Csoportkép az ötös táborból

Csoportkép az ötös táborból

Ma ért véget az ötödik Estiskola Tábor, aminek témája az akt volt. Igyekeztünk az alkalomhoz illő öltözetben és hangulatban készíteni a csoportképet. A többi hamarosan felkerül a tábor rovatba.
Balról jobbra: Csősz Gergely (Csaba), Fábián Bea, Hegyi Zsolt, Rácz Zsuzsanna, Tóth Béla, Mikolics Mariann, Gimesi András, Tóth Margit, Szőke András.

Béla, ez fantastico ötlet! stílusos, nem szolidaritatív vagy mi, hanem természetes! Az ember itt van, létezik.

Úgy történt ez részemről az ötödik tábor második napján, hogy fél füllel hallottam, mi lenne ha a mostani csoportkép stílusos lenne a tábor tartalmához.
... gondolkodós csend... Kérdés: Mégis hogyan?
Hááát,megtisztelve és szolidarítva Zsuzsival -az igen kedves és amatőr kis társaságunknak nagyon sokat segítő- modellünkkel, levetkeznénk ruháinkba szorított gátlásainkat!
Itt még hosszabb szünet keletkezett.
Pontosan mit is jelent ez? -jött az újabb kérdés.
-Mi lenne, ha a modell szemben állna, mi fotósok pedig háttal sorakoznánk fel melléje két oldalról, a vállunk fölött vissza nézve a kamerába...
-Igen, jó ötlet...- kezdődött egy csendes szöszmötölés..
én például kb. hatszor jártam körbe a Marton-házat, azon gondolkodva -hogyis van ez le fogunk dobni mindent most így egymás előtt...hiszen még közös fürdőkbe sem jártam kettőnél többször. Érdekes módon lányokkal, nőkkel kettesben töltött idő alatt ez nem okoz problémát. Akkorhát most miért is lenne gond? hááát, de mégis...
-No, meg csináljuk a képet még ebéd előtt? -Oké...kezdődött az újabb szöszmöt az étkező és a sárga szoba határolta területen, mostmár bátorító és mosolygós pillantásokkal egymás felé..
-no akkor menjünk!
-és mentünk és elkészült a kép simán, természetesen bámulás és beszólás nélkül és vállalhatóan. Én örülök, hogy részese lehettem!
Pazarjó hangulatú tábor volt, beszélgetésekkel, sok vidámsággal, finom étel-ital fogyasztással, és a hangulatos, nézhető fotók elkészítésével haladt a normális mederben. köszi mán szépen!

Abban van valami, amit Ákos ír, hogy egy pici különbség lehet a tapasztalásban.

Szerintem itt nincs olyan, hogy nekem van igazam, vagy másnak.
Ugyanis mindenkinek saját magáról kell döntenie, és az én döntésem csakis magamra érvényes. Az én indokaim, vagy indokolatlan érzéseim csakis rám vonatkoznak, így aztán nincs mit vitatkozni.
Van aki ezt bevállalja, van aki nem. És a két döntés nincs egymással összefüggésben, ezért mindkettő lehet hiteles és érvényes.
Mintha te most azt állítanád, hogy Budán vagy én meg azt, hogy Pesten vagyok. Ezen nincs mit vitatkozni. Mindkettő lehet igaz, vagy hamis, de mivel nem ugyanarra az alanyra vonatkozik a két állítás, így a két állítás egymás érvényességét nem cáfolhatja és nem igazolhatja.

Ha az Estiskolának lenne székháza, akkor már tömegek skandálnák az épület előtt, hogy "-Lássuk a képeket" - Lássuk a képeket! - Lássuk a képeket! ..."

Azért ne felejtsük el, hogy bár az eddigi hozzászólások sora egy vitának látszik, valójában erről nem lehet vitázni. Itt olyan dolgokról van szó, amiket megtapasztalni kell, és az oda vezető út időbe kerül, ami nem órákban mérhető, és nem az egyszerű, nagyvárosi "tőlem-aztán" liberalizmus kell hozzá, hanem valódi nyitottság. Mindkét csoport azt gondolja magáról - azon kívül, hogy neki van igaza - hogy ő megérti a másik csoportot is. De én azt látom, hogy míg az egyik csoport állt már mindkét oldalon, és így van rálátása, a másik csoportnak még csak az egyik oldalról van tapasztalata.

Az én véleményem is csak egy darab a puzzle milliói közül, talán a bötűim sokaságával sikerül netán összeszedett gondolatokat is formálnom, valamint, valamit szeretnék hozzátenni jómagam is ehhez a korántsem egyértelműnek tűnő, véleményeket széles körben megoszlató témához, ezen keresztül ehhez a tábori csoportképhez. Ahogy az emberek sokfélék, egyediek, utánozhatatlanok vagy akár vegyük a megszokott szubjektív szó értelmét, tehát mindenki más-/kép/-képp szemléli a világ szép és kevésbé kecsegtető felfedeznivalóit, impulzusait, minden személyes élménnyé alakul, így van ez a saját testünkhöz illetve saját személyiségünkhöz való viszonyunkban is. Ez nekem azt jelenti, hogy amennyiben valaki kellemetlenül érzi magát a mez-telenségének szembesülésével, akkor azzal ugyanúgy nincs baj, mint ahogy az is a legnagyobb rendben létező dolog, hogy a testhez, mint sajáthoz teljes elfogadással viszonyul, akár maga akár nyilvánosság előtt. Hú mekkora veszteség lenne a világnak, ha senki nem vállalná a testét... Szerintem nagyon sokminden alapja hogy a saját testünket illetve mások testeit IS elfogadjuk, tiszteljük... persze ezért a gondolatért tenni is lehet illetve könnyű, nagyon könnyű egyszerűen ölbe tett kézzel, tetőtől talpig számunkra a legelőnyösebb ruhában feszítve kritizálni a ruhátlan embereket-akik ráadásul csupán a természetesség érdekességeit keresve vagy inkább megtalálva felfedezőútra térnek. Mert az akt az felfedezés, nagy kaland és hihetetlenül kemény és hihetetlenül lágy is egyszerre. Mind a kamera előtt, mind a kamera mögött! Nekem -személyes tapasztalat-nagy kűzdelmek árán sikerült megbarátkoznom a testemmel- annyira nagyon másként látom és gondolom a mai filozófiámmal-és természetesen a /nem kis kudarcok árán/ szerzett tapasztalatommal a meztelenség fogalmát, valóságát, hogy nekem szinte természetesebb és jobb, kellemesebb közeg ha az emberek körülöttem csupaszok és én is az vagyok--- ruha nélkül sokkal könnyebb létezni. Szerintem. Persze nem az erkölcsök ellen próbálok én sem véteni, csupán az érzést próbálom a lehető legtöbbször megélni, amennyiben a hely és szituáció azt engedélyezi. Szimpla példa, hogy ahogy hazaérek, a lehető leggyorsabban igyekszem megszabadulni a ruházatomtól. Nem látok rosszat mindebben, lehet hogy éncentrikusan hangzik, de engem csak az érdekel, hogy én hogy érzem magam ebben a helyzetben, mások zavara hidegen hagy. /persze azért nem szoktam stoppolni meztelenül és tiszteletben tartom az erkölcs határait, nem komolytalanságokra célzok/

A képet egyáltalán nem a "bátor" meg a "tisztelem" szavakkal illetném, inkább azt sugallja, hogy sikerült egy témában egyesülniük a tábor résztvevőinek, mégha néha a testtartás egy picit a szemérmességről is árulkodik. Az a hangulat amely épp ott akkor abban a szituációban létrejött, egyszeri és ha jól sejtem az "idegenség" feszültségeit legyőzve készült a kép. Természetes, majdnem mindenhol megérdemelt mosollyal övezve látszólag harmónikus hangulatban. Ez nem akt hanem tényleg csoportkép az akt témájú táborból üdvözölve.. Az viszont maximálisan rendben megoldottan.

Fogadjuk el, hogy van akiknek ez természetes és akadnak akiknek ez idegen érzés.

Csatlakozom Petihez és Gerleihez. Számomra semmi köze a elfogadásnak, meg mindenhez. Ákos, ez nekem duma. Magyarázni a bizonyítványt. Egyetértek, hogy nagy dolog és jó a kép, jó ötlet, jó kivitelezés, de magam nem. Tisztelet és elismerés, hogy van merszetek és nem ítélem el, de magam nem tenném. Nem kell megmagyarázni, én nem tenném, fogadjátok tőlem el. Magamra ennyi vonatkozzon. Köszi!

OK Szabolcs, ez sem nem az iwiw, sem nem egy blog, és nem vadidegeneknek csináljuk. A többi rajtad múlik - mondom, az mindenkinek saját út, hogy mikor jut el oda, hogy foglalkozni kezd akttal, testtel, formákkal. Amíg idétlenkedés, addig tényleg nem érett meg rá a helyzet.

Zsolt félreértesz: semmi gondom az akt képekkel, meg azokkal akik szerepelnek rajtuk.
és én nem csak a netes, de egyébb vonalon sem igazán érzek késztetést, hogy hömpölygő habtestemet megörökítsem :) ez nem azért van, mert szégyellős vagyok, vagy prűd - egyszerűen nem mozgat meg mint kreatív embert. illetve az is benne van, hogy van egy személyes vonal, úgy lelkileg, mint fizikailag, amin belül csak nagyon keveseket engedek, mert az az én magánszférám. nem vagyok fenn az iwiwen, nem csinálok blogot ahol leírom, hogy éppen miért rühellem/élvezem a létet - mindezt vadidegeneknek, meg bárkinek, aki rátalál. úgy gondolom, hogy ez engem nem vonz, nem inspirál, nem jelent kihívást.
persze ettől függetlenül ötlet szintjén agyalok ezen a leckén is, de azt hiszem, még elég messze vagyok a megoldástól :)

no, azért ne tévedjünk nagyot, ez egy csoportkép kéremszépen egy aktfotó táborban - sem több, sem kevesebb. Nem naturizmus, nem internetes magamutogatás és nem is a végcélja egy ilyen tábornak - mint ahogy az eddigi táborokban is készültek csoportképek, most is, és ez a mese nem másról szól, mint arról, hogy ha aktfotó tábor, akkor egyrészt a modell megtisztelése, hogy a fotós is odaáll egy csoportkép erejéig, másrészt pedig aki jelen volt, el tudja ha akarja mesélni, hogy milyen belső küzdelmek voltak, milyen munka és mi volt esetleg személyes nehézség. Mielőtt félreértené bárki, ez nem werkfotó.

Hogy aktuális helyzetben kinek mit jelent szembesülnie a saját meztelenségével, testével, hogy elfogadja-e azt, vagy elutasítja, nos, azt gondolom, hogy ez mind célja annak a munkának, amit az akt téméban az ember végez, merthogy amíg ezek a kérdések nem tisztázottak, addig a modellhez sem biztos, hogy valaki kellő alázattal, odafigyeléssel fog tudni közeledni.

Amint megérkeznek a képek, fel fognak kerülni, aztán majd eldöntitek, hogy volt-e értelme a tábornak. Abban nincs különbség, hogy ezt nem a csoportkép alapján lehet eldönteni - vagyis bizonyos tekintetben igen, mert az valóság, hogy nem egyszerű odaállni a kamera elé meztelenül és készíteni egy csoportképet, még akkor sem, ha természetesen az egésznek van humora és azt sem kéne elbagatelizálni. Azt hiszem - és majd megerősít a társaság, ha egyetért - az első nap első délelőttjének első beállításánál volt a mérföldkő, onnantól folyamatos munka alatt a következő talán ez a kép volt, és ahogy én érzékeltem, a társaság minden tekintetben gyarapodva tért haza.

Szabolcs, tudod azért írtam azt, amit, mert ahhoz, hogy megtudd azt, hogy mennyi munka levetkőzni (a szó összes értelmében) és tovább juthass a netes pucérkodás meglátásodon, nem nélkülözhető a tapasztalat. Ezt onnan ülve elég nehezen fogod tudni kimatekolni.

Ágnes: Legyőzték, túlléptek, hurrá, de nem érzem, hogy az akthoz közelebb kerültek volna, úgyhogy kíváncsian várom a képeket.

Gábor: akkor már hárman állunk abban a sorban. És ráadásul mindezt úgy mondom, hogy nudista vagyok, mert már gyerekkoromban megtanultam az NDK-ban és Jugoszláviában, hogy nincs annál jobb, mint megszabadulni az összes ruhától és úgy létezni egész nap.

Ákos: ki mernék tenni. Másért nem teszik. Amikor én elkezdtem internetezni (és az még az előző évezredben volt) voltak kifejezetten jó nudista/naturista oldalak. Aztán elöntötte az Interetet a pornográfia és a naturista oldalakról lelopkodott fényképek megjelentek a fizetős pornóoldalak kínálatában. Nahát EZÉRT tényleg nem érdemes naturista képeket kirakni. Arról nem is beszélve, hogy ma már egy olyan családi fényképért, amin a gyerek is rajta van, azonnal elvisz a rendőrség, merthogy child porn... Katasztrófa, komolyan. :-(

Tudtátok, hogy az angol Wikipédiáról letiltották a Scorpions együttes "Virgin Killer" bakelitjének eredeti lemezborítóját?

hát ami azt illeti, nekem is nagyon össze kellett volna szednem magam, ahoz, hogy odaálljak...
de épp ezért le az összes kalapokkal ez előtt a társaság előtt... mert le tudták győzni és túl tudtak lépni mindazon, amiről itt most beszélünk.

