Konkrét képtervvel mentünk ki a jesoloi tengerpartra. Ez nem az. Túl hideg volt a homok. A kép kvázi véletlenül készült, az alkalmi modell nem tudta, hogy az objektív szemszögéből úgy látszik, mintha félrehúzódott volna gondolkodni. Katt.

Szorgalmiként megvan az egy disznó, mert ez egy igazán kellemes tájkép, de a talp leckére nem tudjuk elfogadni, nem azért, mert az ötlet ne volna jó irányba mutató, hanem mert a megfogalmazásánál a fotós nem döntötte el, hogy a talppal fog foglalkozni, hanem készült egy kép, ami utólag lett ehhez a kategóriához besorolva, ettől az úgynevezett fókuszpontjai, ami a talphoz sorolná, csak verbálisan és jelzés értékkel szerepelnek. A nyomok és az alak jó, ha a kép 2%-át kitölti, a néző sok mindenre asszociálhat, de az se biztos egyértelműen, hogy az alak volt, aki nyomokat hagyott a homokban. Sűríteni kell a gondolati folyamatokat, mert ha felírjuk kockás papírra, hogy miket látunk a képen, van nyom, van ember, van tenger, van víz, van part, van felhő, érthetőek mind, de nincs sűrítve. Mitől személyes, mitől a Bobák Csaba története az, amit a képen látunk? (szőke)
értékelés: