365/235 - A jobbik részem

Cseh Tamás/Bereményi Géza: A jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen

Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem

Először úgy tűnt, semmi sem
Változott azzal, hogy hirtelen
Fogta magát a hűtelen
S útra vált belőlem a jobbik részem
Az én jobbik részem

Azóta járom nélküle
A végtelen világot
S valahogy mindent nélküle
Más színben látok

Hosszasan nyújtózik minden út
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem

Győzni sincs kedvem nélküle
Énekelni sincsen
Szórakozottan szórom el
Sok nagy régi kincsem

Talán egy nő volt, tán gyerek
Aki belőlem elveszett
Elvitte minden kedvemet
Magával hűtlen, ringyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Arcomba vág, úgy ébredek
A fény az izzadt ágyban
Ténfergek, csavargok nélküle
Tán erre vártam

Mit se kell már itt féltenem
Tán erre vártam, ez jó nekem
Kicsusszant belőlem hirtelen
A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Keshedt, vigyorgó arc tekint
Rám a rossz tükörből
Tompák a szagok, máz a szín
És a csend csörömpöl

Félre se néztem, annyi volt
Elment belőlem, itt hagyott
Magával vitte, nincs titok
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig

Azért van csak, mert itt hagyott
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itt hagyott
Valaki útra vált a jobbik részem

Az én jobbik részem

Hozzászólások

Bizonyára tudod, ismered, de ha véletlen nem, tedd már meg, hogy megnézed ha van fél órád rá (ez nekem annyira szép)
https://youtu.be/5K-lLh2qLPo

Tudom, hogy ki írta a szövegeket, de nem tudom és bevallom, nem is akarom őket külön értelmezni, mert egyik nincs a másik nélkül.

A vers Bereményi. Cseh Tamás hihetetlenül adaptálta, de ez a városi keserűség Bereményi, nem Tamás. Az önsajnálat természetesen idézőjel volt tőlem, mert nem a versről szól, hanem egy állapotról kilencven környékén, és nem is a képedről, még ha az arcot kölcsön is vettem belőle - de ez csak a szertelenségem, csak az emlékeim egyszerű summája onnanról.

Úgy vagyok valahogy, hogy nyilván, mint mindenki más, 16-tól egy jó ideig voltak reménytelennek érzett idők, és persze, önsajnálat is, és ebből adódó sok félreértelmezés. Cseh Tamást aztán különösen könnyen megy félreérteni fiatalon. De egy jó ideje már ezt elengedtem, vagyis újraértelmeztem és talán, remélem helyére került. Nincs szó önsajnálatról, az nem képre való. Hogy miről van, most nem tudom még elmondani, még történik.

Itt nem tudtam nem észrevenni az aláírást, olyan hosszú, de látod, azonnal arra is reagáltam... hát.

A legény, akinek emlékezetes lakodalma lesz című Törökösenemhez ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Uramisten, mennyit hallgattam ezt a lemezt is! És talán pont ilyen arccal érezhettem át, és sajnáltam magam, keseregve a kilátástalannak tűnő helyzetben, amiben éppen akkor kilátástalannak tűnt. Mindjárt be is kapcsolom az Új dalokat, és nyitok egy üveg bort az emlékeknek! :))

Számomra erős. :) Félelmetes is, a bal oldali Zsolt: a szellem, eltávozik és marad az üres tekintet. Lobotómia utáni állapot.

Aha. Na jó, hátha még lesz valami a témában, amitől megvilágosodok. :)

Talán a héten még kiderül, hogyan. De addig is, a túloldal nekem a másik oldal, nem az érméé, hanem az életé, a külvilágé.

Érdekes megoldás. Gondolkodom rajta, ez hogyan túloldal.

Új hozzászólás