István, köszönöm a forszírozást, Zsolt, neked pedig, hogy ezúttal végigmondtad!

@István: Szeretnék visszajelezni számodra, hogy (megint) jól érzékeled a dolgot. Ezt a képet egy megrázó hír után készítettem, azt mondtam, mielőtt meghalok, csinálok egy egészen másmilyen képet magamról, hogy ez is én vagyok, van ilyen rész is bennem, a nyomás kipréselt belőlem valami mást. Érdekes volt. :)És nem is kell ezt mindenkinek az orrára kötni, de ha már látsz valami mást is, hát jól látod. :) És a legjobb, hogy nem is fogok meghalni!:)

@Zsolt: azért örülök, hogy mindezt leírtad, mert az utóbbi elemzéseim kapcsán már kezdtem úgy látni, hogy soha semmi nem jó. A soha és mindig kezdetű megjegyzéseket ugyan fenntartásokkal kell kezelni, de a fényképezés öröme elkezdett párologni belőlem... (Lásd Juhász Dániel viráglelkűi!) Nem azért, mert azt akarnám, hogy bárki is tutujgasson, hanem mert a kezdők bizonytalansága felerősíti a külső kontroll hatását. Azzal, hogy leírtad, miért is sose jó semmi,:) nekem nagyon jót tett. :) És nem is cáfolom meg: tisztában vagyok vele, sokszor egyszerűen csak szerencsém van. Pl. nem biztos, hogy Lamellát megint le tudnám fényképezni... Vagy én is érzem, hogy a technikai tudásom korlátot szab a bennem létező fényképeknek, amiket még egyszer meg akarok csinálni, és ez néha igencsak fusztrál.

Szerintem nincs megkérdőjelezve amit írsz, bár nem kísértem figyelemmel a folyamatot, így Te jobban látod bizonyára ezeket a részleteket, a lényeg, hogy nem ellenében, hanem mellé van állítva az enyém. Én csak arra gondoltam, hogy ennél a képnél milyen fontos átpozicionálás történt a többi egész alakos önportrékhoz képest :) Egy erősen korlátozott pozícióba, szinte fizikailag keretbe zárt, guggoló, gubózó, megbújó modellből indulva most felsejlik egy jóval nőiesebben megjelenő, magabiztosabb, pszichikailag jóval szabadabb nő sziluettje. Szinte amolyan kis átváltozás, mint a lepkéknél (csak hát a pillangó meg a lepke hasonlat nők esetében nagyon félreérthető, ezért is hagyjuk is ezt el, mert egészen biztosan nincs erről szó!!:)) És ahogy írtad, oda is lehetne tenni a sztorikat is mellé, mert ez a fotó már mesél, nem csak szabadkozik, nem csak meglep. Én már kezdem amúgy is azt hinni, hogy ez nem csak külső dolog, hanem ez belső történés is, pont olyan, amiről beszélsz, az az út, bár lehet, hogy az eleje, vagy a közepe, ezt nem tudom... (És igen, van értelme annak amit csinálsz. Szerintem ez mindenképpen eredmény Neked is.) No, és itt jöhetne már, amit írsz, hogy ezt lehet és kell is elmélyíteni. Valami ilyesmire gondoltam :)

Szükségesnek, sőt. Abban vagyok bajban általában, hogy ha túl sokat magyarázok, akkor elveszem a lehetőségét a saját "aha" élménynek. És akkor csak teljesítés lesz és megfelelés, és nem saját agyalás. Ezért nem mondok mindig mindent végig.

De összefoglalom a Noémi kérdéskört.

Azt gondolom, hogy Noémi jó esztétikai érzékkel rendelkezik. Ez az alap. És ha ez nem lenne, nem lennék bátor azt mondani, hogy a kockákat amik eddig épültek, borítsuk fel és építsük újra. ugyanis azt is érzem, hogy Noémi bizonyos fontos kérdésekben előreszaladt, bizonyos kérdésekben pedig vannak még elsajátítandó dolgok, de mivel a hiátusok akadályai a biztonságos haladásnak, így inkább vállalom azt, hogy népszerűtlen vagyok, de azt mondom, hogy most tegyük félre a magasmatek-magasművészet szintet, és picit a kályha mellett keressük meg a kapaszkodókat újra úgy, hogy a dolgokat gyakoroljuk is. Más példával: én magam azért vagyok az angollal bajban, mert mondjuk írásban sokkal előrébb vagyok, mint beszédben, a nyelvtan meg csak érzésre van meg, de nem alaposan, a szókincs is hézagos, szakszókincs, így a gyakorlat eredménye nem csak az, hogy bénázok, hanem az is, hogy a kedvem is elveszi az, ahol épp lukba lépek. Tömögethetem a lukaim, de ha a bázis hiányos és nincs benne gyakorlás és rendszer, akkor sose leszek biztonságos nyelvhasználó. Én Noéminél azt szeretném elérni, hogy ezt a biztonságérzetet megtalálja. Ugyanakkor ez az elején sok nem kényelmes dolgot is hozhat, pl az önportrét, ami szembenézés és bátorságpróba is akár.

Zsolt, én úgy éreztem, hogy itt egy fontos felismerés és megmutatkozás történt :) legalábbis nekem a fotó üzenete az eddigi egész alakosokhoz képest ezt egyértelműen hordozza... nem tudom, hogy kifejtsem-e? Bár szerintem nem kell, többet tudsz Te erről, nem hiszem, hogy csak a sztori szintjén. És azt is látom, hogy *** értékelted, de talán nem domborítottad ki eléggé ezt a nyitást vagy felismerést :)
(Jegyeztem annak reményében, hogy még szükségesnek érzed elemzéseidre a reakciókat :))

Itt is azt mondom, hogy egyszerűsíts. Jó érzéked van az esztétikához. Azt szeretném, ha nem maradna ki köztes lépés az utadon.

Köszönöm a képelemzést!
Az egyik este megláttam ezt a tükörképet, és megtetszett a 3 szoba által létrehozott kavalkád. Ha szorgalmiba küldöm, elemzést nem kapok, egész alakosnak meg egész alakos. Azt mondod, a feladat itt az, hogy önmagunkat megmutassuk, meg hogy önmegfejtés. Ez miért nem az? Vagy arra célzol, hogy itt az a megoldás, hogy hogy néz ki az ember?

@M.István: igen-igen... majdnem egy év is eltelt...:)
Apropó: nem tudtam, hogyan kell beilleszteni a leiratba utalást egy adott képre. Hogyan?

Kicsit lehetne élesebb, de jó alakod van...

Valami más megfogalmazás vagy önkép bontakozik ki most, és ezt nagyon izgalmas látni. fent mintha pici még jó lett volna, ha van, de nekem nagyon tetszik, mivel a konkrétum nélkül is jól rajzolódnak ki képi jegyek, asszociációk és síkok.