat nélkül is működik, jó, hogy megvártad, hogy legyenek emberek és jó helyen is vannak. Talán annyi, hogy picit a tónusok kopogósak, kevéssé vettem volna kontrasztosra, mert szerethetőbb, érzelmesebb lenne, így most a keménysége a nézőt orientálja is, ami nem nagy probléma, csak a sötétekkel most az alső régióban, ahová nem jön sok fény, be is bukunk picit. De ettől még ez egy príma meglátás és szocio. (hegyi)
értékelés:

Semmi

A helyszín jó, az időpont is annak tűnik. Viszont ezt eléggé túltoltad effekttel. Egyrészt ráélesítettél, gondolom a clarity is fel van tolva, a színek is túl vannak szaturálva, így az összhatás már olyan lesz, ami a hihetőn túl van. Legyél visszafogottabb az effektezéssel. Ha nem mozgattad be a kamerát, akkor nem kell ráélesíteni, ha meg bemozgattad, azon az élesítés sem fog segíteni. És a horizont. Annak vízszintesnek kell lennie. Ha ez megvan még eredetiben, próbálj valami kevéssé túlhúzott dolgot mutatni belőle, ha az nincs meg, vagy ha abból nem lehet dolgozni, akkor meg kéne majd ezt ismételni. Ja, és a HDR-t felejtsd el, az finoman használva legfeljebb akkor jó, ha épületbelsőben nem tudod átfogni a dinamikatartományt, és nincs mód világítani. De amúgy a HDR a fotó vattacukorkája, eteti magát, de elcsapjuk vele a hasunkat, a legjobb helyzeteket is el lehet vele vinni giccsbe. (hegyi)
értékelés:

Vonalkód

Az ötlet jó, a tárgyak is, amit látok, de itt is ugyanaz a túlhúzottság, túl kontrasztolt megoldás van, hogy az életlenséget és/vagy bemozdulást korrigáld, utólag. Ez bajos. Erre ott kell odafigyelni, hogy azok az alap követelmények, ami itt lényeges, meglegyenek, élesség, tónusok, mert ha ennyire belenyúlsz, azzal nem fogod ezeket utólag megoldani. Sok mindent lehet a laborban (a szoftver is labor), de élesíteni nem. Vagyis amit élesítés címen lehet csinálni, az borzalmas. Ezt ott akkor exponáláskor kell. És mondom, ez sokadik képed, aminél ezt látom, szóval kérlek, ennek nézz utána, mi a hiba kiváltó oka, és találjunk rá megoldást, mert így elpocsékolódnak az ötletek. Ha ez megvan valahol még a valóságban, kérlek ismételj. (hegyi)

Hív az út

El kell fogadnom a tényt, hogy nekem az ilyen képek tetszenek. Az út, meg az ember nyoma a természetben. Erőszakolhatom én magam, hogy portré, meg koncepció, azt valahogy sosem érzem a magaménak - és emiatt nem is jók. Engem az ilyen képek fognak meg, és ezeket az érzéseket szeretném megmutatni másoknak.

Előbb a leirathoz. A kép mikor és mitől lesz jó? Idő, gyakorlás és türelem. Enélkül nem lesz jó, legfeljebb véletlenül. A portréhoz sok idő kell, megismerni, elfogadni és elfogadtatni, kitalálni és megcsinálni. Adj ehhez magadnak időt. Várom is az önportréid. A képről. Az van, hogy ez az egész benned épül fel, mert te ott vagy 3D-ben, sőt, négyben, mert az idő is fontos tényező az élményhez. A fotó kevesebből dolgozik. Emiatt kell sűríteni. Ahhoz, hogy ez az út hívjon, kell találnod olyan időt, amikor már kevéssé sok fény jön át oldalt a fákon, ágakon, mert ezek most ritkásak és az ember meg úgy van összerakva, hogy mindig a világos részekre figyel fel, és ha az nem a kompozíció lényege, akkor elviszi a figyelmet mindez. Most ez a gond abban jelenik meg, hogy az út így, itt nem izgalmas. Lehetne akárhol, nincs benne egyedi. Neked lehet, mert te valahonnan valahová tartasz rajta, de nekem, aki ezt az egy állóképet kapja, ez csak annyit mond, hogy valahol császkálunk valahová, kintről átjön a fény, azt nézném, az út maga csak leküzdendő akadály. Érdemes olyan helyet keresni, ha hívogató utat akarsz, ami zártabb helyszín, ahol az út több fényt kap, és ahol van valami várakozásteli izgalom. Ismételj majd kérlek. (hegyi)

Orchidea és angyalOrchidea és angyal

Nos, majd a többihez is írogatok, de a kezdethez gondoltam hosszabbat. Színes vagy FF? A színes azért jó, mert életszerű a levél, látszik, hogy nem beteg és ez jó, izgalmas az is, ami a gyökerein van színben, de nagyon kopog attól, hogy ennyire kontrasztos a fény. A ff verzió baja az, hogy a levélre került olyan vetett árnyék, ami zavarossá teszi ott, ami elviszi a figyelmet. Összességében is az az igazság, hogy ez a növény alkalmatlan arra, hogy ennyire kontrasztosan mutasd meg. A levele túl szimpla, a gyökérzet meg túl bonyolult ehhez a fényhez. Lehet ilyet is, de akkor fogni kell egy elemlámpát és még festeni hozzá fényeket. Amúgy meg a kockásfülű nyúl jut eszembe, a mese. Szóval ha én csinálnám, fényben dolgoznék és világos háttérrel, ne a feketeségben akarjon ez lebegni, mert így kopog az egész, és félelmetesebb is, hanem fehérben, világosban, az jobban illik az orchidea finomságához. (hegyi)
értékelés:

Majdnem jó lett

Olvastam a kommenteket, az oszlopok kellenek, amin dolgozni kéne még, az egyrészt az objektív torzítása, ami miatt picit hordószerű az eredmény, másrészt ha ez megvan, akkor a horizont egyenesbe tétele, és végül a színek, mert most olyan 70-es évek ORWO világa ez. (hegyi)

Emlékezés mesteremre, Balla Demeterre Máriássy Ferenc Vallomások című filmjének részleteivel.

Hármashatár

Hármashatár-hegy tetején készült, állványt most használtam először. Zavar, hogy éles a kép, de nem tudom miért. Fujifilm x-t20, 35

Jártam én itt azt hiszem körülbelül ugyanilyen fényviszonyok között, csak nyáron. Lenyűgöző helyszín. És hát igen, én is elkövettem azt a hibát, hogy sötétben akartam esti képet csinálni. Márpedig a helyzet az, hogy esti képet a demerungban, vagyis a sötétedés előtti pillanatban kell csinálni. Ez néhány percnyi, fel kell rá készülni, mert gyorsan elszáll. És hát igen, a havas város is segíthet. A lényeg, hogy ne csak a fénypontok rajzolják ki a képet, hanem némi derengés legyen az épületeken is, mert a képrögzítés érzékenysége és felbontóképessége messze alul marad az emberi szemnél, és emiatt sok lesz a veszteség. Ráadásul, ha világosabb van, azt lehet sötét felé tolni, de ha sötétben fotózol, abból már vissza nem lehet hozni sokat. (hegyi)
értékelés:

Napozó

Én azzal tisztában vagyok, hogy ez ma menő, hogy ellesett pillanatokat kapunk keresetlenül, eszköztelenül, mintha mi lennénk ott, de nekem ez amúgy, általánosságban is inkább egy alkotói póz, nem gondolom ezt a trendet időtállónak, azoknak jó ez, akik amúgy is képtelenek megcsinálni egy képet jól, hát akkor legyen ilyen picit dőlős, koszos a cucc. Olyan ez, mint a kis mélységélesség mindenáron, vagy ételfotóknál az, hogy dől az egész valamerre, szóval le fog ez remélem csengeni. Elnézést érte, ez szigorúan az én magánvéleményem, de abban maradtunk, hogy őszinték vagyunk. A fekvő alak, a kerítés, a két autó, a papucs, a mögötte álló srác jó lenne, de minek dől, és minek oda a mászóka ilyen brutálisan betolva, ezeket nem értem igazán valójában. De örömmel veszem, ha kapok ebben segítséget. (hegyi)
értékelés:

Park

Nagyon jó ez a komponálás, ahogy az alakok a képen megjelennek, de nekem fura ez a színszűrőzés, ami okán a zöldek így vakítanak. Persze lehet mondani, hogy így egy emléknyom, egy felidézés történik, de ettől még fura marad technikailag a dolog. Azért mondom, hogy technikailag, mert egyébként jó lenne, csak mivel ezt globálisan és nem lokálisan használtad, így az arcok is furák lesznek, azoknak pedig nem kéne. (hegyi)
értékelés:

Csend és nyugalom

Van mit még gyakorolni, de ezért vagyok itt. Praktica bx20 (Film)

Jó szituációt találtál, a helyszín nem igazán játszik a kezedre, de hát ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet, és a tehenek nem nagyon jól instruálható állatok. Annyi segítene, hogy jobbra a csipkebokrot javarészt levágni, és az égből is lehet, és akkor közelebb kerülnek az állatkák. Ha zoomos az objektív, ez ott megoldható, mert ahogy látom épp a bokrok miatt nem lehetett közelebb menni. Ennyi talán, ami javasolható. (hegyi)

Búcsú Balla Demetertől

Balla Demeter Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, a Nemzet Művésze temetésére 2017. november 21-én 14.30-kor kerül sor a Farkasréti temetőben.

A barátok és pályatársak nevében Donáth László evangélikus lelkész és Kincses Károly fotómuzeológus búcsúzik a ravatalozó Makovecz-termében.

A megjelentek egy szál rózsával róhatják le kegyeletüket.

Hegymászó

Tehát... kb már harmadjára próbálkozok feltölteni. Szét vagyok csúszva. Nos, tegnap vettem meg első DSLR-em, ez a fotó azzal készült. Régebben próbálkoztam SLR-er amit itthon túrtam össze, majd még is csak a zenét választottam. Elővettem pár hónapja, és kattogtattam egy párat, majd abból is szeretnék feltenni, csak még hívják elő. Akkor rájöttem, hogy a fotózás áll közel hozzám, és az analóg "vasak". Fura is volt, hogy itt rögtön látom a dolgokat.

Ha már technika, értem én, jó az analóg, persze, az az alap, de tanulni könnyebb a digittel, pont amiatt, mert gyors a visszajelzés és egyből lehet korrigálni, de legalábbis nem kell várni a hívásra, nagyításra. Annak örülök, hogy a kép fekvő, így benne lehet a környezet is, de ha fekvő és a motor ugye széles és nem magas, szóval akkor az segítene ennél a képnél, ha a barátod rátámaszkodna a nyeregre, közelebb kerülne a motorhoz, hogy abból is kapjunk még. Vagy, ha ez nem kényelmes, akkor álló formátum, mégis. (hegyi)
értékelés:

Olyan művész feje van ennek

Sziasztok! Répa vagyok. Tizenöt éve zenével foglalkozom, de ezt a kaput bezártam egy időre. Fotózás elég kiskorom óta érdekel, és így 23 évesen eljutottam oda, hogy inkább ebbe fektessem be az összes energiám. Itt vagyok, és itt leszek. Úgy érzem veletek tudok fejlődni. Sose szerettem a lencse túlsó végén állni, remélem látszik.

Üdv itt a téren, és így gyorsan a kezdésnél mondanék neked egy javaslatot, ami persze a többieknek is szól, akik most kapcsolnak rá a fotózásra. Kezdd a fekete-fehérrel! Ugyanis úgy könnyebb építkezni, ha biztosak az alapok és azt a ff-rel jobban ki lehet gyakorolni. Formák, tónusok, kompozíció. Írod a zenét, ez a fotózásban a skálázás. A kép beállítása jó lenne, van személyessége, de a szemeid árnyékban vannak, azt érdemes vagy derítéssel előre, vagy utómunkával visszahozni. És egy kis jókedv, vagy legalább valami bizalom jó, ha van a képen. Hajrá, kérek még önportrét. (hegyi)
értékelés: