Az őrület határán

Az őrület határán

Nehezen tudok megszólalni ennél a képnél, mert a fejemen van a nájlon, és bevallom, hogy azt gondoltam, hogy más megoldást keresel, most ezen túl sok minden van rajta. Ennek a bohóckodásnak a lényege nem az, hogy hol készült, vagy mi a környezete, hanem az arc lenne itt az érdekes. Mindehhez képest itt kapunk két csülköt is hozzá, még valami kis partedlit, meg a hátteret, meg a hőmérőt, meg a falon a képeket, nekem ez így sok. Érdemes lett volna egy kicsit közelebb jönni. (hegyi)

Gyümölcs és árnyék

Gyümölcs és árnyék

Aki ismeri a környezetünket, az láthatja, hogy Zoé vendégművészként nálunk is fotóz, én igyekszem, hogy ne legyek jelen, vagy ha jelen vagyok, ne szólaljak meg, ne adjak instrukciókat, pontosan azért, mert azokat a tapasztalásokat, amiket ő most megél, saját magának kell megszereznie. Ez a kép is egy ilyen dolog. Azt tudom mondani, hogy elég sok mindent figyelembe szerettél volna venni a kép készítésekor, és ez jó, a helyszín önmagában elég sok kihívást ad, mert nagyon sok tárggyal van telezsúfolva, ezért a klasszikus komponálást nehezíti az, hogy mindenhol belógnak dolgok. Ezt tudomásul kell vennünk. Ami a mostani képelrendezésnél nekem problematikus az az, hogy a kép jobb oldala eléggé üres lett. Ha ezt az egészet rendezni akarjuk, akkor valahogy érdemes lett volna hozzányúlni például ahhoz, hogy ebben a tányérban a szőlőszemek egy nagyobb fürtöt képezve kerüljenek bele, és akár kifolyva a tányérból nyúljanak el a kép jobb oldala felé, akár úgy, hogy az asztalon van a szőlő egy része. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy hozzányúltál a tárgyakhoz, ezt láttam, ez dicséretes, nyilván ez a képből nem jön le, ez egy háttérinformáció, hogy ezek a fügék be voltak csomagolva egy muffinos papírba. Szóval ez egy jó meglátás, hogy onnan kivetted, azt világításnál neked kell kikísérletezni, hogy ne bukjanak ennyire be feketébe a tárgyak, vagyis valami minimális derítés ehhez kellene, hogy a térbeliségüket megőrizzék a gyümölcsök. (hegyi)