Látod Ágnes, itt találtál valamit, ezzel a tükröződéssel a vitrinen, ami transzponálja azokat a ritmusokat, amiket a könyvek hoznak létre, az egészben van valami rajzszerű, valami régi metszet érzet, egy futam a zongorán, ahogy egy elhagyott lakásban végighúzzuk az ujjunkat a porosodó polcokon. Az első 4 könyvet balról vágnánk, akkor feszesebb lenne ez az egész és jobban hangsúlyt kaphatna az üvegfelület. Ha a saját függönyös képeiddel összehasonlítom ezt, itt sokkal finomabb eszközöket használsz, nincs hiányérzetem, hogy magyarázat nélkül maradna bármi. (hegyi)
értékelés:
Könyvek a fotó címe, de nem tudom nem észrevenni, és nem szabadjára engedni a gondolataimat a vitrinben tükröződő növények kapcsán. És ami végképp nincs benne a fotóban, csak az én fejem + a fotó kombinációjában az a külső és belső vonatkoztatás, mondjuk a megismerés vagy megélés természetessége, kontra (vagy akár pro) olvasottság. De még odáig is eljutok e gondolati labirintusban, hogy szobanövényeket látok, amelyek szintén csak egyfajta zártságot jelent... Tudom, ez nincs a fotón! És nem is mondom, hogy ott van! ((((És bocsánat, tudom már, hogy zavaró lehet másoknak a szabad elmélkedésem, ki sem fejtem bővebben, és kérem csak szigorúan egy agymenésemnek tekinteni burjánzó gondolataimat...)))
Viszont azt is el kell még mondanom, ha szépnek látok egy fotót, azt éppen amiatt látom szépnek, amely tőről úgy érzem, hogy fakad. (Közhely, a szépség belülről fakad... De minden közhely alapja igaz.) Az pedig az ilyen drámai megfogalmazásokat, számomra éles - szúró, kontrasztos megjelenítéseket is képes elnyomni bennem.