Én szeretem ezt a képet, de abban a pillanatban, amikor emberi alak jön, már nagyon sok képet láttam tőled, és azonnal jelentkezik egy ilyen avantgarde védekezés, hogy jól leszolarizálom a képet vagy kiégetem, hogy nehogy véletlenül a valóságot lássuk ezeken a képeken. Macskakőben már jók vagyunk, de emberi alaknál még mindig prűdek vagyunk, zöldek vagy sárgák – figyelj, az élet ilyen. Így nézünk ki, nem vagyunk már tízévesek, értem én, azért van ilyen színe és azért raszteres, mert. De én meg azt mondom, hogy nem. Ismétlés. (szőke)