Ez a fotó a Csillapíthatatlan vágy című képem amolyan javítása. Az előbb említett képre megkaptam ugyan a három disznót, de azzal a feltétellel, ha ennek a képnek a beállításával, a csokival vagy akár mással, de megcsinálom úgy, hogy jobban figyelek a fénybeállításokra. Hát én maradtam a csokinál – ahogy azt látjátok – és ezt lett belőle, nem égettem ki a szemem.
Ez a kép teljesen más lett az előzőhöz képest; drámaibb lett, filmszerűbb lett az üzenet, mintha egy filmkockát láthatnánk, nagyon érdekes az a kettősség, ami megjelenik a csoki és a szereplő között, mintha technikában is teljesen más lenne ez a történet, sokkal kiegyensúlyozottabbak ezek a fények, azt zárójelben jegyezném meg, hogy Mariann nem azt a leckét ismételte meg, még ha a szereplők ugyanazok is, mert egy teljesen új kontextust hozott létre a világítással. Teljesen más történet, a világ, a hangulata, hidegebb, riadtabb a történet, tehát sokkal több drámaiságot is hordoz. És ez a színvilág miatt is van, ha megnézed, nem a meleg színek felé mozdul el, hanem egy sárgás-zöldesebb, akár fémszínű hangulatot is kapott, akár az ötödik elem egyik szereplője is lehetne ugye a Luc Besson filmjéből. Még az előző képnél nekem az feltűnt, hogy az a csoki, ha fogyasztásra alkalmas is volt, de nem volt túl étvágygerjesztő, a bűn jele volt abban a csokiban, és ez itt most pont ez a jó. Ez a színvilág igen, ez ezt erősíti, nem az érzékiség felé megy el, bár a tekintetekben ott van valahol, hanem ez a bűn van ott a hidegsége miatt is, mert ezek a csokik hát nem teljesen vágykeltőek. (szőke-hegyi)
értékelés:
Gobóc ART-úrhölgy "Nézz ám a szemed véreres ismerlek kábítószeres" http://href.hu/x/74bg Hatásos képp,papiron is elbirom képzelni a falon lógva. Szerencsére megnéztem,mielőtt egy macséta bozóvágóval lecsapták a fejem. :(