"-Jujj, így már érteni vélem Jóskát. -Meghallgattuk; köszönjük a szelíd támogatást ebben."
"-Hallom EP hangját magamban. -Ő mosolyog, okosan. -Azért Esterházy mondataiban mindig annyi az ember."
"-Vitriolos öniróna. -Igen, azt hiszem, ez hiányzik Kertészből nekem. Az önirónia. -Hát az nincs benne, az már igaz."
"-Nekem Kertész szerethetetlen, EP meg nagyon szerethető. -Vannak jó írók, akiket nehéz szeretni. Jó esetben nem is igénylik. -Persze, de jobb szeretem szeretni bennük az embert. De ez egy ilyen magánügy nyilván."
"Az van - és ezen a fotó kapcsán gondolkodtam minap el - hogy egyre kevésbé vagyok kíváncsi az alkotó mögötti emberre a maga primer módján, és ha nagyon kitolakszik, akkor az taszítani kezd, bezár, elzár az alkotástól magától. Hacsak valaki nem performer, az alkotás lényeges, az alkotó magánélete csak bulvár."
"Marhamájkrém - az igazi hungarikum."
"-Te, ez cinkeli Kertészt. -Azt nem úgy mondják, hogy cinkeli, hanem úgy, hogy reflektál."
"-Szerintem jobb nem akarni tudni, milyen ember az író, festő, zenész vagy fotós, mert odáig oké, amíg stimmel az elvárásainkkal, de ha nem, elkezdjük a műveket is innen szemlélni, ami szerintem megfoszt a művektől. -Elnéző tudok lenni velük. -Szerintem nem. Én pölö Spírót bírom, a könyveit nem. -De színdarabja van zseniális. -Az igaz. Pontosítok: a regényeit."
"Az író barátokkal/ismerősökkel az a nehéz, hogy mindig kell izgulni, hogy jót írjanak."
"Ahogy mondja, ahogy mondja."
"-Szakasztott azt írja az EP, amit érzek. Hátha itt nem így megy, abban bízom. -És nyerésre állsz? -Eddig. Csak a reflexeimmel kell küzdenem. Azok még hazaiak."
"Van néhány aktív kapcsolatom alkotókkal, akiket emberileg szeretek, alkotói értelemben viszont mindenképp meghasonlás - feléjük elfogadó vagyok, befelé kritikus."
"-Ez így nagyon szórakoztató volt, tuinván, köszönöm! -Ez hihetetlenül aktuális volt nekem most. -A zeneválasztásod mélyen elítélem. A szöveg remek volt. -No, megyek sarlót-kalapácsot ragadni."
"-Jujj, így már érteni vélem Jóskát. -Meghallgattuk; köszönjük a szelíd támogatást ebben."
"-Hallom EP hangját magamban. -Ő mosolyog, okosan. -Azért Esterházy mondataiban mindig annyi az ember."
"-Vitriolos öniróna. -Igen, azt hiszem, ez hiányzik Kertészből nekem. Az önirónia. -Hát az nincs benne, az már igaz."
"-Nekem Kertész szerethetetlen, EP meg nagyon szerethető. -Vannak jó írók, akiket nehéz szeretni. Jó esetben nem is igénylik. -Persze, de jobb szeretem szeretni bennük az embert. De ez egy ilyen magánügy nyilván."
"Az van - és ezen a fotó kapcsán gondolkodtam minap el - hogy egyre kevésbé vagyok kíváncsi az alkotó mögötti emberre a maga primer módján, és ha nagyon kitolakszik, akkor az taszítani kezd, bezár, elzár az alkotástól magától. Hacsak valaki nem performer, az alkotás lényeges, az alkotó magánélete csak bulvár."
"Marhamájkrém - az igazi hungarikum."
"-Te, ez cinkeli Kertészt. -Azt nem úgy mondják, hogy cinkeli, hanem úgy, hogy reflektál."
"-Szerintem jobb nem akarni tudni, milyen ember az író, festő, zenész vagy fotós, mert odáig oké, amíg stimmel az elvárásainkkal, de ha nem, elkezdjük a műveket is innen szemlélni, ami szerintem megfoszt a művektől. -Elnéző tudok lenni velük. -Szerintem nem. Én pölö Spírót bírom, a könyveit nem. -De színdarabja van zseniális. -Az igaz. Pontosítok: a regényeit."
"Az író barátokkal/ismerősökkel az a nehéz, hogy mindig kell izgulni, hogy jót írjanak."
"Ahogy mondja, ahogy mondja."
"-Szakasztott azt írja az EP, amit érzek. Hátha itt nem így megy, abban bízom. -És nyerésre állsz? -Eddig. Csak a reflexeimmel kell küzdenem. Azok még hazaiak."
"Van néhány aktív kapcsolatom alkotókkal, akiket emberileg szeretek, alkotói értelemben viszont mindenképp meghasonlás - feléjük elfogadó vagyok, befelé kritikus."
"-Ez így nagyon szórakoztató volt, tuinván, köszönöm! -Ez hihetetlenül aktuális volt nekem most. -A zeneválasztásod mélyen elítélem. A szöveg remek volt. -No, megyek sarlót-kalapácsot ragadni."