Elemzés

Római

Azt hiszem, valahogy úgy vagyok ezekkel a görbült tereket létrehozó szupernagylátószögű objektívekkel rajzolt képekkel, mint a panorámafotóval is, vakfolton van nálam jószerivel ez a világ. Értem, látom, de nem tudok vele mit kezdeni. Ez nem a te hibád, ez egy helyzet, amit én nem tudok valószínű megugrani. Az a nagy üres tér középen, hogy minden kiszorul szélre, szóval na. De adok rá három csillagot, meg elismerem, hogy biztos fontos és jó ez, csak én vagyok ehhez balfácán. (hegyi)
értékelés:

Sárga és zöld

A kép még szeptemberben egyik bringás barangolásom során készült. Makró optika híján egy 55 - 300 -as kistelevél készült a kép. Az erős szél miatt az ISO-t 400-ig kellett felcsavarni. Záridő 1/1250 sec, f/8, 200 mm.

Ezek szép ritmusok, ízléses, ahogy tálalod, nincs túlgondolva, és ez jó. Oldal irányba jó lenne nekem még egy kis tér, hogy ezek a kis fejek ne érintgessék az oldalhatárt, mert úgy még jobban lehet a szabadságra asszociálni. (hegyi)
értékelés:

tükrözve-forgatva

Hát, ez egy jó játék unaloműzőnek, amíg az ember elmolyol vele a gépen, de mint fotó, nem sokat mond, annyira nem izgalmas a formai eredmény. Oké, kaleidoszkóp, jó, jó, de minek. Persze meg kell ahhoz csinálni, hogy az ember utána rájöhessen, hogy az ilyen gegek nem időtállóak. (hegyi)

poharak

Ezek jó ritmusok, amit mutatsz, a tónus is rendben van, jó az ötlet, szépek a formák. Egy dolog, amin érdemes elmorfondírozni. Kell-e, hogy jobbra, balra és alul ennyi teret hagyj. Értem én, hogy íves, és mi van, ha belevágok. Hát, akkor belevágsz. Mert azok az ívek a kép egyéb részein megvannak, tehát ha veszteség is, de nem komoly, viszont ehhez az egész ritmushoz feszesebb rend illik. Hát, és a háttér csíkjai, ott fenn a képhatárnál az az elhajlás becsapja az embert és azt érzi emiatt, hogy az egész el van fordulva. De tetszik, szóval hajrá tovább. (hegyi)
értékelés:

időnyomok

Nem tudom, hogy van-e még a képből a képhatárokon túl, azaz kivágtad-e ezt egy nagyobból, mert ha igen, akkor menthető, hogy ennyire ferde a horizont. Ott a falon az olajlábazat teteje, az a mérce. A gesztus jó, a pozíció, a hangulat átjön, érthető, kicsit agyonverted az utómunkával, annyira kopogósra akartad venni, hogy ez visszaütött. Higgy abban, hogy amit csinálsz, az oké, és akkor nem kell túlhúzni a dolgot, akkor nem lesz ilyen fura a bőr, a tónus, mintha néhol már visszafordulna, mintha olajos lenne, szóval ha van mód a javításra, akkor úgy, ha nincs, de lehet ismételni, akkor érdemes lenne, és akkor egy kicsivel több fényt kell csinálni, hogy a telefon picike érzékelője ne szenvedjen ennyire. De mondom, a gesztus jó megfigyelés, az tetszik. (hegyi)
értékelés:

Szeptember

Kedvelem a Balatont ősszel, ahogy elcsendesül...

Hát, hogy természetfotó-e, azt vitatom, attól, hogy természet van rajta, még nem lesz az, mert ahhoz pont a természetnek kell egyedinek, főszereplőnek lenni, legyen szó fűről-fáról, vagy az állatokról, mindegy. Itt a főszereplő a pad. Ez nem baj, csak a kategóriát, azt érdemes tartani. Mint hangulat, impresszió működik nekem ez a fotó, van feszültsége is azzal, hogy a pad így tolakszik, szóval két csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

a fogam fehérje

Úgy gondoltam, hogy mindjárt az elején kimutatom a fogam "fehérjét". Mivel nincs fényképezőgépem, minden képemet a telefonommal készítem és utómunkázom. samsung SM-A510F (3,7mm) 1/8sec f/1,9 ISO250

Üdv a téren, kedvelem a bolondokat, szóval ez egy jó bemutatkozás nekem, ettől függetlenül persze azért kérek majd hagyományosabb, geg nélküli önképet is. A telefon nekem nem probléma, persze ismerni kell a határait, például hogy nem szereti azt, ha nincs elég fény, a zaja se a legszebb, szóval kezdésnek mindenképp jó dolog a telefon, aztán ha kiderül, hogy érdekel és tetszik a fotózás, majd beszerzel valami digitális gépet is. (hegyi)
értékelés:

lépcső

Maga a helyzet, a ritmus, amit megláttál, szuper, tetszik. Olvastam a kommentben, hogy mi van a szarvassal, azzal nincs semmi baj, viszont onnan azt a lámpát a fotó erejéig biztos elvettem volna. Ami azonban ennél jobban zavar és egy pillanat alatt orvosolható, hogy a formákat nem fejezed be, fenn is sok, jobbra is. Csináltam egy vágást. Egyrészt jobbra az a baj, hogy ott elindul egy új, zavaros ritmus, fenn pedig felesleges, hogy nem a lépcső tetején zársz. (hegyi)
értékelés:

