Igen, Zoli ehhez a hídhoz gyakran kijár, és nagyon örülök neki, hogy ennyire beleszeretett egy helybe. Az egy idő után fontos lehet, hogy miket látunk meg, és mik azok a mozdulatok, amik viszik a kezünket, és mik azok a lelki rezdülések, mert saját magunk fejlődését, a gondolkodásunk változását is nyomon követhetjük egy ilyen melónál, ha évente 2-3-szor ugyanarról a helyről csinálunk képet. Ez egy abszolút rendben lévő ügy lenne, ha nem kezdenéd ezt a 16:9-hez hasonló képméretet használni. Ezt több embernek mondtam már, megint határozott leszek: ez a méret a filmhez kell, a fotó nem ilyen, nem ezt a látásmódot kívánja, nem erről szól. A filmes hangulat azért ilyen, hogy legyen bevezetése és kifutása egy mozdulatsornak, vagy legyen egy szituációnak egy olyan környezeti rezdülése és hatása is, ami ott van a képen, nem kap hangsúlyt, ott pezsegnek az emberek mondjuk egy bálban, de ad a tömegnek egy olyan hatást, erőt, ami kiemeli a főszereplőt. Erre itt nincs szükség, mert ez egy állókép, és idétlenné válik, olyan, mintha megnyúlt volna, mintha nem a rendes méretekben dolgozna, hanem torzítottál volna ezen a képen, holott valószínűleg erről nincs szó. Fognám, és lehagynék legalább egy-másfél ujjnyit a kép bal oldalából. Az az oszloprész nem annyira fontos, mert most elvitte az egésznek a súlyát: az tömör, nehéz, sötét, és ez ellene dolgozik annak a finom játékosságnak. Kell belőle valamennyi, mert az a támaszték, de nem ennyi. Egyébként a dolog szép, és nagyon finom lehet, ha nagyban néznénk, akkor valószínűleg jobb látnánk a madarat, az egésznek lenne egy hangulata. Még egy dolog, amit hozzátennék: bátrabban bánj a mélységélességgel. Nem a divatos papírlap vékony mélységélességre gondolok, mert az egy tájképnél nem biztos, hogy megáll, de valamennyit vegyél visszább a mélységélességből, ez lehet egy 22-es blende is, mert elég lenne itt egy 8-as blendével, ahhoz, hogy az egésznek a tere jobban megjöjjön. Nem kell nekem mindent élesen látni, nem szükséges. Az egy döntés is utána, de ez határozottabbá teszi a képet, hogy maga a te döntésed lesz határozottabb, hogy mit akarsz élesen mutatni, és mi az, amit hagysz kimenni az élességből. Van amit itt még dolgozni, úgyhogy hajrá, várom a folytatást. (hegyi)