Ez egy hármas képsor. Függőleges triptichon. Ennek a szereplője Ádám. Az az Ádám, akinek én próbáltam üzenni, hogy nagyon jó lenne, hogyha a mackós pokróc, ez a kis sarok, ezek a kis paplankák életre kelnének. Úgy látom, hogy Ádám a tőle telhető erővel, színészi ambícióval, lendülettel, exponálással, berohanással elkészítette ezt a képsort. Annyi hozzáfűzésem lenne, hogy ahogy ide-oda kell a kis továbbító gombot itt a számítógép mellett tekergetni, elsősorban föntről lefele halad az ember, én viszont, mert egyszerre nem tudom a három képecskét megnézni, lentről is haladtam fölfelé - az én véleményem az, hogy ez a képsor egyes, kettes, hármas sorozatban lentről kezdődik. És onnantól értelmezhető az egész. Ugyanúgy mint az a régi esti mese szignál, amikor a TV maci arra a hangra, hogy „töttöröttöttöröttörő tötöttöröttötöttörö töttöröttöröő” elindult, néha megtalálva a papucsát, néha nem, néha azt a Paprikajancsi a kezébe vette, avagy nem, és aztán befeküdt az ágyába. Én ezt lentről fölfelé értelmezném, és azt mondom, hogy az ismétlés ilyen értelemben, ha ez elfogadható, akkor helyén való és a három disznó megvan a képre. (szőke)
értékelés: