Egy öt képből álló sorozatot látunk, és abszolút érzem azt, hogy Eszterben a közlekedési eszközök iránti szerelem igen erős. Az első képet nem teljesen értem, hogy miért, és hogyan vannak itt a függőlegesek és a vízszintesek, egy kicsit slendriánul van komponálva, nagyon szűkre is van véve. Ha jól látom, ez a felvétel valamilyen belső térből készült, valamennyiből többet lehetett volna adni ebből a belső térből. Persze nem ismerem magát a teret, de talán ha többet adunk, akkor többet tudunk komponálni is, és akkor nem ilyen szűkre szabott ez a front elem, ami ennek a vasúti szerelvénynek az eleje. Aztán a második kép egy nagyon-nagyon míves réz betűsor, és ehhez képest egy korszakkal előbb való tábla. Érdekes ez a párhuzam: a gyönyörűen restaurált technikai dolgok, és ez az ütött-kopott tábla. Így együtt elég furcsa, de szép megoldás. A függőlegesek, vízszintesek, párhuzamosok kicsit hanyagul vannak megvalósítva. Ugyanez igaz a következő képre is: dől a horizont, dőlnek az egyenesek, nem igazán értem, hogy mi mivel van párhuzamban vagy függőlegesben. Én értem, hogy lenyűgöz téged ez a kilincs, tényleg gyönyörű, de tessék azt a vízszintest meg azt a függőlegest beállítani. Ugyanez igaz erre a sarokelemre: tessék onnan fotózni, hogy ne kelljen ennek az egésznek ilyen furcsán szétnyílnia. Az ott egy 90 fokos sarokelem, de most, attól, hogy a kamera nem lett pontosan úgy állítva, ahogy kell, ettől ez a 90 fok most 92, és ez így nem jó. Nem bírják el ezek a geometriai játékok ezt a pongyolaságot. Ettől esetlegessé válik az egész. Nagyon szép viszont az utolsó kép, ez az enteriőr. Nagyon izgalmas, nagyon tetszik, főleg az, hogy közben a háttérben ott van egy modernebb villamos, és a kettő együtt nagyon finom utalást mutat a régi idők kidolgozottságára és mívességére, és az új formalizmusra. Itt is érdekes a perspektívajáték, de ezt helyrehozza az, ami a tetőtérben történik a kapaszkodókkal. Nem tudom, hogy oda ki tudsz-e még menni, ahol ez a földalatti vasúti kocsi van, jó lenne, mert én azt gondolom, hogy megérne ez annyit, hogy kicsit több türelemmel foglalkozz ezzel. Ez idő kérdése, hogy az emberben az az élmény, amit látott, feldolgozásra kerüljön, és utána, ha már ez megtörtént, akkor nagyobb türelemmel az ember ki tudja ezeket a helyzeteket úgy választani, hogy megfeleljen ezeknek a formai követelményeknek. Ezt ezért adom vissza ismétlésre, maga a ritmus jó, szép dolgokat találtál meg, kicsit befejezetlen a sorozat, de érdemes ezzel játszani. Hagyd, hogy az érzelmeid elragadjanak, hagyd, hogy az érzelmeid vezessék a kezedet, viszont emellett a szigorúság meg kell legyen a kompozíciót illetően. (hegyi)