Hegyi Zsolt-2013.04.13. 16:42

[jwplayer|config=16:9|file=/sites/default/files/13/04/bachviktoria130413_1.mp4|image=/sites/default/files/13/04/bachviktoria130413_1.jpg]

A Sérültekért Alapítvány által szervezett költészet napi műsorra készítettem ezt a kisfilmet.

Nagyon erős szövegi üzenet köré épül az a filmes világ, amit Viki megmutat nekünk. Azok a problémák, amiket észrevettem, egyrészt javíthatóak, másrészt inkább az ’ízlés kérdése’ kategóriába tartoznak, mintsem az olyan szintű hibajavítás körébe, ami az egész üzenetet esetlegesen értelmetlenné tenné. Az első, amit érdemes lenne megnézni, az a hanghiba. Valamitől valami recsegés, motoszkálás van a háttérben, ami - legalábbis fejhallgatóval hallgatva – eléggé zavaró tud lenni. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, lehet, hogy maga a hangfájl lett túlságosan letömörítve, mindenesetre érdemes lenne a hangot egy jobb minőségben újra aláhúzni, már csak azért is, mert a film végének főcíménél ki is fut a zene, hamarabb, mint ahogy a film véget érne, és ezt érdemes lenne rendbe tenni. Aztán van a film elején egy felirat, aminek árnyékolás van adva, ettől nehezen olvashatóvá válik. Ezt én nem alkalmaznám, már csak azért sem, mert a film többi részénél ez nem található meg, de ez is egy olyan képkocka sor, ami talán könnyen cserélhető. A bevágott fotókkal van még problémám, ugyanis idegennek tartom a filmtől ezt a színvilágot, még akkor is, ha ez az üzenet azért került be ebben a formában, mert a fekete-fehérhez képest - mint hétköznap -, a szerző az ünnepi jelleget, vagy a különlegességet, a kiválasztottságot akarja vele szimbolizálni. Azt is hozzátenném, hogy ha meghagyjuk ezt a színes verziót, akkor is kérdéses számomra, hogy a 16:9 –es (szélesvásznú) képarányhoz képest miért lényegesen keskenyebb a fotóknak a szélessége? Azért gondolom ezt problémának, mert a vágásnál azért ezt lehetett látni, hogy nem ugyanaz az arány, és ez kiküszöbölhető lett volna például azzal, hogy felnagyítom a képeket, és egy más vágást alkalmazok rajta, talán több szemközelivel. Azzal nincsen problémám, amit a kommentek között olvastam, hogy miért ugyanazok a képek ismétlődnek állóképként, hiszen ennek lehet egy figyelemfelkeltő hatása, úgyhogy számomra ez kevésbé problémás. Ami már ízlés kérdése ebből, az a következő: sokkal kevesebb életlen képpel dolgoznék. Tudom, hogy divat ez a nagyon kis mélységélességgel dolgozó, az élesség pontját előre-hátra változtató technika, de ha ezt még hozzáteszem ahhoz, hogy a kamera sincsen biztosan rögzítve, hanem az is elmozog, és beremeg néhol, akkor ez már a bizonytalanság érzetét növeli, és nem adja meg azt a biztonságot, hogy az üzenet küldője magában az üzenetben, vagy annak tartalmában biztos lenne. Visszahat arra a világra, aminél nem bizonytalankodhatunk. Itt egy nagyon fontos monológ hangzik el, és ehhez határozottabb kép kellene. Lehet játszani az élességgel - ez fontos lehet -, bár úgy érzem, hogy beleszerelmesedünk az életlenség általi foltokba, csak hát a néző nem biztos, hogy tudja, vagy akarja követni. Ha használunk is ilyen életlenségeket, azokat lényegesen rövidebb ideig kell alkalmazni. Megfordítanám az egészet: néha-néha ki lehet jönni az élességből, mert a szemünkkel is bizonyos idő, míg átfókuszálunk egy közeli, vagy egy távoli pontra. Lehet ezt imitálni, de ha ez nem abban a ritmusban történik, ahogy a képen lévő történet fókusza változik, tehát, ha nem a szem átfókuszálását próbálom követni a kamerával, hanem tetszőlegesen, a magam döntése alapján ide-oda mozgatom ezt a fókuszpontot, akkor a néző is bizonytalan lesz, hogy most ki a fene az, aki kódorog ebben a térben, és miért nem állunk már meg rendesen a lábunkon, részeg a kamerás? Nagyjából ennyit tudnék ehhez hozzátenni. A vágással egyetértek, a ritmusa jó a filmnek. Az első részben elmondott dolgok technikai pontatlanságok, a másik rész szubjektív. Várnám Viki válaszát. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

oh, nice.
Bocsánat, csak a monitoron összefolynak számomra a betűk.

Köszönöm a helyreigazító észrevételed, valóban nem tudom, mit akartál szimbolizálni a fókusz mocorgatással - örülök, ha meghallgatod az elemzésem, én is örülök, ha érdemi válasz érkezik rá a művésztől. Az hogy a szerzőnek szándékot tulajdonít a néző, szíve joga, legfeljebb nem azt, ami a szerző szándéka volt, ami nem baj, ha kiderül, hiszen ebből lehet tanulni - talán. ((dupla zárójel: ott volt egy "ha" a mondatrész előtt, ami feltételezést jelez, vagyis nem kijelentettem, mit akarsz, csak feltételeztem, hogy HA ezt akarja, AKKOR. If-then kapcsolat. goto 10))

A hanggal kapcsolatban: sikeresen letöröltem minden adatot, ami a filmhez tartozott a számítógépemről, ami egyrészről azt eredményezte, hogy újra kellett vágnom a filmet, a másik meg az, hogy a hangot (mivel nem tudtam már újra felvenni időhiány miatt) egy előzetesen készített youtube videó alól halásztam ki. Így remélem megértitek, hogy nem tökéletes.

"a szerző az ünnepi jelleget, vagy a különlegességet, a kiválasztottságot akarja vele szimbolizálni" Ilyet ne mondj kérlek Zsolt, mert nem ez volt a koncepció. Az élességgel kapcsolatban ugyanez a helyzet. Ezt a filmet én így készítettem el. Meghallgatom szívesen a hozzászólásokat, észrevételeket, örülök a kritikának, de nem szeretem, ha úgy nyilatkozol a munkámról (vagy bárkiéről), hogy a szerző ezt és azt akarja ezzel és azzal szimbolizálni. Mondd azt inkább kérlek, hogy neked ez jön le a filmről, és akkor máris tudunk róla beszélgetni.
Hozzáteszem nem sértődtem meg, bármennyire is annak tűnik, nehéz ez a nonverbális kommunikáció - vagy mi. :)

Ja, és azt elfelejtettem, hogy nálam kicsit halk volt a hang.

Köszönöm az észrevételeket, és hogy építő jelleggel álltok hozzá. A képek mentségére szóljon, a leírásban is szerepel, hogy a Sérültekért Alapítvány által szervezett költészet napi műsorra készítettem a filmet, így valahogy meg kellett, hogy jelenjenek benne a Felhőjárók (az alapítvány drámacsoportja is), és ezt a megoldást sikerült kitalálni hozzá.

Jó ez. A műfajnak megfelelő eszközökkel készült, és szerintem jól működik, kivéve a bevágott állóképeket. Azzal sem lenne túl sok baj, de ez a színes effekt kicsit átfordítja giccsbe. Ettől függetlenül jó, ügyes a vágás, szépek a kompozíciók, a játék a tükörrel, jól áll neki a kézikamera. A végefőcímet lehetne többet mutatni, és az ismétlődések helyett ki lehetett volna találni valamit ami csak hasonló (mert ha jól láttam vannak benne), és az állóképek helyett gyors mozgóképeket, vagy fényben jobban elváló fekete-fehér képeket (bár a bevillanó képek helyett is lehetne valami hatásosabb, esetleg dokumentum, vagy dokumentum jellegű apró jelenetek).

Nem szabad félnem.
A félelem az elme gyilkosa.
A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet.
Szembenézek félelmemmel.
Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem.
...És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját.
Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.
(Bene Gesserit - Félelem elleni litánia)

Nekem alapvetően tetszik, mivel hogy látom, egyfajta "kampány" film, nem kifejezetten ide készült, de a saját eszközeidből, lehetőségeidből szerintem nagyon ügyesen építkeztél. Az arcképek ismétlődése helyett talán több arc jobban tetszett volna, és talán a reklámos képi verbalitás amit az itteni műhely sugallta irányba kevésbe illeszthető, de mondom, értem miért, és nekem tetszik már csak az is, hogy megfogalmaztad, fontosnak tartod szóvá tenni, egyáltalán mozdulsz. Én ilyenkor mindig örülök, hogy talán nem a sötét jövőképet károgóknak lesz igaza.:)

Nem akarok kekeckedni, csak érdekel, hogy hogy érted azt: "a tartalmával nem teljesen értek egyet"?
Köszönöm a hozzászólást és hogy megnézted.

Maga a film, nagyon tetszik, bár a tartalmával nem teljesen értek egyet. De az ahogy előadtátok, felettébb inspiráló.

Új hozzászólás