Vágyok már egy szép téli sízésre.

Egyrészt örülök, hogy István újra aktivizálta magát, nagyon köszönöm neki azt, hogy újból megtalált minket. Egy téli képet küldött a nagy nyári forróságban, ez külön egy öröm. Én ritkán tudok vágyakozva tekinteni egy téli képre, de az elmúlt hetek ezt is elérték nálam, már arra is gondoltam, hogy már most jó lenne egy olyan helyre elmenni, ahol tél van. Ha egy kicsit billentünk a kamerán, akkor az arányok tisztázódnak, mert most van egy rész, ami a természeti résszel foglalkozik, ez a középső rész, van egy rész, ami a közösségi élményről szól: barátok együtt vagyunk, síelünk, vagy új kapcsolatokat szerzünk azáltal, hogy várunk a sífelvonóra, de van egy harmadik rész is: az ég, aminek itt most nincs képformáló szerepe. Azt az egynegyedet, amire az égre adtál, én a közösségi részre adtam volna. A kép fölső része elég lett volna, ha a hegy csúcsáig ér, és a többit odaadtam volna annak a résznek, ami az embereket mutatja. Izgalmasabb lett volna úgy a kép számomra. (hegyi)
értékelés: