Ezt a leckét másodszorra csinálom meg. Az előző képemhez hasonlóan ugyanazon a tetőn készült, ám másik helyszínén. Nap mint nap felmegyek, csak hogy egy picit gondolkodjak. Ilyenkor mohát rugdosok. Így sikerült megörökíteni ennek az egyik pillanatát.
Igen, itt van az a dolog, ahol Alexandra megtalálta azt, hogy mire gondoltam én akkor, amikor az előző képét elemeztem. Abszolút működik a történet, még akkor is, ha picit szűkre lett ez komponálva, de még ez se igazán zavar. Nagyon határozott a gesztus, nagyon illik a környezethez, a ruházathoz, a szereplőhöz. Olyan élmény, amit nem biztos, hogy könnyű ezt megfogalmazni, annak ellenére, hogy egy nagyon egyszerű élményről beszélünk. Az is jót tesz, hogy életlen az egész, és teljesen máshova fókuszál, vagyis nem nagyon találjuk a fókuszt. Az egésznek a rajzosságával, és ezzel az elmosódottsággal hoz egy olyan plusz közlési csatornát, ami hozzájárul ehhez az egész helyzethez, a megfigyelő helyzetéhez, ahonnan mi nézzük ezt a lányt, mintha kifigyelnénk az ő örömét, a titokzatosságot erősíti. Én ennek nagyon örülök, és a hármas lecke megvan, ezt egy jó megoldásnak tartom, tehát megvan az osztályba sorolás is. Azt kérném Alexandrától, hogy küldjön képeket, dolgozzunk, mutassa a többi munkáját, és akár ezekre a leckékre is küldhet még. Ez egy jó irány, tehát bár teljesítetted az első osztályt, de várnám, hogy ezt még folytasd. (hegyi)
értékelés:
Átléptem a határokat... vagyis átnyúltam =) Én azért úgy érzem ez a képem végre jól sikerült. Ezzel meg vagyok elégedve.