Ott állok szorosan Domján Peti mellett.
És nem bánom, hogy végül is nem mentem ebbe a táborba.
Ez az a helyzet, amiben részt venni nem szeretnék, kilógni belőle meg még annál is kínosabb, mint amikor az első táborban nem ültem be a vallatószékbe.
Nekem még érnem kell ehhez (úgy 80-90 évet).
Ahhoz viszont már úgy tűnik elég öreg róka vagyok, hogy az ilyen (számomra csapda)helyzeteket felismerjem és elkerüljem.

Mindez persze kizárólag rám vonatkozik és semmilyen szempontból nem értékeli le vagy fel a képen szereplők tevékenységét. Mások vagyunk.

Szabolcs, a nudisták/naturisták filozófiája egészen más. Ők szemben állnának, kint a szabadban, talán egymás vállára tennék a kezüket de nem mernék kitenni a netre.

Zsolt, nem akarlak elkémpicsorítani, de nem hiszem, hogy az akt leckéhez lesz megfejtésem, hacsak nem találok egy modellt, vagy egy frappáns ötletet, mert én nem igazán érzek késztetést arra, hogy nyilvánosan meztelenkedjek a világhálón :)

1) Engem _konkrétan_ Jancsó Miklós egyik filmjének egy jelenetére emlékeztet.

2) Amikor rákattantam a hozzászólásra, a böngészőn úgy állt be a látvány, hogy éppen a combok legtetején vágta el a képet. Próbáljátok ki, egész jópofa ritmusa van, ha egy széles csíkban csak a lábakat nézitek!

Márió(k) és a varázsló.

:) Szabolcs, majd ha az akt leckénél tartasz, kiderül, hogy lesz-e álarc.

Számomra az csodálatos, hogy összekerült ez a csapat ember, aki volt annyira bátor, merész, nyílt, stb, hogy képes volt résztvenni ezen a fotón. Külső szemlélőnek félreérthető is lehet - lást Péter, stb -, de azok, akik a fotózáson részt vettek, pontosan tudják, hogy miről szól a kép. És itt most csak ez számít.

szerintem vicces kép, bár inkább tűntök vidám nudistáknak, mint akt-nak :)
Ákos: "eljutottak odáig, hogy ne akarjanak álarcok mögé bújni, képmutatni " ...? remélem ez itt alapban megvan, és nem kell eljutni idáig. meg, hogy ehhez nem fontos pucér feneket mutatni :)

peti ne félj. :)

És fejüketcsóválják, hogy bizony...ne haragudjatok de szerintem azért ez sok. És aztán mindenki hazament a kedves kis párjához és azt mondta: "ja kérem...ez amolyan művészet! Eddig az is zavart ha a gyárba műszak után együtt kellett (el)tusolni a többiekkel, de hát isze hadd lássa most ország világ. Meg Mari Te se haragudj, isze ez csak amolyan művészet!" Szerintem sok és előre félek a többi képtől. Nem gratulálok. Ez csak egy személyes, szemérmes vélemény volt...

Szerintem a kép a következőkre utal:
- Ez az egyik helyszín, ahol sok akt készült, megmutatja a helyet;
- Azért nem csak az ruhátlan aki a legtöbbször volt modell, mert szeretné hangsúlyozni, hogy egy Estiskolás fotós nemcsak hogy nem akarná kiszolgáltatott helyzetbe hozni a modellt, de szolidáris vele önmaga is kész rá hogy vállalja magát, azaz őszinte;
- Egy jó, kifejező, fontos, stb. kép érdekében egy fotós sok mindent megtesz. Nem kényszerből, hanem az alkotás szenvedélye által hajtva;
- Ez, az interneten összeverbuválódott társaság egy közösséggé formálódott, mert a fent említett őszinteség meghozta az eredményét, és eljutottak odáig, hogy ne akarjanak álarcok mögé bújni, képmutatni stb. azaz ne legyen egymás előtt takargatni valójuk. Ez azonban nem jelenti az erkölcsök fellazulását.
- A kép nem nyilvános helyen készült, mert nem társadalom mozgalomra akar utalni.
- Aki olyan szerencsés, hogy ilyen közösség tagja lehet, annak ez megér annyit, hogy ne foglalkozzon azzal, hogy mi van, ha egy külső szemlélő nem érti ezt az egészet, azaz hogy esetleg mit szól hozzá a papa a mama, a kolléga, a fönök vagy a kundschaft;
- Volt egy tábor, és ez egy csoportkép!

Akkor erre igyekszem reagálni ; )

Minden elismeresem fiuk lanyok!!!!!!!

zseniális

Mindenkinek új ruhája van????????

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.
Az űrlap kitöltésével, Ön elfogadja a Mollom adatvédelmi szabályait.