romkocsma

A szerdai rádióműsorom borítóképe.

Érdekes lenne ez, ha többet mutatnál a környezetből, mert ha nincs cím, nem jut eszembe, hogy ez romkocsma. (hegyi)

A székház ablakából

A munkahelyem épülete és annak nagy üvegfelületei nagyon megfogtak. Valószínűleg több képet is készítenék az épületből. Akár tekinthetjük ezt úgy is, mint egy tanulmány első kockáját. Sajnos a Canon 10-18 optikai hibái kiütköznek, ezért igen nehéz vízszintest, függőlegest találni. Arra jutottam, hogy a kép közepén lévő ablakkeretet teszem függőlegessé. Az utómunka nem profi szoftverrel készült, így annak lehetőségei behatároltak. (Technikai adatok: Canon D80, Canon EF-S 10-18, 4,5-5,6; beállítások: 20", F16, ISO 100)

Írod a kommentnél a berázást, valóban van némi csóvája a fényeknek, de engem ez bevallom, nem zavar igazán. A hely maga elég jó, van hangulata annak, amit mutatsz, érdemes lesz ezzel dolgozni, keresni modellt hozzá, aki ha jól látom, hogy ez valami folyosó vagy erkély vagy mi, ott megjelenhet, persze ebből most nem látszik sok, de nem baj, mert a tükör játék jól működik. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Fáradtan 2.

A bemutatkozásként feltöltött képpel nem voltam elégedett, ezért változtattam a kivágáson, valamint a tónusrenden. Nekem így jobbnak tűnik. Persze a genetikai állományom adta lehetőségek keretein belül.

délután

Na, ez más, ez tetszik, ebben van erő, és határozottabb jelenlét. Egy dolog csak. Azt az erikát-hangát, ami épp csak látszik, be lehet annyira hozni a képbe, hogy takarhassa azt az ablak fordító mechanikát. Igazából csak ennyi bajom van azt hiszem. De a feladat ott van még, hogy az esti verzió is működjön. (hegyi)
értékelés:

Ez vagyok én, még nem találtam meg a helyemet a világban, ez a kép tükrözi hogy szeretnék több felé szakadni, hogy megtanulhassak többmindent.

Üdv a Téren! Jó kezdés ez, örülök, hogy nem elégedtél meg egy igazolványkép bemutatkozással, és hogy benne vagy a játékban. Szóval várok még tőled ám önképeket. Jó a gesztus, a mozgás, van benne kis Anonymous érzet is. Amin változtatnék, hogy fenn azt a belógó izét kivenném, mert így nincs semmi szerepe, csak véletlen ügy, ami nem kell, és egy kicsivel világosabbra és egyben kontrasztosabbra is venném. De mondom, jó, tetszik az, hogy van elképzelésed, mit akarsz mutatni. A többi meg majd jön. (hegyi)
értékelés:

Sziluett

Kedves ez nekem, emléket hoz elő Magritte L’empire des Lumières képéről, persze más ott a hangulat és más itt, ez északibb, hidegebb. Épített és természeti, persze formailag is nagyon jó, de igazán a hangulat, ami megfog, szóval köszönöm, ez nagyon jó lett. (hegyi)
értékelés:

(tombol mint az őrült ki letépte hóláncát)

Az életem egy art bru-vel keresztezett ready made.
Ha ezt most nem érted, mit pofázzak? A teringettét.
A teremburáját, a kupoláját,
a macska rúgja meg a kutya fáját,
az MKKP kapja meg a Kúriáját,
Nagy Árpi vegye el a fa szállítóját.
Kifakadtam és most igazam van,
Lascaux-ban voltak csak homage-ok az art-ban.
Na jól van, ott van még a képírás,
a sfumato, a ready made, de azóta szopás.
Egymástól lopás, sok marketing fogás,
csak egy mandala lehet ma extravagáns.
Egy sima, egy fordít. Ahogy PMK mondaná.
Az art placc csak ordít majd fába szorít mandalát.
Fából vaskarikát ígér nekem,
de a spanyol vigaszt Dali óta nem élvezem.
Nem ért nekem annyit az egész,
mint a boros pincében a nemes penész.
Pénz nyomtok bele, oszt flesseltek: „Szép”
aztán a páncél szekrényben köt ki a kép.
(mi?) Kép a falon! Én így akarom!
A grefkót megöli a legál te barom.
Veszek is egy Tripót a Latarkában
és tovább adok rajta az Elm utcában.
Ez rémálom és nem hiába bírálom,
mint King tesának, nekem is van egy álmom:
Ellehetetleníteni a műtárgy ipart!
Ezek lesztek ti majd: műtrágya art.
Isten szeme mindent lát és nem rak rá árcédulát!
Isten szeme mindent lát és nem rak rá árcédulát!
Lenyúlok egy Csontváryt a Modemből,
felnyomtam az árát is egyből,
kibasztam a Vaterára, öt forint a vételára,
Licitálhat rá a műkincs ipar,
de csak Kuklával baszok ki, nem a piaccal.

Jeff Koons a második eladhatatlan,
több százmilliárd euró a bankban.
Ez nem kár amit okoztam,
csak az ok-okozatot felpofoztam.
Leinád Zsáhuj eladhatatlan,
több százmilliárd euró a bankban.
Ez nem kár amit okoztam,
csak az ok-okozatot felpofoztam.
emszí néma eladhatatlan,
Lady Gagarin halhatatlan,
ReMeTeMeN eladhatatlan,
emszí néma hallatlan.
emszí néma halhatatlan,
Lady Gagarin eladhatatlan,
ReMeTeMen halhatatlan,
emszí néma hallatlan

(Mi a kép?)
Mi a pék faszát képzelsz mi a kép?
Ezt megmondta Mitchel már rég:
Wittgensteini család modell aszt kész.
(Fu de szép!) Vagy inkább bosszantó,
mint mikor arról hadovál nekem a Dantó,
hogy Warhol meg a Brilló milyen frankó
és ez igaz is lehetne talán akkor
ha nem lett volna R Mutt már anno.
(Inkább hagyjuk jó?) Inkább baszunk be jól kisbarátom.
Sör, bor, pálinka, szimulákrum,
de ne felejtsd el:
ez referens nem referentum.
Dínom-dánom diri-dom-dom!
Jó kedvem van táncoljunk! Tudom:
nem vagyok egy Barisnyikov,
de ha beszólsz szádba megy a kalasnyikov.
Parancsolj: itt egy parancsikon
amit elrejtettünk egy ikonosztázon
és ezt nem találja meg a mi korosztályunk
amíg elporoszkál itt a bufében.
Én meg karöltve Jean Debuffet-vel
nyers húst rajzolok a gügyékkel,
majd megetetem megnyitón a hülyékkel
(majd megetetem megnyitón a hülyékkel).
Ez egy étel különlegesség:
Pék fasza kép! Pék fasza kép!
Ez egy étel különlegesség,
gasztronómiai érdekesség.
Ez egy étel különlegesség:
Pék fasza kép! Pék fasza kép!
Ez egy étel különlegesség,
gasztronómiai érdekesség.
(khm)
A kiállítást megnyitom,
hogy mit állítasz ki azt leszarom.
A lényeg: a végén úgyis eladom.
Addig ingyen a pogácsa, ingyen a bor.
A művészet dögszaga megcsapott jól,
de kár, de kár, hogy halott.
(de kár, de kár, hogy halott.)
Így soha nem leszek már művész,
néma nem mű hanem igazi vész.
Nem pakol hastaget az üzifaladra,
egy falakban fest szóképet a falakra.
Tehát, ha a művészet halott
akkor én most simán terápián vagyok.
Csődbe mehet a galériátok
a gallérotokig érjen ez az átok:
Fulladjon fosba a pénztárcátok!
Fulladjon fosba a pénztárcátok!
Fulladjon fosba a pénztárcátok!
(fu de szép kép, ugye látjátok?)
Szebb ez a gyerekrajz mint egy Michelangelo,
ja és eladhatatlan mert a hűtőajtón lóg.
Le nem venném onnan senki kedvéért,
el nem cserélném tíz Van Goghért.
Picasso egy picsa – szóval hagyjuk is.
Manet meg a Monet legyen egy pokémoné!
Festékre költök minden pocket money-t
és falra festem ezt a zombi dzsemborit.

Ezen a télen

Örülök neki, ha újra gépet fogsz és annak is, ha újra leckékbe kezdesz. Én kedvelem a kisvirágokat a fejed mögött, felett, azt azonban lássuk be, rátettél egy lapáttal a közeli gép miatti torzításra azzal, hogy a sapi is a fejedbe van húzva, így ennek van némi humora is, miközben az arc kemény, határozott, szóval nekem működik ez. Hajrá még! (hegyi)
értékelés:

Fáradtan

Bemutatkozásként töltöttem fel ezt a képet. Szívesebben állok a gép másik oldalán. A kép a munkahelyemen készült. Az állvány két egymásra rakott szék, és egy cipő volt.

Kedves Lajos, üdv a Téren. Ez egy elég jó bemutatkozás, némi utómunkát és vágást még elbír ugyan, de az őszintesége fontos, és átjön. Persze az is fontos kérdés, hogy a fáradtság mint olyan, alapjában jó fotótéma-e, ezen lehet vitatkozni, ha klasszikus iskolát vesszük, akkor nem optimális a modell szempontjából, mert az üzenetében van így egy kis dekadencia is, de én meg azt mondom, hogy nekem ez belefér. Na, szóval jó lesz ez, és kérlek, készíts még önportrékat, mert érdemes ezzel még foglalkozni, biztonságérzetet tud adni. (hegyi
értékelés:

Tél

Ez egy nagyon szép, finom dolog. Drámai. Egy kicsit utómunkában és vágásban piszkáltam rajta, majd nézd meg, mit szólsz, egyrészt az átlót ami adja magát, a vágással határozottabb jelenlétre hoztam, másrészt a jobb felső részt közelebb hoztam a többihez. Nagyon jó ez a rajzos hatás, amit a dér, a lecsapódott mittudomén hoz. (hegyi)
értékelés:

Lilla Norvégiában

Na, akkor az elemzés, a komment után. Nem leszek hosszú. Egyik: így nem jó mell alatt vágni. Valamennyi kell alá, ez anatómia, nincs indoka felrúgni. A másik, hogy balról van három redő, vagy hogy mondjam, a hegyen, a harmadik után vágnám, alul még hozzá valamennyi, tőlem még felül is jöhet, hogy kiadja a négyzetet, lenne benne feszültség, ami most így kilazul. Kifejezetten tetszik, az, ahogy leválok a háttérről, hogy nem lehet eldönteni elsőre, hogy az csak egy tapéta, vagy valóság, ez jó játék, kell. Azt nem tudom, hogy a szereplő jelenléte így elég-e, fene tudja, én valamit még csináltam volna vele, fogja a haját a szél ellen, vagy valami gesztus, akármi. Na, így. (hegyi)
értékelés:

Önarckép kutyával

Kifogyhatatlan a téma.

Ez egy kurva jó kép. Tiszta Tarantino, ha akarom, amint elveszed a kezed a kutyáról, szét fog tépni, ez biztos. Oké, ez vicc is lehet, de az érdekes, hogy ettől függetlenül van egy feszültség a képen, bár látszólag a pózod nyugalmas, meg a kutya is, de pont ez a kéz, ami tartja őt, ez okán lesz az egészben egy olyan érzet, hogy nem tudni, mi lesz, ha nem tartod őt nyugalomban. Ami problémám, hogy a kutya arca be van bukva. Hogy ez az utómunka okán lett így, vagy sem, nem tudom, keményebb, mint nekem kényelmes lenne. És még valami. A ruha. Oké ez így is, csak picit civil. Ha ugyanezt ugyanígy mindent egy középkék elegáns ruhával csinálod, olyan sztorija lesz, hogy megőrülsz, mert onnantól már a két szereplő viszonya erősebb, és nem csak érzetszerűen lesz sztorija, hanem filmszerűen erősen. Érdemes néha kilépni a saját szerepből, neked ráadásul még jól is állna. Lehetne ilyen sorozat is akár, elegáns nő, és a kutya, mert ez a kutya alapvetően olyan decens, olyan fitt, szép, hogy jól szerepelne benne, adná magát. (hegyi)
értékelés:

Naplemente

Mészáros Péter képéről jutott eszembe ez a képem, gondoltam, megmutatom Nektek is.

Hol kezdjem, hogy mondjam, nehéz feladat. Mert vannak önálló részei a képnek, amik megállnak, jók, de egyben mégsem adja ki. A fő motívum a semmibe olvadó levélke. Ha akarom, a többi részhez képest ez hiba, merthogy nincs részlet már. Vagy ha ez a jó, akkor ehhez a többi rész túl konkrét és sok és kemény. Van valami hátterünk, ami jót is tenne, de nem értem. Határán van épp, hogy konkrét vagy sem, billeg. A másik a kép szerkesztése. Álló, ami lehetne jó, de sok az alja. Azok a bal alulról belógó mintha selyemfenyő tüskék, azok nem passzolnak. Szóval azt hiszem, hogy a főszereplő önmagában jó, és működik, így, ahogy van, de nem kéne nekem a háttérbe az a fa forma, és az alján se kéne a guzmis kupi. És akkor ha ezek nem volnának, igen szép lenne önmagában a növényke, a fénnyel. Van benne potenciál, ha tudod, érdemes lenne még dolgozni vele. Lehet kérni ismétlést? Azért is, mert ki kéne azt is próbálni, mi van, ha lejjebb vagy, mi van, ha feljebb, szóval izgalmas játék van ebben még. (hegyi)

Merengés

Előre mondom, hogy ismétlést kérek. Egyrészt a vágás zavaró. Fenn is kéne kicsi még, hogy a kobakjának legyen még íve, de főleg lenn, hogy az arca ne legyen így elszabva. Oké, hogy a tekintet a fontos, de ettől még nem kell tökéletesen bekomponálni középre. Másrészt van ez a lámpa, vagy mi, életlenben, de épp amiatt, hogy nem lehet érteni, micsoda, zavar. Azt javasolnám, hogy egy kicsit még az önképekkel dolgozzunk, mert amit ott ki lehet gyakorolni, az lesz igaz akkor is, ha állatot fotózol. (hegyi)

Reggel

Ezt most találtam - még nyáron készült. Elkallódott a gépemen, akkor meg sem néztem.

Ez egy szép motívum, egy érzékeny megfejtés is lehetne, de azzal, hogy ennyire bebukik feketébe minden, nincs arcunk. És annyira a sziluett nem elég, hogy megálljon arc nélkül. Nem kell sok. Igyekeztem mutatni, hogy mire gondolok, de sajna még ez is kevés, csak elkezd bekockázni, eredeti híján nem tudom igazán jól mutatni. (hegyi)
értékelés: