Tökéletesen értem azt, hogy miért gondolja azt Viktória, hogy ez a Csend leckére megoldás lehet. Izgalmasak azok a felvetések, amik a képen keresztül hozzánk érkeznek. Nagyon jó apró részletek vannak ezen a képen. Felhívnám a figyelmet, például a falon lévő lámpára, aminek a hátsó része, ahol tulajdonképpen a meleget kéne kiengedje magából, azért az is egy fényforrásként felfogható, és a falon lévő kis képet, ami talán egy ballagási kép lehet nagyon is jól kiemeli ez a fajta fényforrás. Én azt gondolom, hogy ezekre érdemes odafigyelnünk, mert ezek, ha tudatosan építjük bele a kompozícióba, akkor segítségünkre lehetnek. Tessék megnézni, hogy milyen izgalmas, hogy ott külön hangsúlyt kap az a kép. Mindehhez képest én azt gondolom, hogy az a fajta rendezetlenség, amit látunk, az azért megkívánt volna egy pici rendezést, egy utólagos manipulációt. Például a falon vagy egy üzenőtábla. Azon az üzenőtáblán vannak ugyan most papírok, de annyira túl vannak exponálva, hogy azok nagy fehér foltként elvonják a tekintetünket, nem hagynak minket bóklászni a szobában, hanem mindig oda visszanézünk, hogy mi lehet vajon az ott a falon. A kis szatyor jó, a másik kis szatyor is jó, ott vannak színesebb képek, azok is jók. Ezeket a nagy fehér flekkeket érdemes lett volna valami másra kicserélni. A másik, a kép jobb oldala, ahol most nincs eldöntve, hogy szeretném, hogy a képre kerüljön az én kis asztalom az irataimmal, vagy pedig nem. Most ez egy bizonytalan helyzet ebben a formában, ezzel is érdemes lett volna valamit kezdeni. És valamilyen színdinamikát is érdemes lett volna létrehozni. Most nagyon vörösben úszik az egész kompozíció. Van egy napsárga párna, ami próbálja ezt ellensúlyozni ott a kutya mellett, de ez nem biztos, hogy elég. Ehhez a sok vöröshöz jól illett volna egy kék, egy zöld vagy egy citromsárga, de nagyobb felület. Akár például felakasztani az üzenőfalra, vagy az ajtókilincsre egy kabátot akasztani, ami mondjuk kék, én nem tudom. Valamivel érdemes lett volna megbolondítani, és akkor dinamikában picit jobban mozogna ez a kép. Miközben persze értem én, csend. Ehhez túl sokat nem tudok hozzátenni. Elfogadom a csend leckére, de azzal, hogy azért nem ártana, ha a Viki ezt a képet megismételni. Megadok rá egy csillagot, és visszaadom ismétlésre. Nem azért egy csillag, mert rossz a kép, hanem azért egy csillag, mert várom az ismétlést. És jó lenne, hogyha ilyeneket mondok az elemzésben, hogy várnám az ismétlést, akkor nem fél év múlva kapnánk rá meg, hanem amennyire lehet azon melegében készülnének el ezek a javítások, azért, mert minden egyes tanulási vagy értelmezési helyzetben az a jó, ha akkor és ott melegében ismételjük, és nem csak fejben játszunk el a gondolattal, hanem gyakorlatba át is ültetjük ezt. Nem biztos, hogy mindenben igazam van, amit mondok, de egy próbát mindenféleképp megérne, amiről aztán megint tudunk tovább beszélgetni. Mindig olyan érzésem van ilyenkor, hogy megállunk az első lépcsőnél, és amikor a Hegyi azt meri mondani, hogy ismétlés, akkor legyintünk, és azt mondjuk, hogy jó, jó, de ez engem már nem érdekel. Megyek új vadra lőni, új dolgot fényképezni. Csak azt kell, hogy mondjam, hogy akkor, ha ezek nem történnek meg ezek az ismétlések, akkor mehetünk új vadra lőni, aztán majd elkövetjük megint ugyanazt a hibát. Érdemes lenne ezt megfontolni és játszani vele még, nem csak Viktóriának szól ez, hanem a többieknek is. (hegyi)
értékelés: