Elmentünk medvehagymát szedni, és épp virágzott a hóvirág. Föl tettem a telét és lőttem.
Fura kép, minden rajta van, ami cukor a nézőnek és kajálja, de az összkép valahogy nem jön be. Van életlenítés is, de nem érzem jónak, hogy hová esik az élesség, mert ellene dolgozik a kompozíciónak, ami meg lefelé hord, az alsó virágnál nagyon szűk, ehhez képest felül lötyög. A színvilág meleg tónusai szépek, de ehhez képest értelmezhetetlen, miért kékek a virágok (olvastam a technikai okot, de az nem indok, hogy így lenne jó), hidegek, elidegenítőek, ellene dolgoznak a harmóniának. Fura a szellemkép hatás, gondolom a teléből és kis mélységélességből adódhat. Szóval minden megvan, hogy jó lehessen, de a végeredmény nem az én világom. (hegyi)
A háttér ténylegesen festményszerűen szép, erős is, vonzza a tekintetet a nagy világos foltjaival. Az éles hóvirág pedig tényleg egy másik réteg, valóságával és árnyaival szinte ez az anyag, a háttér pedig mintegy lelkület - ha szabad ennyire elrugaszkodni :) És nekem a lelkület tetszik igazán.
Ezért az igekötősdiért már kaptam párszor, nem is a helytelen írásom mutogatom. Azt hiszem már nem fogok változni. :)
Nekem pont az tetszik, hogy itt van az előtérben az élesen látható virág is, nem csak a három homályos a háttérben. Így még akár azt is bele tudom képzelni, hogy egy igazi virágot látok egy festmény előtt. Viszont a kék hóvirág nem tetszik. Hasonlít az árnyalat ahhoz a szegfűhöz amiknek a szárát a lüke kertészek festékbe áztatnak pár napra, hogy legyen nekik kék szegfűjük eladó. (Kék szegfű ugyanis nincsen, így gyártják fehérből.) Na most: kék hóvirág sincs. :-)
(((Ha az igekötő az ige előtt áll, akkor azt egybe írjuk: nem föl tettem, hanem föltettem. )))
Köszönöm.