A kép címe a ballagási meghívóról való.
Köszönöm az értékelést, maximálisan azonosulni tudok a benne foglaltakkal.
Csak azt hittem, az értékelésből kiderül, miért jöttél elő itt az utómunka szükségességével.
A kép címe a ballagási meghívóról való.
Köszönöm ezt a beszámolót. Az első képpel tökéletesen egyetértek, jó ritmus, ráadásul azzal, hogy nem a fejekre vettük a hangsúlyt, hogy ki hogyan van elmaszkírozva, kellően eltartott, intim is maradt a megoldás, de az árnyékkal jól visszahozod a hangulatot, egyértelművé teszed, hogy hol járunk. A második kép nekem kompozícióban elég bénácska, tessék úgy nézni mint egy mérleg serpenyőjét néznénk: beleraktunk bal oldalra mindent, és valahogy a jobb oldalnak kellene visszahúzni, de ott lényegesen kevesebb a tömeg. A kék lufikat, az asztalt tessék nézni, ehhez inkább még egyszer ekkora tér kellett volna pluszban a jobb oldalon, hogy ez kiegyensúlyozódjon. A harmadik képen mutatjuk a fiatalembert, aki mintha az első szerelmi vallomását tenné kicsit megkésve a ballagó társának, sok idő már ennek a kibontakoztatására nem lesz, és a fekete hajú lányt érzékenyen érinti ez a történet, vagy nem tudom, hogy mi lehet itt az esemény, lehet, hogy csak elérzékenyültek az igazgató beszédétől, vagy nagyon meleg volt. A negyedik képen repülnek a lufik, biztos ebből lesz egy pár UFO észlelés is majd estefelé, és azt gondolják, hogy megszálltak minket az idegenek. Aztán van egy kép a lányról, aki levette a cipőjét és törölgeti a szemét. Érdekes, hogy most két befejezése van a sztorinak, a lufis képet én felejtősnek tartom, ebben nincsen semmi, ki is lóg az egész ritmusból. Ha úgy veszem, hogy az első kép oké, a második kompozícióban nem oké, de tartalmában oké, a harmadik kép oké, kellene valami negyedik kép, ami ezt az egész ritmust valahogy feloldja, és utána zárásnak ez a cipős kép tökéletes. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az értékelést, maximálisan azonosulni tudok a benne foglaltakkal.
Csak azt hittem, az értékelésből kiderül, miért jöttél elő itt az utómunka szükségességével.
Kedves Gábor
Ünnep című adásomhoz ennek a képsorozatnak az első képét választottam illusztrációnak. :)
Hm, a lufis kép szerintem is találóbb végpontozása lenne ennek a nagy lépésnek számító ünnepnek. Az utolsó képen nekem a sarkon lévő mintha-sérülések a kényszer-fájdalom oldalát is behozták, klassz az az álló alak.
Gábor, lehet utómunka tábor is, én ezt most egyelőre just for you csak neked alappal mondtam, hogy nem vagy messze, áttolod a bicajt és mutatok pár dolgot.
Szia Gábor!
nekem alapvetően tetszik ez a sorozat, de leginkább az utolsó két kép.
Legjobb képnek az utolsó előtti (lufis) képet gondolom. leginkább ez emelkedik ki az ilyen eseményeken általában készülő képek közül. Az utolsó kép pedig nagyon jó befejezése a sorozatnak, a levett cipő, a tarisznya, a virág és a könnyek az ami legjobban átadja az esemény lényegét. Az utolsó két kép az elsővel kiegészítve egy izgalmasabb sorozatot jelentene számomra...
Az a baj, hogy a tanfolyamnak (mert ugye az lesz) csak érintőlegesen kellene a technikáról szólnia, azzal szerintem elboldogulnék magam is. A nagyobb baj, hogy nem tudom mit kellene/lehetne kihozni a nyers képből.
Szóval ahogy az exponálásnál se az fó szempont, hogy akkor most milyen blendével és milyen objektívvel, úgy itt is inkább abba kellene belemenni, hogy mit csináljak, nem abba, hogy hogyan.
Tehát akkor mikor lesz utómunka tábor?
Mert a képeidnél folyamatosan előjön, hogy a képek nyersek. Akár jók, akár kevésbé, de azért zavaró, mert olyan, mintha félig nyers lenne az ebéd, amit meg kell egyek. Rágom. Ha keményebben fogalmazhatok, akkor azt mondom, hogy az utómunka hiánya a nézőben az igénytelenség érzetét erősíti.
Mert a nyers képek már annyira jók, hogy csak az utómunka hibádzik?
Én eddig úgy voltam, hogy elébb legyen jó az, ami a CCD-ről lejön, laborálni majd akkor tanulok meg, ha már exponálni tudok.
Gábor, elemzés előtt: ideje lenne az utómunkában is elmélyedned. Állok rendelkezésedre, ha van időd, hogy néhány dolgot megmutassak.
Az utolsó előtti az pont a közhelyes.
Nekem csak az első meg az utolsó ér valamit, ami közte van, az a térfogatnövelő, ízfokozó.
Ez nekem nagyon tetszik. A ballagásos téma tipikusan az, hogy nagyon nehéz beszélni róla közhelyek nélkül, mert alapvetően nem tudsz újat mondani soha. De szerintem itt sikerült. Annyit változtatnék, hogy az utolsó előtti képet tenném záróképnek. De az itteni utolsó kép nekem önmagában is megállna. Grat.
Az a táborból derül ki.