Görnyedt hát

Ez egy jó szoció, jól mesél egy emberről, egy világról, amiben él, mint egy itt felejtett emlék, minden ellenére, a rohanás, a zaj, az érdektelen nemtörődömség ellenére is teszi, amit fél évszázad óta minden nap, kimegy és söpör. Neki ez fontos és amíg fel tud kelni, ki nem hagyná. Ez benne van. Viszont a tónusrend, a kontraszt csökkentése modoros, nincs oka, miért akarod ebben a szürkében tartani. Érzelmes a kép önmagában, ha erre így erősítesz rá, érzelgős lesz. Ő még itt van, él, még kimegy az utcára, ő nem egy emléknyom, hogy megfakítsuk, attól, hogy öreg, az ő világa, amíg van ereje kimenni, addig ugyanolyan valós, mint a tiéd vagy az enyém. És ha már ennyire közel vagyunk hozzá, megáll ez négyzetesben is. (hegyi)
értékelés:

Trabant

Ez egy jó irány, hogy kis modellautókkal, vagy más hasonlóval kezdesz mesélni valami történetet, mert a néző, ha ez jól van megcsinálva épp azért tud beleszeretni, mert ez a modellvilág ez ad egy plusz ízt, hatást, visszavisz a gyerekkorba is, de közben mintha valami nyomozati anyag lenne, szóval pártolom, ha érdekel ez, hogy menj még jobban bele ebbe a világba. Egy javaslat csak a 16:9 mellőzése mellett, hogy picivel nagyobb mélységélesség kell, természetesebb lenne, és fentebbről, magasabb kameraállásból még izgalmasabb lehetne, mert a környezet is hangsúlyt kapna. Megadom a 3 csillagot, folytasd. (hegyi)
értékelés:

Máté

A gesztus szuper, a fiú, mintha valami videoklip szereplő lenne, énekli a szomorkás történetét, mint Chris Isaak, szóval van hangulata, kevéssé is bajos a tónusvesztés emiatt. Fenn sok a tér, nem kell ennyi, a haj fölött vágható picivel, egy kicsi lentről is vágható, szóval ha fenn és lenn szűk lenne, akkor erősebb lenne az a gesztus, ahogy balra van téve és a kezei is hatásosabban érvényesülnének. A szemeknél meg pici utómunka, fél fényérték emelés jó lenne. (hegyi)
értékelés:

Őszi színek

Sírba fogtok vinni a 16:9-es filmes képkivágással, az egészen biztos. Látom, hogy ez trend, de nem igazán értem. Ez a filmnél azért van, azért működik, mert sok a párbeszéd, kell a hely, jönnek szereplők és mennek, ehhez jó a 16:9. De fotóhoz, na ott indok kell, hogy ezt használd, és ha a kompozíciód nem okolja a dolgot, akkor ez sokkal nehezebbé teszi a formai befogadást, széltében lötyög, fent-lent szűk. A film általában balról jobbra mesél, a fotóhoz meg, hogy a teret érzékeltesd, kell az előtér, középtér, háttér, ez meg a vertikális irányban igényel helyet. Na, a többire is valamit: értem, hogy beleszerettél ebbe a kontraszthiányos világba, van is ennek értelme, működhet, de akkor baromi precízen kell komponálni és ehhez akkor kellene valami fő motívum, ami megint azt mondom, indokolja, miért ezt a fád dolgot mutatod a színtérben. Ha nem baj, még van idő, ha nem is sok, kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)

Sárga virágok

Nekem ez ugyanaz a vonal, mint az előző, és akár a sárga is lehet a kapocs, de a sztori is, ő Mariska, akinek a kertjéből az almát loptuk, kergetett a botjával, a kerítés leszaggatta a melegítőm, aztán mára megöregedett, a lánya látogatja csak, rendben tartja a portát, de a fát kivágatta. (hegyi)

Sárga négyzet

Szeretem azt, ahogy mint egy jó havert, elviszel a céltalannak tűnő lődörgéseidre, mintha azt mondanád, hát, figyelj, itt élek, nem eg nagy szám, de kedvelem, nézd ezt a semmibe vezető helyet, itt ültünk suli után a korláton és lóbáltuk a lábunkat gyerekként. Van hangulata, persze ha ez sorozat lenne, akkor azért valami vezérfonalat számon kérnék, ami formailag is segít összekötni a képeket, de így, ha egyedülálló képként nézem, ez nekem abszolút működik. (hegyi)

Full burger krumplival

Miskolc Bohém Marha Bisztro. Full burger: Angus marha pogácsák, tépett malac (lapocka) hús, cheddar sajt és colesla (amerikai saláta).

Szia Máté, üdv a Látszótéren, picit jobban örültem volna, ha ah első képed egy önportré, bemutatkozásképp, de ez a kép is jó és alapvetően tetszik is, amit és ahogy megmutatsz. Abban kellene határozottnak lenned, hogy az étel az első, vagy kell hozzá a szociográfia is, mert ha ezt eldöntöd, akkor az adni fogja magától azt a megoldást is, hogy mi és hogyan kell szerepeljen a képen. Most a fiú és a tévé is elviszi a figyelem egy részét a kajáról. Aztán ha a kaja a fontos, akkor meg azt a krumplit abban a fém izében is ki kell találni, hogy hogyan legyen, mert a fémszerkezet túl határozott most. Várom a munkáid! (hegyi)
értékelés: