Leírtam a fórumba mi vezetett engem az idézet beszúrásához... Bocs, ha megnyomta volna itt a levegőt...

Sz. János: Azt hiszem értem mire célzol :)

H. Zoltán: Köszönöm szépen. Egyszerűen a kék színt állítgattam a képen...:) Az idézetet nem tudom mire vélni, nem értem.

N. Zoltán A.: Örülök, hogy eszedbe jutatta a képem a történeted :) És igen, először ültem metrón :)

Itt a link...: fórum

Zoli, a téma érdekes, megérdemelné, hogy a fórumba kerüljön.

Lentiek fényében Carl Rogers egy lila bölcsész, aki inkább évekig moralizál és magyarázatokat keres csak hogy nehogy csinálni kelljen valamit, mert az elköteleződést és értékvállalást jelentene, az pedig felelősséggel jár.
Mennyivel egyszerűbb kimutatni spekulatív úton, hogy a fekete az fehér, a segítség igazából árt és aki ad az elvesz, mint konkrétan segíteni.

Kedves Zoli! Ezt most mégis miként értsem? Nem volt megfelelő a hozzászólásom a fentiek tükrében? Vagy most mégis mi a probléma (ha van egyáltalán)?

Olvastam egy izgalmas összefoglalót Carl Rogers-től, a segítség fogalom lényegéről:
- Instrukciót adni, vagyis instruálni valakit arra, hogy miként gondolkodjon a dolgokról;
- Tudást vagy tapasztalatot átadni vagyis elhitetni a másikkal, hogy amit én szeretek azt neki is szeretni kell vagy amit utálok, számára sem lehet kedves;
- Tudomására hozni valakinek valamit, ami azt a kérdést veti fel, hogy miért akarok bárkinek is a tudomására hozni bármit, hacsak nem azért, mert valójában nekem van szükségem a másik ember figyelmére;
- Megmutatni valakinek valamit, vezetni őt abba az irányba és irányítani, azaz elvenni tőle azt az esélyt, hogy az utat önmaga találja meg.

Zoli, mi a hétköznapi? Mindenkinek más és más, térben és időben is. Rita képe éppen abban jó szerintem, hogy egy számomra hétköznapivá vált élményt újra birtokba ad, ismét megláttatja veled. Először neked is érdekes lehetett, aztán belesimult a hétköznapjaidba, mint a kezdetben szép, hosszasan kiválasztott, és a lakáshoz, habitusodhoz, ízlésedhez választott új villanykapcsoló a falon.

Te gyakran metrózól, de ha magadba nézel: nem igaz rád az amit írtam, hogy elég ritkán tekintgetsz ott felfelé? Millió dolog van körülöttünk amit rutinból kerülgetünk, amíg valaki rá nem tereli a figyelmedet. Persze van itt a képen képi idealizálás, de hát ettől lesz az egész emlékszerű, élményszerű...

Ok, Zoli, már csak azt mondd meg, most mi történt: én csodálkoztam rá valami hétköznapira vafy Rita mutatott meg valamit nem hétköznapi módon?

Rita ha jól sejtem a leiratból nem napi szinten metrózik. Ez érezhető a képben is, mert neki a metró mint jármű jelenik meg, ezt idealizálja. Rita számára a metró nem kapaszkodó kezek kavalkádja, tömegnyomor, izzadságszag, brutális nyári meleg, hangzavar stb. Ezért érdekes az ő szemével felfedezni azt a helyet ahol már ritkán nézünk felfelé, csak bambán és életuntan előre, bele a híg levegőbe.

Egyszer egy régesrégi magyarórán a tanárunk javasolta, hogy amikor hazafelé megyünk, nézzünk felfelé is, mintha csak túristaként nézelődnénk. Nézzük meg pl. a pesti bérházak homlokzatait, vagy ki nézett már fel a Nagykörúton, Rákóczi úton a földszinti portálok fölé... Megtettem, és csodákat láttam. Nos, nekem ez a régi történet jutott eszembe a kép láttán, pedig direkt köze nincs a kettőnek...

Más városok metróiban engem is leköt a szerelvények hangulata. Máig emlékszem olyan képi részletekre amit a helyiek nyilván unalomig ismert, közhelyes képnek gondolnának.

Hű, ez nagyon rejtélyesre sikeredett. Hogy csináltad, hogy a plafon ilyen selymes hatású lett? Mintha egy visszafogott rémfilmben utazna az ember, kicsit mutáns, de elegáns retro-zöld. Nagyon klassz. Komolyan, ha lehet, kérlek mondd el hogyan utómunkáztad... :)

A fények össze vissza csillannak a krómon, a plafon selyemként veri vissza a fényt, a vonalak klasszul hátravezetnek, de a kamera csak nem mutatja mi van lent. Nagyon hatásos, finom, gratula.

A színvilág az nagyon bejön, szeretem az ilyesmit, az élesség is helyénvaló, viszont valami támpontot keresek mindig a képben, valahogy nem is a zsúfoltság ami zavar, hanem, hogy hiányzik, hogy a kép széleihez tudjak valamit kötni, valami támpont hiányom van. Lehet más aki hasonlóan érzi eltudja jobban mondani.
De egyébként tetszik, olyan hangulatos valahogy :)

üdv,