Ja, én csak simán önző vagyok és vadászom az új húst. :)

Igen, megfogalmaztad többször is, hogy magadról mesélsz, a cím is ez, a hangos magazinod más adásai is rólad szólnak. Azt húzd alá légyszi a hozzászólásomban, hogy bennem milyen gondolatfolyamokat indított el, milyen emlékek jöttek elő, satöbbi. Szóval én nem kifogásoltam semmit, kérésednek megfelelően inkább próbáltam mellé/alá állítani a magamét - persze, azért reflekcióként is... és talán valami kirajzolódik így belőlem is.
(És hangzó anyagot én még mindig nem, nem érzem magamban az igényt rá semmilyen szinten, bocsánat, ez van, és el kellene fogadd, különben óhatatlan párhuzamot vélnék felfedezni közted és a jót tutira tudó igehirdetők közt :))) jó éjt mára! :)

Köszönöm, hogy hosszú lett. Eddig két adást szenteltem rá, hogy elmeséljem, hogy mi van velem és Istennel. Úgy gondoltam, hogy elégszer el is mondtam az adásokban, hogy magamról mesélek, és arról, amit én gondolok Istenről. Megkaptam azt is erre, hogy rossz a sorrend, micsoda beképzeltség, hogy én vagyok és csak második az Isten, ami szerintem egy sajátos prekoncepció rám történő kivetítése, de nem akarja érteni, hogy miről beszélek, mert ha a fenti alap állítást érteni akarná, akkor nem lenne kérdés, miért ez a sorrend. De gondolom, aki ezt nem akarja érteni és ezzel kezd harcolni, az alapvetően nem kíváncsi rám. Engem a szó szoros értelmében nem érdekel Isten. A vallás sem, az egyház főleg nem. Engem a magam viszonyrendszere érdekel, arról tudok mesélni, Istenről legfeljebb egy wikipédia szócikket olvashatnék fel biztonságban, többet nem.

Azt is érdekes volt látni, hogy míg az első adás javarészt azoknál verte ki a biztosítékot, akik Istent keresik, addig a második főképp a tudományban hívő embereknek okozott nehézséget. Nem baj ez. A szó alap értelmében nem készültem egyik adásra se, azaz nem kezdtem el könyvet bújni és nem akartam tudományos lenni, mert lényegtelen, abban az értelemben az, hogy én a magam viszonyrendszerét kutatom és nem valami elemzői maszlagot keresek, ami majd jól megmagyarázza a világot. Mert szerintem ilyenre itt is és ott is csak próbálkozások vannak.

Ha valaki úgy közelít, azzal a nyitottsággal a műsorhoz, hogy kíváncsi arra, hogy egy ember mit gondol ebben a koordinátarendszerben és hogy jutott arra, amire, az talán ezt meg is kapta. Tudottan tele van a műsor olyan pontokkal, amikbe bele lehet kapaszkodni és kiforgatni a sarkaiból. Nem baj. Nem is volt cél, hogy ne lehessen. Mert hogy a másik cél az volt, hogy a témát ki-ki maga kezdje magában forgatni. És ez megtörtént. Még akkor is, ha azt is megkaptam, hogy unalmas vagyok.

A kérdéseid önmagukban megállnának egy műsorként. Többként is, sorozatként is, tehát el lehetne indulni azokon az utakon is. Jó lenne. A kérdés, hogy vállalja-e más is, hogy mikrofont ragad és elmeséli, amit ő gondol, érez, hisz vagy tud erről. Kíváncsi vagyok, hogy megtörténik-e ez. Értelme lenne. Mert most ahogy a cseten is mondtam a végén, én állok egyedül pucéran, ami nekem nem gond, szoktam, viszont ha mindenki nagykabátban van, akkor az vicces helyzet, nekem is, neki is. Úgyhogy reményem, hogy születnek erre reakciók, hangban is.

Nehéz egy órányi anyagra tömören reagálni, vagy elmondani mindazt, ami hallgatás közben megfogalmazódik. Nem is próbálom meg, annál is inkább, mivel már korábban - tegnap éjjel meghallgattam, így aludtam is egyet a véleményemre :) amely azért alapvetően nem változott: irigylésre méltón jól tudsz fogalmazni, kifejezni, közölni (amikor összeszeded magad :)) mert hogy egyrészt nagyon ösztönösnek hat, másrészt egyszerű, érthető, és mégis mélysége is van, összefüggéseket keres, indokol, ilyenek... Ezt nagyon tisztelem! A beválogatott zenék is ott vannak - bár nem igazán az én stílusom, inkább "az éppeni hangulatomba is beleférhet akár", és most belefért.

Tartalmilag viszont egyetértésem nem mindenben mutatkozott, vagy inkább úgy mondanám, hogy több kiegészítő mellékgondlatom lenne. Előre jelzem, hogy nem vagyok a téma avatott értője semelyik irányból, de persze nem is ez a cél. Ugyanakkor nekem is megvan és formálódik is a világképem, állomásokon át haladok, amelyek olykor kerülőutakon vannak. Mégis, gyakorta azt veszem észre, hogy egy állandósult "ellenzéknek" érezhetem magam - bármelyik oldal képviselőjével is beszélek, mindig találok kifogásolnivalót (és szinte mindig hiányolom az uniót, amely összegzés rejti szerintem a megoldást)

Az első, amit feltétlen szóba szeretnék hozni, hogy alapvetően úgy éreztem, a zsidó-keresztény-iszlám irányról beszélsz, arról, a felekezeten kívülieknek inkább alá-fölé rendeltségről, az eleve elrendeltetettségről, vagy a szolgai kötöttségekről szóló, abban testet öltő egyistenhitről, amely evilági "marketingje" a történelem folyamán hatalmaskodóvá, gyakorta igaztalanná, és elvakultan dogmatikussá vált - sok esetben. Pedig ez ugyancsak egyoldalú megközelítés a saját tapasztalataim alapján is - szinte egy antidogmatikus dogma. Az eszme és a tanítása kívánatos, nincs is ezen vita általában, inkább a földi módszerei "verik ki a biztosítékot". De olyan mértékben torzult általánosságban ez a pozitív kép, hogy tényleg, könnyen el is felejtjük az olyan alapvetéseit, mint hogy e vallás(ok) szerint a teremtő szabad akaratot adott az embernek, amely szabad akarattal képes mindarra, amiről akár e műsorban is szó volt, az autótól az ateizmusig vagy az egzisztencialisták okfejtéséig. Valójában zseniálisan ki vannak találva alap axiómái - mi sem bizonyítja jobban, hogy ilyen erőket, energiákat emészt és emésztett fel cáfolataira tett kísérletek is. De amíg a tudomány nem tud teljesen alapvető kérdésekre választ adni (mi az élet? honnan kezdődik? hogy lehet a semmiből valami?) addig vélhetően megingathatatlan marad a teremtő Isten szellemi "trónusa".

Ugyancsak ide tartozhat, hogy bár ez a vallási bázis a föld hívőinek jelentős részét magában foglalja, azért léteznek más istenképek is, sőt, olyan vallások is, ahol a teremtő isten bár jelen van, a hangsúlyt nem kapja meg.

Más:
Eszembe jutott műsor közben Szerb Antal Dosztojevszkij és Tolsztoj műveiben rajzolódó istenképeinek összevetése is, valahogy úgy vélekedett, hogy a tolsztoji istenkeresők mennyivel negatívabb világot körvonalaznak, mint Dosztojevszkij istentagadói, mivel küzdeni az ellen, vagy tagadni azt, ami VAN, sokkal stabilabb állapot, mint keresni a bizonytalant. Persze ez egy irodalomtörténeti vélekedés, de talán az egzisztencialistákra hatott is Dosztojevszkij műveivel, a szabad ember képével, aki kihívja maga ellen a létező istent, hogy így bizonyítsa be hogy nem létezik...

Az is eszembe jutott a személyes utad kapcsán, pontosabban azt hallottam ki, hogy neked Demeter jelenthette a teremtő erőt, istent. Ő gyúrt fényt szénből a személyedben is. Ez önmagában nagyon szép, klasszikus mester és tanítvány állapot és kapcsolat, persze, lehet érzelmi kötődéseiben más is, akár apa-fia kapcsolat (akkor persze itt is visszaköszön szimbolikájában a teremtő kép...)

Aztán eszembe jutott az is, hogy mi is a valóság? Erről is rengeteg mű szól, születik a mai napig is. Amit gondolunk mi magunk megteremtjük-e? Gondolatunk jogán Isten nem lehet-e valós? Látható, érzékelhető milyen hatással van a csak szellemi isten is társadalmunkra, és képtelenek vagyunk felmérni e szellemi út (ha csak annak fogjuk fel) történelmi hiányát is, mivel közel sem biztos, hogy minden jobb lenne nélküle...

Az is eszembe jutott, hogy Carl Sagan csillagász, kozmológus, ifjan meggyőződéses materialista tudós beszélt egyszer arról, hogy milyen különös, hogy a csillagászok között idős korukra mennyivel többen vélik úgy, hogy az univerzum csak teremtéssel jöhetett létre, mint a többi természettudós között. Egyébként egy novellájában (amelyből készült egy film is, címe: Kapcsolat) nagyon szépen és kifejezőn ír a hitről, és hogy a hit az ellentétein túl is miért és miként lehet egységben a tudományos megközelítésekkel. Az istenkép, és isten megfogalmazása innen is egy lépés, és egészen másként értelmezhetővé lesz tőle a világ, miközben ugyanaz marad...

Végül személyesen magamról is, felületesen, csak körvonalakban (bár beszélgettünk már erről). Én nem vagyok semelyik felekezetnek sem tagja, meg sem kereszteltek, így alakult. De nem is érzem hiányát ennek a fajta közösségi életnek. Mégis, amatőr írogatóként én is megírtam a magam - mondjuk így - istenes verseit, és olykor érzem azt a fájdalmas nehézségi erőt, amit Tolsztoj istenkeresői érezhettek. Mégis, mégis, ha megkérdeznek, létezik-e isten, én azt mondom, hogy igen. De nem is ez a kérdés számomra, hanem hogy kicsoda ő. Ha arról kérdeznek, hogy szakállas bácsika-e, vagy mindenki sorsát rendezgető hivatalnok mindenható, azt mondom, hogy biztosan nem. Ha a hozzá kapcsolódó ősi történeteket/legendákat teszik elém, érteni vélem, hogy miért jó, hogy úgy magyarázza, ahogy, miért használ annyi szimbólumot, miért olyan közvetlen - mégsem tartom szükségét, hogy abból tapasztaljam meg én. Ha arról szólnak, hogy ha igazam van, akkor ez az írás nem igaz mód, akkor azt gondolom, hogy nem zárják ki egymást.
Magam világképének a bázisa a van (és nem a vagyok :), a VAN, amely nem ellentéte - kvázi nem párja a NINCSnek, hanem a befoglalója, a megteremtője, egy magasabb szerveződés felette (azaz én nem tagadom, hogy van kisebb és nagyobb, van több és kevesebb, hiszen van...)
A VAN az isteni ige számomra, az eredő, ami magába foglal mindent, az összes tagadásával együtt is. A van axióma is számomra, felesleges bizonyításával törődni.
Még annyit, hogy én azt gondolom, hogy teremtett világban élünk. A teremtője pedig a Teremtő. És a VAN az igéje... :)) Nagyjából ennyiben vagyok meggyőződve eddig, semmi mást nem tudok, minden másban kétkedem...

Most ennyire futotta... hosszú lettem, bocsánat! :)

a csetről idézek:
- a halál bármilyen változata, megtörténése, talán már a halálközeliség bizonyos élethelyzetekben nyitja föl és ébreszti bennünk az elmélkedést az isten létéről vagy nemlétéről legtöbbször
- Akkor én vagyok a konzervatív fiatal és vallásos felnőtt? Merhogy én nem voltam sose a lázadó.
- gyanús is vagy nekem.
- Mikor volt ez, amiről beszélsz? Évszámmal, hogy tudjuk elhelyezni.
- 89 tavaszától, akkor ismertem meg Demetert.
- Na, kibújt a szög a zsákból. "Pedellus?" Zsolt azt hiszi, hogy ő maga az Isten.
- agnosztikuskent nagyon varom, hogy az ateistakat is lehulyezd
- hol voltál 10 perce?
- Felteheted a kérdést: Vajon ez a mosópor kihozza a mocskot a pólómból? (szabad kérdezés lehetősége) - Azt hiszem kihozza. (Hit.)
- cseszheti, ha azt hiszi, hogy tudja.
- ezért szoktak több tesztet végezni, kizárni a véletlent, ésszel, rációval
- nem lehet kizárni a véletlent Bandi, ez a szomorú hírem.
- Árapály az könnyű.
- nem voltam pontos, nem az a kérdés, hogy a hold vonz, hanem az, hogy ettől miért nem alszol, vagy miért fogysz fogyókúránál szignifikánsan jobban ha fogyó, mintha hízó hold van épp.
- a fronthatásra orvos barátunk hívta fel a figyelmet, hogy nincs rá magyarázat orvosilag.
- Amit meg sem próbálsz, annak a 100%-át elrontod - írta Wayne Gretzky. Szerintem javíthatunk ezen a hibaszázalék-arányon.
- még ha így is volna a holddal és a testsúllyal, miért lenne ez érv bármire?
- nem érv, kérdés. azt igazolja, hogy vannak történések, amire még nem találta meg a tudomány a magyarázatot, tehát a tudományos megküözelítés sem mindenható
- ja , a filmben is egy ponton azt mondta Hawking, hogy isten van
- nem figyeltek. azt mondtam, hogy a vágó-féle szkeptikusok óriási hibája, hogy azt hiszik, hogy ha a tudomnány jelen eszköztárával valamit cáfolnak, az nincs.
- Ha cáfolják, akkor az nincs. Ha nem bizonyítják akkor lehet. Csak felesleges hipotézis.
- ja, saját rendszerrel bizonyítani a saját rendszert, az vagány.
- Az a jó a tudományban, hogy nem kell hinni benne, akkor is működik. Pont mint a szerencsepatkó.
- MInt tudjuk - statisztikával bármit -és annak ellenkezőjét is be lehet bizonyítani.
- azt vártátok, hogy nagykalapáccsal összetöröm a hitet?
- Zsolt célja az volt, hogy el tudja helyezni IStent a saját világképében, és leválasztani a transzcendenst az egyházról - ezt úgy ítélem meg, sikerrel teljesítette, de ennél több célt nem is tűzött ki. Ha gondolatot ébresztett és vitát vált ki, máris többet ért el, mint amennyit szeretett volna hiszen azért (is) vagyunk itt, hogy jobban megismerjük magunkat és egymást, nemdebár?
- Erről a nehéz témáról mindenképpen jó volt beszélni, és ez így elfogadható, tisztelettel és tekintettel mindenkire, még akkor is , ha ez nem befejezett vagy lezárható értekezés.
- épp A Mester és Margaritázom, aki tudja, hogy vannak kész válaszai, olvassa mán ugyan újra a Patriarsije Prudin lezajlott beszélgetést
- (mellesleg egyre inkább azt várom, hogy más a saját adását csinálja meg a saját útjával. vitaalapnak. mert most itt vagyok pucéran, oszt azt mondani, hogy kicsi a pöcsöm, az olyan izé, ha nem vagy te is levetkőzve)