Gábor, azt kell, hogy mondjam, hogy az utóbbi idők legerősebb képét küldted be, mindazzal együtt, hogy abszolút értem, hogy ez egy véletlen, meg azt is értem, hogy nem így tervezted, mindent értek. Igen, a kommentároknál erről beszélünk is, hogy ez az a kép, ami nagyon jól példázza azt, hogy mi van akkor, amikor a véletlen a kezünkre dolgozik, és úgymond az 1+1, az nem 2 lesz, hanem 3. Ennél a képnél ez megtörténik. Az egész olyan, mint egy fényrobbanás, olyan hatása van, mintha akár egy égő transzparens lenne, őrületesek a színeid, nagyon szépek az elmozdulások. Nem is kell ezt túlságosan sokat magyarázni, hogy ez mennyire jól szerveződő véletlen. Ezt azért tartom fontosnak, mert ismerem a Gábort annyira, hogy már az is egy nagyon-nagy lépés, hogy ezt nem dobta ki. És én örülök neki. Ez olyan, mint amikor az egyébként öltönyös úriember nyakkendőben legalább az egyik inggombot meglazítja, és kicsit a nyakkendőt is félrecsúsztatja. Mondom ezt mindazzal együtt, hogy nem hiszem, hogy a Gábor öltönyt hordana, de a képi világban ezt a párhuzamot érzem, hogy most Gábor kigombolt egy gombot. Fontos! Az előző kép is egy nagyon fontos lépése ennek, a szabályos verziója is, és ez is. Gábor, hajrá, nyomjuk, menjünk tovább ezen az úton! Megtaláltad a feketét, az elmozdulást, a véletlent, úgyhogy innen most akkora teret nyitottál magadnak, hogy élvezettel várom, hogy hogyan haladunk tovább. (hegyi)
értékelés: