Nem jöhet be, télen is kint alszik. Az első két láb engedélyezve van a teraszajtónál. Ettől függetlenül valahogy mindig közel szeretne kerülni...
Ez akár a mi Bobby kutyánk is lehetne, de legalábbis valami tesó, ha jól látom, ő is labrador, és nagyon érdekes az, hogy ők emberire hasonlító gesztusokkal kommunikálnak, persze ezt az ember gondolja így, mi ruházzuk fel őket ezekkel a párhuzamokkal, de mégis érdekes az, amit itt látunk, és jó a megfigyelés. Én annyit megtennék, hogy a tükröződésnél a kutya hátánál vágnék, ott, ahol az a forma kifutja magát. Az az fölötti rész már ehhez a képhez nekem nem kell, feszesebb lenne az egész, ha azt az ujjnyit levágnánk belőle. Ott van valami csillanás is a jobb felső sarokban, nekem arra már nincs szükségem. A másik kérdés az utómunkáé, ha ott a helyszínen nem volt módunk a fényekkel foglalkozni, akkor sem elhanyagolható, hogy most a fej, amin az érzelmek megjelennek, az arc, a szemek a legmélyebb tónusok, így minden másra jobban, hamarabb odafigyelünk, mint erre. A megfigyelés rendben van, a megoldással kéne még dolgoznod. (hegyi)
értékelés:
Zoli nagyon jó a modelled, talán egy kicst többet is lehetett volna mutatni a helyzetből hogy terasz meg hogy kintről be, és akkro lehet hogy még a leirat sem szükséges hozzá, bár talán van olyannyira erős ez a kép hogy ez így jó ahogy van, és csak bennem van egy ilyen mi lenne ha érzés, bár ez is jó mert engem sarkall kísérletezésre, kölcsönadnád a kutyád? :)