Szombathely, III-as torony a járólap perspektívájából.

Itt egy alsó gépállást látunk olyannyira, hogy a munkavédelmi fafapucs, amit az alkotó lábán látunk, a horizont, tehát a szemsík a papucs környékén jelenik meg. Egy munkakörnyezetet látunk, ahol váltóállító karokat vagy miket látunk, ahol fölénk magasodik a szereplő. Természetesen ezek a férfias erőt igénylő kapcsolók hozzák azt a fajta princípiumot, amelyet az alkotó külön a 70-es évek stílusvilágát idéző tévénéző izomtól megemelkedő nejloning, a kihajtott gallér és sapka, kicsit roggyantott munkavédelmi nadrág stílussal, tehát egy etnoszociografikus világot beragyogja Osho gyökércsakra központú maszkulin világszemlélete, amit a pedellustól megtudva egyértelműen manipulatívan helyez el az alkotó, ahogy a matrica jellegű körbekeretezést is, tehát ez egy tudatos rendezői jelzés amivel a férfias önmegismerést duplán megemelve deklarálja. Ezek az utólagos manipulációk azok, amiket nem tartjuk igazán szükségszerűnek, olyan, mintha az üzenet erejében nem bízna Tibor, miközben ez inkább gyengíti az üzenet erejét, mindez a manipuláció azt jelzi, mintha az alkotó nem bízna önmagában és az üzenet erejében, pedig erről a képről minden érthetően lejönne akkor is, ha nem volnának ezek a manipulációk. (szőke)
értékelés: