Igazad lehet, a top azt a célt szolgálta, hogy még csak véletlenül se menjen el vizes póló versenyes képnek, de mivel a férfiak is vesznek trikót az ing alá, gondoltam, elmegy. Talán jobb lenne ha levetkőznék -mármint képletesen -, talán akkor jobban átjönnék! Meglátjuk!

Az igazat mondd, ne csak a valódit. Ismered ezt a József Attila versrészletet gondolom. Van, amit elég eljátszani, de van, amit át kell élni. Én megértem, hogy a top jó, ha az emberen rajta marad, miközben csurig áztatja magát. De az ing alatt nincs top. És ez egy dolog. De ha ottmarad a top, azzal ottmarad az is, amitől igaz lesz. Belül marad. Tudom, hogy ez kurva nehéz. Hogy megtaláljuk azt, hogy mi az, ami akkor jó, ha az, ami, és mi az, amikor játszani kell. A képen az nem jön le, hogy te ebben a ruhában voltál-e vagy sem. És nem is érdekel. Mert a kép ha jó, nem ettől lesz az. Az más, hogy neked a játékhoz kell támasznak esetleg az a ruha. De itt és ebben lehet játszani és csalni is akár, hogy mi az, ami a képen jól mutat, és esetleg akár a fehér inget szürkére vagy kékre cserélni. Viszont ha top van, vagy melltartó, akkor az nem adja azt, ami kell, hogy te is át tudj jönni.

Szoktam volt mondani: akkor is vetkőzz meztelenre ha aktot csinálsz, ha a végső képen ebből semmi se látszik. Sőt, volt akinek már azt is mondtam, hogy a portréhoz is vetkőzzön valóságban is meztelenre, még ha csak portré lesz, akkor is. Mert akkor lesz tétje, és aminek tétje van, nagyobb esélye van, hogy mélysége is lesz.

Kedves Zsolt, köszönöm az elemzést, reagálnék is rá azonmód! :)
Bizony, nem volt egyszerű a dolog, főleg, hogy iszonyat pici a fürdőszoba, szóval volt mindenféle teszt, és önkioldós gépes fel-le ugrálás, meg minden, de ami az egyik képen sikerült, az a másikon nem, aztán már vizesen fáztam, és a fej levágás nem tűnt annyira ellentmondónak a képen. De megcsinálhatom újra, mert arra már nem emlékszem, hogy mi fért volna bele, és mi nem. :)
A másik, a melltartó... én nem tudom, hogy te azt honnan látod, szerintem az ing alatt viselt topra gondolhatsz. De, amint a leiratban is van, meg úgy általában, szerintem a szituáció azt hozza, hogy ruhástól a kádba. Tehát, az ember lánya ilyen esetben nem veszi le a melltartóját, és a topját, majd utána vissza az inget, és úgy zuhan bele a kádba... Így azt gondolom, hogy pont akkor vesztené el a dolog a valódiságát, ha nem úgy ültem volna bele a kádba, amilyen ruhában épp voltam aznap. Nem tudom értelmesebben elmagyarázni, mire is gondolok! :)
A harmadik pedig az, hogy nem az érfelvágási vonal, nem is a gőz kiengedés, hanem az elképesztő fáradtság lett volna az, aminek érvényesülnie kellett volna. Nekem legalábbis nem az jut az eszembe, hogy ha beülök a kádba, és hulla vagyok, akkor meg is akarok halni. Az elkeseredés, a már említett hótfáradtság, a kilátástalanság, ezek számomra még nem egyenlők azzal, hogy én ezt nem csinálom tovább, és legyen vége akkor mindennek. Mert az élet mindig megy és megy, és csinálni kell, ha szeretem, ha nem!
Hát, valahogy így gondolom én ezt! :)
Ettől függetlenül nagyon örültem az elemzésnek, és nem vagyok az a fajta, aki elkedvetlenedik, ha valami nem úgy megy, ahogy kellene, hanem próbálkozik! :)

Így.

Ez bizony, örülök, ha átment! :)

Hú, ez egy egészen más önportré... Mindjárt visszanézem a munkáidat, hogy Te vagy-e :) Ez nagyon kómás, nagyon verejtékes megközelítés... Nekem is fáj. Ha ez a mondandód, nagyon kifejező...

Ez nem zárja ki azt az örömöt! :)
Azt én magam sem! :) ( Biztos a tudatalatti! ;) )

Néha annak is lehet örülni ha van honnan(munkahely) hazamenni :/
Amúgy átérzem a problematikát, de nem értem miért skalpoltad meg magad?!