Mindig

Mindig

Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy jó a meglátásom, amit gondolok, hogy itt valami vakuval avagy lámpával deríthettél a kézre, ami az ablakpucolást csinálja. Nagyon érdekes és izgalmas az, hogy ez a késő délutáni, koraesti fény, ami abban különbözik a napközbeni világítástól, hogy nagyon sok benne a kék. Ezek a fények az ablakkereten, a kinti és a benti világ határát nagyon jól ábrázolják. Ez egy nagyon fontos világítástechnikai helyzet, hogy akár csak egy ilyen kevés kell ahhoz, hogy ez a megkülönböztetés ott legyen a képen. Manapság a digitális gépeknél ezt könnyen megoldjuk, mert fehéregyensúlyt állítunk, és akkor majd valami korrekt lesz. Én most örülök neki, hogy nem vagyunk korrektek. A másik, ami nagyon jó, hogy itt a házi kedvenc nem egy szépen összegömbölyödő cica, vagy egy kedvesen sétáló kutyuska, hanem harci helyzet van, olyannyira, hogy bár nyitva az ablak, és az mindig csábítja a macskákat arra, hogy a kinti világgal ismerkedjenek, de itt ő nagyon szuggerálja ezt a mosószivacsot, gondolom, hogy azt figyeli, hogy itt most mi történik, milyen játszási lehetőség adódik. Ahogy nézem, ez a cica nem egy fiatal darab, de őket is rá lehet venni egy ilyen kommunikációs helyzetre. Nagyon jó a leckemegoldás, a megfigyelés is, köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Helok!

Zoltán: Igen, valóban.. kissé be voltam határolva a térve és a látószögbe, a sárga/kék világos/sötét viszonylatában van jelentősége számomra de nem is a legjobb képen róla, nem ezért tettem fel..
köszi!

Eszter: Ez egy szép, kedves gondolat volt; köszönöm!

István: Ismét megörvendeztettél.. köszi szépen!

Jó pillanat, tömör képi eszenciákkal:
Nagyon izgalmaz az ablak, maga az ablakmosás, és a macsek is. Aztán vissza a cselekményen: a macsek nézi a lecsurgó habot, a hab felhúz a sárga mozdulatig (mint felhők fölött a Nap :)) a kereten meg a múló idő - de tárva-nyitva az ablak... Megtisztulás, tisztán látás, friss levegő, és játék... Azért szeretem a fotóidat Dávid, mert képi valóságukon, de még a játékos üveghegyein túl is van bennük erőtartalék, hogy távoli gondolatokat is megszólítsanak!

Így olyan, mintha a macsek kedvéért pucolnád az ablakot, hogy ő akadály nélkül szemlélhesse rajta keresztül a kinti világot. Tetszik!

Dávid mester! A tetején a másik kar kis részlete és a lefelé nézés miatt mintha beszorulna az ember, le kell húznia a fejét... De ezt képet nem sokat pötyögtethetted utólag, mer szegény kedvenc megbúvik a sötét sarokban. Amúgy a szitu tök jó.

Új hozzászólás