Úgy érzem, András zokon veszi, hogy csak most került "sorra". Azt mondja nekem valamelyik nap: "Már agyonfotóztad a gyerekeket, a kutyákat, a Dunát, a rovarokat, már minden hülyeséget lefényképeztél, ami eszedbe jutott, mostanra csak ez a nyomorult csótány maradt, mi?" :)
Hát, van némi igaza, de az is érthető, ha őt nehezebben fotózod, az ember meg kell találja, mit szabad, mikor, hogy.