szabadgyakorlat

Közös 365 nap projekt?

Az jutott az eszembe, látva, hogy Bojtár Tamás belefogott egy 365 napos projektbe, hogy mi lenne, ha mondjuk 2015. június 1-től a Látszótér is csinálna ilyet? A dolog úgy nézne ki, hogy az indulási dátum közös, mindenki kitalálja a maga 365 napos projektjét és tölti a képeket ide, ahogy a leckét vagy szabadgyakorlatot is, lenne külön kategóriája, és akkor ha többen csináljuk egyszerre, annak lehet egy izgalmas szőttese, egyfajta közös napló. A képekhez aki akar, írhat szöveget is, egyfajta naplót, de nem muszáj, adhat címet is, de lehet csak sorszámozni is, ahogy jól esik. Nem volna más megkötés, mint hogy adott napon kerüljön beküldésre a kép mondjuk este 10-ig, hogy még legyen módom azt kitenni az oldalra (avagy egy napos csúszással is kerülhetnek fel a képek, ahogy szerintetek jobb). Mit szóltok? Természetesen ennek akkor van értelme, ha többen csináljuk, és akkor, ha mindez nem megy a nem 365-ös képek készítésének rovására. Vagy a fene tudja, na, szóval a véleményetekre vagyok kíváncsi, ha úgy gondoljátok, hogy hajrá, akkor meghirdetem és akkor belekezdünk. Írj ide a kommenthez!

A pingvinek kavicsot adnak

Eltés vizsgafilmje a felsőbb éves barátaimnak és én is részt vettem benne.

Feladvány

Feladvány

Zsoltnak a verbálfotó paradigmához :)

Hát, jó lenne tudni, ki az, aki bitorolja szobrászi zsengém stílusát, ugyanilyet, pontosan ilyet csináltam anno persze kis méretben forrasztóónból csepegtetéses technikával, a macska lelökte, úgyhogy kell rajta javítani - egy cigarettázó terhes nő aktja egy kisgyerekkel, akinek lufi van a kezében és az anyja húzza maga mellett. A szobor nem rossz, persze az enyém sokkal áttételesebb és jobb üzenet, de hát ez van, ha hamisítják az embert. A kép se rossz, mondjuk hogy miért a homokozóba állították fel a szobrot, a fene se tudja, nyilván ezzel sokat nem lehet képileg kezdeni. (hegyi)

Stilo

Stilo

Hát, én asszem értem, bele vagy szerelmesedve ebbe a kocsiba, én is bele voltam az enyémbe, és a gazda szeme máshogy lát, kegyes szerelmetességgel, de ha kívülállóként nézem ezt a képet, azt keresem, hogy a sofőr vajon hova ment el pisilni. Azaz a szituációt nem érzem nagyon végiggondoltnak, valahogy se távol se elég közel nem vagyunk, olyan nyugis a beállítás, de nem nagyon történik semmi. A tájra ráhúztál valamit, vagy HDR-szerű, vagy csak a tónussal játszottál, de különösen a másik oldalon, jobbra a dolog kezd átfordulni, egészen grafikai a hatás, elrugaszkodtunk a valóságtól. Egy kicsit kevesebb életszerűbb lenne, pokolba a végtelenbe tartó élességgel. Magadnak csinálod, nem kell ennyire korrektnek lenni, egy pici humor, életszag jót tenne. (hegyi)

út

út

Nem sok kiút van, az is kétséges, hogy merre visz, és bár nappal van, mégis az egésznek van egy elég erős thriller érzete, egy olyan hatás, ami hát, megint azt kell mondjam, hogy nem nagyon vidám üzenet. Ha a kivetülést verbalizálni kell, akkor nekem ez egy útkeresés lezáratlan kudarca, egy olyan magára hagyott érzet, amiben benne van a dac, hogy tovább kell menni, de benne a kétség is, hogy merre és hogy van-e értelme. Persze primer módon szép és akár a babós sztori filmesei, akár az Avataréi megirigyelnék ezt a helyszínt. (hegyi)

Amikor nem látja senki...

Amikor nem látja senki...

Lehet, hogy nem szerencsés épp akkor elemeznem ezt a képet, amikor az Alfa holdbázist nézem újra épp, mert így minden űr, minden ufó, vagyis jóllehet a te elvonatkoztatásod más lenne, de nekem ez ugrik be elsőre. A kérdés mindig az, hogy az adott technikai ügy miképp tud egyetemleges üzenetté válni, vagyis hogy azt, hogy elmozdulunk a kamerával, hogy csillannak a fénygömbök, csóvát húznak, az miképp társul azzal, ami a kép úgymond alap rezgése, vagyis az, amit a színvilág, a háttér, a konkrétumok adnak. Enélkül csak látványos játék marad. Ahhoz, hogy emelkedett szinten működhessen egy alkotói üzenet, azt magadban magadnak kell pontosan érzelmileg megfogalmazni, aztán a technika már kiadja. De nem maradhatsz te magad kétségek között a miértet illetően, mert akkor a néhőd mibe kapaszkodjon? (hegyi)

Miről beszél Hegyi, amikor Budapestről beszél?

Miről beszél Hegyi, amikor Budapestről beszél?

Nem tudom pontosan megindokolni, hogy miért ez a cím :)) Ez egy benyomás.

Érdekesek ezek a fényjátékok, mint sok kíváncsi arc, vagy idegen, aki be akar kukkolni a szoba ablakán, szóval jó a megfigyelés és a technika is, bár Hegyi szeretné színesebbnek látni Budapestet, amikor beszél róla, de elfogadja, hogy az ilyen, sőt, az ilyenségének is kell és lehet örülni. (hegyi)

A Börzsöny lábánál

A Börzsöny lábánál

Rendkívül jó hangulata van ennek a tájnak, és azt gondolom, hogy nagyon jó a képkivágás is, sőt, alapjában azok a fád színek is jók, ami globálisan ezt a képet jellemzi, tehát ez egy kitűnő alap. Az utómunka az, amivel én még dolgoztam volna. Egy tájkép esetén ha megvan, hogy mit akarunk lefotózni, a következő lépés annak megfigyelése, hogy hogyan jár a nap, milyen hangulatot ad reggel, délben, délután vagy estefelé. Ebbe a megfigyelésbe persze belezavarhat és áthúzhatja a számításunkat az, ha amikor nekiduráljuk magunkat a kép készítésének és kivonulunk a terepre egyszer csak ott teremnek a felhők. Ekkora homogén felületnél ugyanis a felhők szerepe felerősödik. Itt most van egy elég nagy flekk, ahol a kép sötétebb, részlettelenebb. Itt jön a képbe az utómunka szerepe, mert ez körberajzolható (maszkolható) és egyenesbe hozható, visszább vehető a kontrasztszegénység. Ezt a legegyszerűbb a raw formátumnál még jó előre megtenni, utólag a tif vagy jpg macerásabb. Kis kontrasztemelés, színkorrekció és a dolog megvan. Érdemes, mert az alapanyag jó. (hegyi)

Az új képméret 800 pixel!

Az új képméret 800 pixel!

Mostantól a Látszótéren az új képméret 800 pixel! Széltében és hosszában is, mindenhogyan. Kéretik a feltöltésnél erre figyelni!

Téli álom

Téli álom

Sziasztok! Most regisztráltam be az oldalra és ez az első feltöltött fotóm ide. Még csak ismerkedem a szabályokkal, a rendszerrel. Tudom, hogy az első benyomás a legfontosabb és hogy mindenki a szépre, legjobbra törekedik először. Én ezt a fotót választottam, mert ez az egyik kedvenc helyem Dunaújvárosban. Ez a fotó egy projekt keretein belül készült. Év elején csináltam egy felelőtlen elhatározást, hogy minden nap egy frissen (azaz aznap) készült fotót osztok meg FF-ben az ismerőseimnek. Ez egy nagyon komoly feladat és elhatározás. Eddig még tartom magam. Szóval ebből a soroztaból, az egyik kedvenc fotómmal indítom az itteni életemet. Üdv. mindenkinek!

Elsősorban is üdvözlet kedves Csaba, majd az első három lecke bemutatkozásképp jó lenne, ha megérkezhetne, hisz az nem csak egy beköszönés, de jó az önismerethez is és ahhoz is, hogy ha portrézunk, könnyebben beleképzelhessük magunkat a modell szerepébe, helyzetébe. Jó tónusú képet küldtél, talán hangulatában egy fokkal fátyolosabb, szürkébb, ettől szomorkásabb a kelleténél, de ez is elfogadható irány. Amin talán a későbbiekben érdemes változtatni, hogy ne maradjanak információ nélkül flekkek, a jobb széle a képnek most úgy fut ki a képhatárra, hogy nem zárja azt, így elvonja a figyelmet a középponti részről. Várom a folytatást, a képeid! (hegyi)

Energia

Energia

Pénteken részleges napfogyatkozás lesz. Ha valaki esetleg nem hallott volna róla. Talán nem lesz annyira látványos, mint az 1999-es(?) teljes, de azért megéri majd fél 10 környékén eldobni a munkát egy kis időre. Spec védőszemüveg kötelező. A gépek elé is természetesen kell valami, ha valaki fotózni szeretné.

Aki az eget fotózza, annak ez biztos fontos információkkal szolgáló bejegyzés a napfogyatkozást illetően, bevallom, én majdnem átaludtam, de még időben voltam ahhoz, hogy észleljek valamennyit a fényváltozásokból a kertben. Nekem ennyi történt, nem több, és mint jelenség, inkább érdekel az a része, ami a földünkre érkező fény tekintetében érhető tetten, mint maga az égitest változása. Talán ezért is van, hogy nem tudok sokat kezdeni a fekete alapon sárgásvörös körrel, de értem, hogy ebben van technikai teljesítmény, csak a fotográfiai esztétika megjelenését hiányolom. De belátom, hogy ez nem a te hibád, hanem a témából adódik. (hegyi)