Az utóbbi időben fedeztem fel Erdély Miklóst és az ő szellemi műhelyéhez kapcsolódó munkákat, így jutottam el Galántai György fotósorozatához, amelyben nemzetközi hajózási kódjelekkel ábrázolnak szituációkat. És ezek közül különösen egy által megszólítva éreztem magam: úgy éreztem válaszolnom kell rá. Egyrészt ebből az okból készült ez a kép, másrészt pedig úgy gondoltam, hogy nektek is pontosan ezt az üzenetet küldeném: I wish to communicate with you - Érintkezésbe kívánok lépni Önnel.
Erdély Miklós vagy Pauer Gyula, vagy Maurer Dóra, és esetleg Bódy Gábor egyes munkái de még ide sorolhatnánk Vető Jánost is, az 1980-as évek legelején a budapesti Balázs Béla Fimstúdióban nagyon közkedveltek voltak. Ezek az alkotók nem csak filmeket, hanem képzőművészeti alkotásokat, sokszor performance-okat is csináltak. Egy erős szubkultúraként működött mindez, amelynek még egy fontos helyszíne volt, a Fiatal Művészek Klubja. Ez a helyszín egy nagyon fontos műben látható is rövid ideig, Bódy Gábor A kutya éji dala című filmjében. Ma már kevésbé aktív a neoavantgarde ezen része és ennek talán az egyik oka az lehet, hogy miközben nagyon sok izgalmas kérdésfelvetést hoztak létre, sokszor maradtak ezoterikusak a nézők számára. Az minden alkotónak saját döntése, hogy manifesztálásával magához akarja ölelni, vagy el akarja taszítani a nézőt. Az én szerény véleményem szerint a brechti elidegenítést akkor van értelme a mai világban aktívan használni, ha kellő privát tőke áll rendelkezésre. Ha van pénzem, akkor azt csinálok a nézőkkel, amit akarok, mert akkor a marketingre is van pénzem. Ha bármilyen jó az alkotásom, de nincs meg az eljuttatáshoz a hatalmam, akkor sokszor elképzelhető, hogy nagyon jó és tehetséges alkotók eltűnhetnek. Mivel mi egy egyszerű szabadiskola vagyunk ezért mi is úgy gondoljuk, hogy a hely alkalmas arra, hogy csak úgy a magunk kedvére kísérletezzünk. (szőke)
értékelés:
Szívesen! :)