Utrecht

Nekem ilyen szépen felhős és szeles Hollandia. (A szél nem látszik persze.)

Szabadság

A kép Zandvoortban lészült. Egy továbbképzésen jártam Amszterdamban augusztus végén, de már nagyon vágytam a tengerre, így az egyik szervező volt olyan kedves és elvitt engem a partra. Nekem ennél nincs nagyobb szabadság.

Én ezt így is szeretem, ka kifordulsz kicsit, valóban le lehetett volna hagyni a többieket, ahogy Viki írja, de annyira nem zavar. Érdekes, hogy amikor mi, férfiak bandukolunk a deszkánkkal, bele se gondolunk, hogy van valahol egy csaj, aki épp lefotóz minket, akinek érdekesek vagyunk így is. Képeket akarok! (hegyi)

Árnyékoktól mentes

Februárban készült a kép az Adriánál. Az első lezárás előtt még épp belefért az életünkben egy nap délen.

Ingrid az, aki olykor-olykor feltűnik. bedob a vízbe egy követ, az nagyot plottyan, aztán tovább szökken valahová, hogy majd visszatérjen. Én azért örülnék ám annak is, ha többet kapnánk belőled itt, tudom, hogy vannak képeid, szóval na. Ez is jó, mindennapi annak, aki víz mellett élhet, csoda annak, aki csak nagy utazások árán jut el oda. Lehetne sok mindent mondani, hogy de ha van benne part, akkor így, ha távolabb, akkor úgy, mindegy, mert a lotybolását hallani a víznek, és ez a lényeg. Küldj képeket. (hegyi)
értékelés:

Ecce homo

A kép 2019 utolsó napján, napnyugta előtt készült az orfűi Nagytónál.

Szeretem a képet, mert van valami elvágyódós meditatív hangulata, viszont a bal oldalát soknak tartom. Akkor lenne értelme ennyit hagyni, ha korábban exponálsz és mondjuk a hajósod ott lenne oldalt és igyekezne be a fa koronája alá. Így zavaró, hogy el tudok nézni a téma mellett. (hegyi)
értékelés:

Tópart újra

Nem tudom, ez jobb lett-e így, de sok zölddel tényleg nem jobb.

Jobb lett abban az értelemben, hogy jó helyre került a szemünk, nem nézünk el a formák fölött a semmibe. Ami viszont ettől még nem oldódott meg, ami nincs a képen, azaz az alja. Nyilván az arányok tartása okán vágtál belőle oldalt, ha meglenne az alja, nem kéne oldalról se vágni. Hát, majd legközelebb. (hegyi)

Tópart

Hát ja, jó, persze, lírázunk, lírázunk, közben meg alul van a lényeg, nem abban a zöld semmiben fenn. Ott lehetnek izgalmas játékosságok, ahogy a rendbe belekavar egy-egy renitens elhajló. Magyarán: fenn ennyi nem kell, minek. Lenn meg amit fenn levágsz, hozzá kéne adni. Olyannyira, hogy akár bele is vághatsz fenn, hogy egy vékony sáv maradjon a zöld. (hegyi)
értékelés:

Túlélés

Ezért egy picit rácsapkodok a kezedre, tartsd ide szépen, ne húzd el, ugyanis elkezdődik az, ami miatt ez egyedi lehetne és sajátosan ingrides, de nem, te ragaszkodsz a szimmetriához, hogy a fene enné meg, és ezért lemarad a lényegből. Igen, arról ott jobbra fent, arról beszélek. Annyira jó lenne, ha lenne ebből még felfelé valamennyi, hogy újravághasd... és most kemény leszek, ez így csak két csillag. Ugyanis pontosan tudod, hogy a természetes formáknak, meg a tükröződésnek mennyire jót tenne az a fekete sráfozás, amit a hullámok hoznak létre, de hát, itt most az csak jelzésértékkel van jelen. Oké, nem kéne hat kiló belőle, csak 10 dekával több. És engedd el a korlátot, nem kell a képhatárig húzni dolgokat, maradhat is tér, meg bele is vághatsz, ha van ami fontosabb. (hegyi)
értékelés:

Túlpart

Ingrid, ez szép. Nem téped le a fejem vele, meg a kék és a zöld ezen árnyalatai nem is a szívem csücskei, de ez szubjektív, amin túl kell tudni lépni, és ahhoz meg kép kell, hogy az ember át tudjon a saját korlátain is mászni. Itt nincs izgalom, nincs nagy gurítás, semmi extra. Csak szép. És az valami. (hegyi)
értékelés:

Hirtelen hó

Azt hiszem, kezdem megfejteni azt, mitől ingridesek a képeid. Van egy olyan rád jellemző kompozíciós látásmódod, amiben kimozgatod a tömegeket a megszokott helyzetükből, szélre, oldalra, és ettől kialakul egy sajátos új egyensúly, jó esetben. Persze, lehet vitatkozni ezzel, hogy itt például sok a fehér rész, és abban nincs olyan sok részlet, de a döntés mindenképpen határozott, és ez a nézőnek jó, mert azt érzi, tudod, mit akarsz csinálni. Eldöntötted, hogy téged a bokor érdekel, annak a ritmusai, és ehhez mérve már mint viszonyrendszer jól működik akár a kiégett rész is. Szóval összességében bár szokatlan, de tetszik, amit látok, úgyhogy hajrá, folytasd. És néha az első leckébe is belekóstolhatsz újra, tudom, hogy nem könnyű, mert egyszerűbb a világot fotózni, mint magunkat, de mégis, azt hiszem neked az lesz a nagy ugrás, ha ebben ki tudsz mozdulni a komfortzónádból. Apropó, mi a helyzet a befagyott bányatóval? (hegyi)
értékelés:

Tükör által

A Karolina külfejtés 28 méter mély tava. Nemrég indult meg a terület rekultivációja.

Ingrid, ez egy igen jó kép lett, van pár dolog, amit ha látom a helyszínt, valószínű máshogy csinálok, gondolok itt a kép bal oldalára, ahol nem vágnék bele az ívbe, meg a kép aljára, ahol egy kevéssel jó lenne többet kapni a tárgyakból, lámpákból, mert az jót tesz ennek a tájnak, ha az emberi jelenlét is belekerül, de alapvetően a tónusai is rendben vannak és az is, hogy megtaláltad azt a pillanatot, amikor a víz ilyen szépen tükröz. (hegyi)
értékelés:

November

Érdekesek ezek a tükröződések, jó formai játék. Nem tudom, hogy ez egy autó motorteteje vagy mi lehet eredetileg, ez csak azért fontos, mert amibe lehet, érdemes belenyúlni valahogy, személyesíteni, hogy a tiéd legyen. De így is jó hangulat, köszönöm. (hegyi)
értékelés: