[jwplayer|config=radioplayer|file=/sites/default/files/13/03/agnes100920_1.mp3|image=/sites/default/files/noimage.png]

... a halállal.

   "Ez most gördül. Ékeny."
   "-Dráma van. -Ja, hallom a zenéből."
   "-De nem kell megijedni, csak a halál jön. -Már azt hittem valami komoly."
   "Csak az a kérdés: van-e élet a halál előtt?"

Aureliano:
Úgy érzem, becsületből ehhez is szólnom kell. Ez az adás átgondoltabbnak tűnik, mint az előző, határozottan jobbak lettek az arányok. A zene hangulatában illeszkedik, hagy gondolkodni az elhangzottakon, jó ütemben jelenik meg. Persze ha csak dícsérnék, az úgy érzem veszélyeztetné a személyes integritásomat, ezért azt megjegyzem, hogy szerintem még lehetne fokozni a gördülékenységet. A szöveg három nagy egysége jól átjött, de mégis egyenként kicsit hosszabb az élvezhetőnél (ha lehet erről így beszélni ennél a témánál). Lehetett volna enyhíteni ezt rövid szünetekkel, vagy helyenként aláfestő zenével, kis hallgatásokkal. Az átkötő zeneszámok viszont kicsit hosszúak, azokból kevesebb is elég lett volna. Az előző pontozási rendszerben ez:
-tartalom/téma: közepes (a halál jó téma, de a szerző nem mérhető Kafkához)
-műsorvezetés/szövegelés: közepes
-szerkesztettség/gördülékenység: közepes
-szórakoztatási ráta összességében: közepes (kiegyensúlyozottabb, mint az előző, szerintem javulóban)
(A közepes nem hármast jelent, hanem három értékből a középsőt)
Most, hogy ezeket leírtam, van egy olyan érzésem, hogy nem biztos, hogy ez segít.

Bartos Ágnes:
Köszi, hogy leírtad. Csak egyet nem értek: miért az az érzésed, hogy nem biztos, hogy segít?

Aureliano:
Általában nem tudom felmérni, hogy mennyi kárt okozok, ha valamit nem dícsérek. Elkedvetleníthetem az alkotót, személyes támadásként értékelheti, miközben olyasmiket írok, ami lehet, hogy csak az én ízlésemnek felel meg, és ha netán meg is fogadja, nem biztos, hogy másnak is tetszeni fog az eredmény, így esetleg eltéríthetem a többieknek egyébként tetsző útról.