6. Impresszió, hangulat

hamm

A viszony a képen nagyon érdekes, mert tulajdonképpen struktúrákat, szögeket, harapófogót, kevés fényjelenséget használ fel és ebből egy ritmust hoz létre. Én azt mondanám, hogy ennek a képnek az elsődleges üzenete éppen nem a 7-es lecke csendélet, hanem vagy valamilyen ritmus, vagy valamilyen fénytani megfigyelés, mert a különböző tárgyak attól, hogy az egész kép egy kiégett, kevésbé részletgazdag, feketékből és fehérekből és lágy tónusokat nélkülöző rendszerben épül föl, mindenféleképp a nonfiguratív felé mozdul el ez a munka, éppen csak jelzésszerűen használva a formák értelmét és én ezt inkább ritmikai munkának gondolnám. De ettől függetlenül, mint képalkotás én azt gondolom, hogy a két disznó megvan. Ugyanakkor javasolnám, hogy akár a rezonancia, vagy akár a mozgás házi feladatra mondjuk átkerülhessen ez a kép. Nem érzem 100 százalékosnak a csendélet kategóriára. (szőke)
értékelés:

Menekülés

Az, hogy az Ági képe hétfő délután, avagy kedd, vagy szerda, vagy csütörtök, vagy péntek, vagy szombat, vagy vasárnap és sorolhatnánk újra és újra ezt a verklit, ilyen értelemben azt mondom, hogy nem lényeges. Én el tudom fogadni a döntést azért, mert a kép önmagában egy nagyon erőteljes tájkép. A ritmikájával, a fénytani jelenségeivel, avval, hogy egy panno-szerű megfigyelés és mint tájkép egy nagyon jó műhelymunka, egy nagyon jó stúdium. Talán azt lehet mondani, hogy igen, majdan hogyha ezek az ujjgyakorlatok úgymond az Ági részéről befejeződnek, akkor lehet rajta csavarni, ahogyan az emberi történeteket, a Bartos Ágnes történeteket behozni ebbe a képi világba. Előtér, középtér, háttér. De úgy gondolom, hogy erre még nincs itt az idő. Biztos, hogy ezek a leckék fognak ismétlődni és fogja ismételni az Ágnes. Én ezt egy nagyon szép tájképnek tartom és ennek is kell örülnünk, hogy ilyen klasszikus képek készülnek. A három disznó megvan és várom az Ági további képeit. (szőke)
értékelés:

Ritmus

Dóczy Feri tudósításainak sora itt folytatódik, és én azt mondom, hogy ez egy nagyon jó irány. Az ezelőtti képelemzésénél is a függőleges síkokkal való játékátlátás az már egy hármas egységben, egy triptichonszerű szerkezetekben jelen volt, itt pedig ez bővül. Nyilvánvalóan most az alkotó, ahol él, ahol van, ahol figyel, neki kell ahhoz olyan szemének, olyan kiemeléseinek lenni, amivel abban az összetett környezetben - Párizs -, észreveszi, keretbe rendezi a hasonló jelenségeket. Úgy tűnik, hogy ez egy jól használható út, mert variációkat látunk. A függőleges törések, a függőleges lemezek a mögötte és a függőleges felületeken elől tükröződő formáknak a szinte filmszerű különböző síkokba rendeződése. Olyan ez mint hogyha valamilyen animációs filmnek a különböző töredékeit látnánk. Egyszerre fotó és egyszerre egy filmes megoldás. Egy síkra rendezett felületen az idővel való játék. Én ezt egy nagyon jó kis gondolatnak tartom, nagyon szépen köszönöm és egy nagyon jó munka a 27-es lecke rezonancia feladatra. Úgy tűnik, hogy evvel belsőleg is foglalkozik Dóczy Feri, tehát nem csak egy feladatot old meg. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy három disznó. (szőke)
értékelés:

Éjjel 2-kor kimentem wc-re, egy nyugodt város fogadott az aluljáróból kiérve. Ezelőtti napokon több mint 200 fiatal találkozott ezen a helyen. Ennyi ember egy helyen legutóbb az 5 éve bezárt diszkóban volt.
   Mindenki erről beszél a városban. Most egy lélek sincs az utcán. Elfáradtak a városi életben való megmártózásban.
   A városkulcs átvételének napján átvettem a vasútállomás wc-jének kulcsát. Papírt is írtam, hogy visszakapják üzemkész, tiszta állapotban, bár mikor átvettem éppen nem volt wc papír.
   Mielőtt beérek a tiszta klotyóba, azon tűnődöm, hová tűnt a 3 homeless az állomásról. Pedig most a váróterem ajtaja is nyitva van éjszakára. Biztosan elmentek egy csendesebb helyre aludni. Talán haza.
   Visszaérve a föld alá, újra Tigriccsel meg Prellel ittuk a kannásborfröccsöt. Amikoris megérkezett Kocsis Palya, a fesztivál arca. Szokásos "cigiapró" köre után leheveredett a szalmazsákra és azt ecsetelte, hogy nagyon jó képeket csinálunk. "Egész Ócsa benne van." mondta. Kedvenc képe a "kutyás" volt, "...amikor viszi benne a csirkét". Majd: "Bazmeg, ez csodálatos! Ezek életképek. Még az aluljárót is levettétek." Megkaptam életem legszebb dicséretét.
   A helyi csöves megértette a fesztiválunk mondanivalóját. Mint a szomszédok, akik nem zavarták jelenlétükkel a hangulatot. Vagy a körzeti megbízott, akit mindezidáig nem láttunk. Vagy a Polgármester, aki már nem akar velem beszélgetni a "graffiti mint művészet" kérdésről.
   Ma noise nap van. Chris Cunningham őrült videóit néztük 20-25 szalmazsákon hempergő suhanccal. Aki előbb menekült le az eső elől, az egy hiperaktiv hiphop tánc csapattal kényszerült egy fedél alá. Mindezt Banyek úr és Plesiv haverja előzte meg az "Über-Ócsa" szettel. Még egy aktivista házfoglaló is táncra perdült. Csak egy német turista aludt békésen nálunk délután. Ezen az esős, borús, zajos napon.

Hát úgy látszik, hogy a tanulók kedvet kaptak az íráshoz és ez egy nagyon jó és nagyon örömteli dolog. Bár egy fotós és filmes oldal vagyunk, de én ezt nagyon fontos dolognak tartom, hogy úgymond a társművészetekkel is legyen kapcsolata az alkotóknak, és bizony erre egy ilyen kis történet, egy kis novella nagyon jó eszköz, hogy kipróbáljuk magunkat. Én azért azt mondom a Lacinak, hogy lehet, hogy ez egy képsorban is megoldható feladat lenne. Tehát az a történet, amit ő elmesél ezt én el tudnám képzelni képekben is elmesélve, lehet, hogy érdemes lenne ezzel foglalkozni. Maga ami az írást jelenti, hát én arra azért azt tudom mondani, hogy ez egy viszonylag szürreális történet, amit itt olvashatunk. Jó ez a kis fölvetés, jó ez a kis karcolat, de vannak olyan kérdések, amik úgymond egymásnak ellendolgoznak. Tehát, hogyha én azt írom,, hogy „klotyó”, akkor a „homeless”-el nem szépelgek, tehát akkor azt írom, hogy csavargó. Hogyha azt írom, hogy „kannásborfröccs”, akkor utána például nem írok egy ilyen mondatot, hogy „Bazmeg, ez csodálatos!”. Ezek a mondatok nekem egy picit ilyen stílustörésnek tűnnek, de maga az a kép, amit ő itt fölvázol nekünk, az egy nagyon jó kép. Tehát én azt mondanám, hogy én megadom a két disznót és ismétlést kérnék a Lacitól képben. (szőke-hegyi)
értékelés:

Az élet szép
Lilla és a tavaszi napsugarak. :)

Anna könnyedén, bátran kezeli a sziluetteket, és ennek én örülök, hogy azt mondja, hogy nem használok itt a kamera előtt egy reflexfelületet, ne adj Isten egy tükröt, amellyel az én felugró alakomat megvilágítom - ami által az arc, az arcvonások láthatóvá válnak - hanem épp hogy csak annyit hagy meg ebben a demerungos, naplementés, barnás, aranybarnás rendszerben, amennyire egy szemérmes nő csábítóan egy keleti táncot eltáncol. Én ezt azért tudom elfogadni, mert így az egész kép szerkezetében hozzáilleszkedik ehhez a női gesztushoz, még akkor is, ha mondjuk egy fotótáborban lehet, hogy itt a technikai vezető azt mondaná, hogy oldalról a kamera mellől egy picit meg kellett volna világítani ezt a felületet. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Lapozz!

Itt tulajdonképpen a perspektívával dolgozik az alkotó, a fény-árnyék ellentétével és egy átlós kompozícióval is, mert ugye a talán régi albumkönyv lapjai egy balról jobbra haladó, lentről fölfelé működő ferde tengelyt is létrehoznak a képen, ahol a lapok árnyékban lévő felülete és az oldalvilágítás miatt szépen csíkozódó felső felületei találkoznak. Mindenféleképp itt egy ritmusjátékot kell feltételeznünk, egy ritmustanulmányt, és mint tanulmányt, én ezt egy nagyon jó kis munkának gondolom. Bár a könyv gerinc része, ahol összetalálkoznak ezek a ferde tengelyek, jó lenne, ha egy picit az megjelenne, egy picit a kompozíció még többet lett volna mérlegelve, de mint tanulmány önmagában a kép megállja a helyét. Talán a 27-es lecke rezonancia szimbolikus fogalmával egy picit többet kéne foglalkozni. Úgy érzem, hogy Mariannban az eddigi munkái alapján is több van, és talán nem egy könnyű, laza csuklómozdulattal kellene megoldani egy ilyen magas pontszámú házi feladatot. (szőke)
értékelés:

Hajnal a határon

A 70-es, 80-as években nagyon kedvelt téma volt a vasút, az elutazás, a vasúti sínek, a táj a vasút kapcsolata naplementében, napfelkeltében, ellenfényben, elsuhanva, stb., stb. Ezen az úton, ezen az alkotói úton készült el az Ágnes képe is. Igazából azt kell, hogy mondjam, hogy most, így első nézetre nem nagyon tud a kép túllépni azon a szimbolikán, hogy lemenő vagy felkelő Nap, csillogó vasúti sínek, táj, vagy elment, vagy megérkezett a vonat. Én úgy érzem, hogy abban a fajta személyességben, melyben Bartos Ágnes - mivel már régóta látjuk a képeit -, munkái mozognak ezt én most nem érzem olyan súlypontosnak, különösen nem úgy, hogy a 24-es leckénél tartunk. Én úgy gondolom, hogy anélkül, hogy meg szeretném bántani az Ágnest, hogy most egy kicsit blattolva van ez a házi feladat, és beérkezett egy kép, aminél az Ágnes szerintem többet tud. Ezt a képet visszaadnám ismétlésre, és nem adnék citromdisznót. (szőke)

Pezsegjünk!

Ez a kép egy javítás és azt sejtem, hogy ez a javítás tulajdonképpen megtörtént, létrejött, bár nem tudom, hogy mi az az UFO csík ami ott a teáscsészének a füle sarkából ottan fölugrik hátra a falra. Régen analóg fényképeknél voltak ilyen hívás hibák, de nekem ez tetszik, hogy van benne valamilyen UFO ügy. A másik, amit nagyon szeretek, hogy a Gabriella orra, az itt belóg fölülről és ott látjuk azt a két nagy üreget, az nagyon is szerethetővé teszi ezt a képet, hogy Holle anyó a téli időszakban elkészíti a teát. Dolgozott evvel a történettel, és alapvetően azok az arányok, azok létrejöttek, ami az előző képnél fölvetődött, úgyhogy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Remény

A szórt fényben használt másik megvilágítási forma a gyertya, amely itt a felfelé hajló kezekkel a test színeit, formáit, gyönyörű ritmusait figyeli meg. Ezt a képet elsősorban az teszi különlegessé, hogy a külső szórt fény és a középen elhelyezett láng által létrejövő fényforrás karvaj körmökké, de akár mint egy ilyen kis lángformává változtatja a műkörmöket. A kép abszurditását és a kép erejét az adja, hogy ezek a nagyméretű tükröződő felületek adnak egy egészen speciális hangsúlyt az akt képnek. Egyszerre esendő és egyszerre szürreális az áldozati helyzet, a szakrális helyzet, a körmök által válik pop art képpé az üzenet. Ebből a szempontból, ha a csendhez, az eddig látottak alapján, amiket erre a házi feladatra küldtek az alkotók, valamilyenfajta melankólia is társul, akkor biztos, hogy itt egy speciális, szatirikus melankóliát kellene feltételeznünk. A kép tehát a szatirikus melankólia kategóriájába tartozik. Jónak ítélem meg, három disznó.
Én még szeretném a saját megjegyzésemet idetenni – mondja Zsolt – elfogadva András ítéletét, ezt a három disznós ítéletet, de nem biztos, hogy 100 százalékig egyetértve vele. Ugyanis, hát azért ennél a képnél több kérdés fölmerül nekem. Itt az élességgel is vannak problémáim és azzal is, hogy mint önálló megoldás mennyiben tekinthető ez a kép jó megoldásnak. Nem csak a műkörmök miatt, hanem azért, mert van egy választás, történik egy választás a fekete-fehérrel és ez a választás, ez igazándiból nem igazolódik a formai megoldásokkal. Tehát, hogyha az András által említett pop art felé vinném el ezt a képet, akkor bizony a fekete-fehér mint megoldás, az nem biztos, hogy ezt az irányt erősíti. Abban sem vagyok biztos 100 százalékig, hogy a Mariann ezeket a műkörmöket tudatosan emelte a képbe. Ezek a műkörmök jelen voltak. Nyilvánvaló, hogy nem tud az ember mit kezdeni akkor, amikor egy ilyen helyzettel szembesül, de nem kötelezően kell elkészíteni akkor azt a képet aminél ez a fajta kettősség megjelenik és ez nincs végiggondolva. (szőke-hegyi)
értékelés:

Várakozás

Egy belsőt, enteriőrt látunk emberi alakkal, sejthetően, feltételezhetően a test bizonyos részei ott a valóságban fedetlenek voltak, és az a beeső fény, amely az utcai ablakon, az utcára tekintő de most lezárt ablakon keresztül beérkezik ide a belső világba, és kapcsolódik a csend kategóriához, ezt az ellenfényességet egy picit elmozdítani lehetett volna. Nagyon jó a megfigyelés, hogy az emberi alak, és ez a szórt fény kapcsolódik. Ez a belső, fojtott, kimondatlan idővárás itt jelen van ezen a képen. Nagyon keveset kellett volna a kamerával elmozdulni akár bal oldali irányba, hogy a váll-felkar-könyök-alkar, vagy akár a haj egy pici élfényt kapjon, vagy valamilyen reflexeszközzel (tükör, alufólia, fehér lap) a jobb oldali váll-haj szakasznál egy picit kellett volna megvilágítani, és az az előtér és háttér viszony még jobban kirajzolható lett volna. De úgy gondolom, hogy a két disznó erre a képre megvan. (szőke)
értékelés:

holnap újra hétfő

Szeretem ezt a képet, mind a ketten nagyon szeretjük, itt borulnék térdre, bár ez nem látható ezen a kis írásos üzeneten, Margit előtt. Gyönyörű nő. Semmit nem látok. Tehát Margit egy trükkös asszony, direkt behúzta a függönyöket, hogy egy parányi vállat se láthassak, csak azt a Tab nevű települést ott szemben az utcán, ahol én gyalogoltam egyszer egy céges rendezvényen. Nagyon jó a belső hangulata, nagyon ott vannak ezek a Bereményi, Cseh Tamás, Levél a nővéremnek ízek, a kitekintések. Talán annyi, hogyha megnézitek közelebbről, meg Margit megnézed a képet, akkor a bal kéz, a könyök és a csukló közötti részen, ez a függöny egy picikét átengedi a fényt, amitől olyan finom kis forgást kap, fordulatot kap a bal alsó kar. És nagyon jót tenne, ha mondjuk a jobb lapocka, vagy a derék környéke, vagy a hát szakasza valahonnan kaphatna egy nagyon pici reflexet a térbeliség miatt. De az irány az nagyon jó, és nagyon remélem, hogy - mert itt tulajdonképpen itt egy aktról is beszélünk - ezen a vonalon elindultál és elkezdtél dolgozni bátran saját magaddal. Én azt mondom, hogy senki nem siet. Van időnk mindenre. Nagyon jó terembe léptél be és dolgozz evvel tovább. Ez három disznó. És nagyon köszönöm, hogy megtisztelsz bennünket ezekkel az őszinte üzenetekkel. (szőke)
értékelés:

Hullámverés

Attól nagyon jó a megfigyelése Áginak, hogy ebben a bizonyos tükröződő felületben is majdnem mint sorban álló, haladó, az elnyújtott emberi alakok egyszer csak valódivá válnak és ebből az elvarázsolt kastély-tükörből kilépnek és kardigánban, pulcsiban továbbhaladnak a nagyváros tömege felé. Ez egy nagyon jó játéka, megfigyelése ennek a képnek. Talán a jobboldalon ezt a vakolatfelületet csak egy parányi ollóvágással levágtam volna, hogy Ági barátnője, aki szintén sejthetően fényképez és aztán úgy a két srác, lányok és rattarattarattara, ez a folyamat még erősebb legyen. És ha megoldható lett volna, vagy van még annyi a képben, akkor a nekünk háttal álló, baloldalt lévő feketeruhás hölgynek a jobb vállát is picit bent hagytam volna ebben a képben, vagy nagyon radikális döntéssel a bordó pulcsis hölgynél zártam volna le ezt a képet. De a megfigyelés, a megfigyelésnek az iránya az nekem tetszik, tehát a két disznó az megvan erre a képre. Ez a kép egyébként semmit nem érne akkor, hogyha nem lenne ott az az apa meg a gyerek. (szőke-hegyi)
értékelés:

munkában
Juhász Dani gyűjteményébe

Az, hogy Bobák Csaba valójában a szem tükröződésében jelen volt-e avagy sem és, hogy ez számítógéppel került bele a szembogarába az alkotó a belső térrel együtt az azért másodlagos, mert a párkapcsolat, az emberi kapcsolatok, én és a modellem és a modell egészen sokkoló közelségébe kerülése a szemben tükröződik. A híres film, a Tágra zárt szemek, Stanley Kubrick utolsó filmje villan itt be az embernek, amikor ezt a képet látja. Felülírja a trükköt, ha esetleg trükk történt, vagy tényleg tükröződött itt a szemben, Csaba felülírja ezt az egészet, mert így egészében az asszociáció hozza azt a létállapotot, amely sejtésem szerint most Bobák Csaba életében folyamatosan zajlik. Egy önkeresésben, egy identitás megtalálásában, egy felelősségvállalásban. Én ezt a képet jónak tartom és három disznósnak értékelem. (szőke)
értékelés:

hallod ahogy elnyeli a csönd

Ezt az állapotot hívják a filmes szaknyelvben, demerungnak, az utolsó pillanatok, amikor még van annyi fény - és ráadásul ez körülbelül 5-10 perces időtartam, amikor már esetleg a Nap lebukott, de még a reflexei jelen vannak az égen -, amikor nagyon, nagyon szép külső felvételeket lehet elkészíteni. Portréknál, emberi alak fotózásnál stb. stb. Andrej Tarkovsky egyik filmje, egyik játékfilmje élete utolsó időszakában, az kifejezetten ebben az idő intervallumban forgott. Nagyon hosszú ideig forgatták és csak mindennap körülbelül 10 percet, hiszen rövid idő alatt változik ez a jelenség. Egy ilyen pillanat van, egy talán szobabelsőből, terem belsőből fotografálva, ez azt is jelenti, hogy szinte az ég színein kívül minden részletet, csak sziluettekben látunk, és ez a sziluett, mint egy keretrendszer jelenik meg. Én azt nézegettem itt az előbb, hogy talán még kevesebb fekete keret felület is elég lenne ahhoz, hogy az ajtókeret és az ablakok keretein belül látható sziluettes formák megéljenek. Csak egy picit vennék le a függőlegesekből jobbról, balról, nagyon, nagyon parányi, félkörömnyit a fölső vízszintesből és egy keveset az alsó sötétből. És abban a pillanatban életre kelnének ezek a hajszálerek, ezek a belső test erekre emlékeztető formácskák. Én úgy gondolom, hogy akkor még erősebb lenne, de véleményem szerint ez egy nagyon szép irány, amit a Gabriella most itt megpróbált, tehát jár rá a három disznó. (szőke)
értékelés:

helló Kyle
Üdvözlet Szabolcsból a "föld" várból...

Tulajdonképpen egy képzőművészeti performanszt lehet itt ezen a képen látni, ahol az alkotó a maga kis tárgyaival, tárgyi kultúrájával, használati eszközeivel egy üzenetet és egy képeslapot küld Kyle-nak, akinek nagyon örülünk, most jelentkezett ide az Estiskolába, és a rezonancia házi feladatra küldte István ezt a képet. Részben a rezonanciához azért kapcsolódik nyilván ez a házi feladat, mert Kyle első üzenete ízig-vérig a rezonanciáról szól. A hangokról, a rezgésről, a hullámokról, az átélésről, a szívről azzal a dallal, és tulajdonképpen a maga módján az István is ezt próbálja itt vizuálisan leképezni. Mint üzenet egyértelműen, mert hogy nem volt az István erre predesztinálva, egyértelműen üzenetként megvan a három disznó erre a képre, mint gesztus. Másrészről pedig, hogyha a képet önmagában vizsgáljuk, akkor azt gondolom, hogy a keresztmotívumok, amelyek megjelennek a korpusz-szerű, kifeszített emberi alakra hasonlító sámánformán és megnézzük magát a dobfelületet, amely oldalirányról kap egy erős fényt. És ugyanígy, ezeket a keresztmotívumokat megtaláljuk itt a körte, vagy almafa oldalára függesztve, akkor én úgy érzem, hogy a motívumrendszere amit adhatna a kép, a természetben ezek a kereszt formák, azok ad hoc módon jelennek meg. Lásd padok a kép alján. Nagyon szép a háttér amit kiválaszt, de egy picit kellett volna elmozogni a kamerával és egy picit ezt a színházi helyzetet egy picit jobban kellett volna komponálni. Te mit gondolsz erről Zsolt?
Egyetértek - Kemény Henriknek jut eszembe a bábszínháza, de azok jobban kitalált helyzetek, tehát formailag most ez valahogy itt ilyen… pedig dolgozott ő ezzel rendesen, mert ott a kifeszítő zsinóron azért lehet látni, hogy ez azért nem egy egyszerű helyzet. Úgyhogy a három disznó főképp arra utal, hogy Pista vette a fáradtságot, hogy reagál Kyle bemutatkozására, és a többieket is arra szeretnénk bátorítani, hogy küldjenek üzeneteket képek formájában, filmek formájában. (szőke)
értékelés: