Gondolom ez valami nőünnep hozadéka ez a virág, és mint olyan jól fotózható, bár nekem nem a legkedvesebbek közé tartozik a kusza fejével, de hát istenem, nem vagyunk egyformák. Azonban most a kép két egymástól erősen elkülönülő részre szakad. A fenti rész a virággal alig felsejlő formákkal és fényekkel olyan intim, de mégis életerős képet ad, ami épp ettől a finomságtól válik izgalmassá. A kép alján a pohár a maga tárgyszerűségével nem ebben az irányban mozog, kifehéredik és kopogóssá válik az egész. Ezen felül amit a felső részen ápol és eltakar a világítás, nevezetesen, hogy nem sikerült éleset állítani, az az alsó részen megokolódik, hiszen látszik a pohár peremén, hol lett volna az élespontunk. Ez a csendélet kategória, és mint olyan jó irány és jó megoldás is lett volna, ha Ágnes kiveszi a pohárból a virágot és úgy fotózza, hogy az alját is hagyja a sötétbe, a semmibe veszni. Így most ez a kép megállt a keresztúton, kettévágódott és ez sajnálatos. Egy csillag jár a tetejéért, de jó lenne, ha Ágnes elindulna azon a vonalon, hogy nem elégszik meg azzal, amit talál, hanem ha van mód, a kép készítésénél, ha nincs, akkor az utómunkában összerántja azt, ami összetartozik és korrigálja, ami nem odavaló. (hegyi)
értékelés: