Feladtam a "lenéző" stílust.

Ez a kép sokkal többet tud mesélni a kutyus személyiségéről, mint az előző, lábas kép, az inkább egy attitűdről mesél, ahogy azt Laci el is mondta ott a kommentárnál, hogy ő, az ember a főnök. Na igen, ez mint kutyatartási szabály fontos, de a kép készítésénél azért azt kell tudnunk, hogy ez a viszonyrendszer ha csak abban kerül ábrázolásra, hogy a kamera fenn, a kutya lenn, akkor ez a viszonyról legfeljebb annyit mond, ami látható is: lenézés. Lefelé nézünk. Ezt nem csak állatoknál, de gyerekeknél is érdemes kerülni, még akkor is, ha tudatosan eszünk ágában nincs lenézni a modellt, ugyanis az üzenet sokkal mélyebben kódoltan kezd működni, a gesztus szintjén, hiába a szöveg, a vizuális inger mindig ősibb, mélyebb gyökerekig ás le. Szóval a kép sokkal jobban mesél, a technikánál valami történt megint a jpg tömörítéssel, viszont az a hullámforma, ami mint egy tetőcserép vagy valami sárhullám látható, az nem világos, hogy mi akar lenni. Érdemes lenne ismételni a képet azért is, mert ha most megnézzük, bármennyire is jellemző és személyes az a póz, az a gesztus, amit a kutyus mutat, de azért ebben a fényben most a legvilágosabb rész, ami a tekintetet viszi, az a lába és mellkasrésze, és picit az orra. Persze nem tudom, hogy Moritz mennyire türelmes és szófogadó, hogy ha ül valahol, mennyire lehet a fotósnak elmozdulnia anélkül, hogy ő elrohanna, szóval ha elvileg nem akadály, akkor jobb lenne ilyenkor a fény felé mozdulni és így a kutya figyelmét felkeltve befordítani jobban fénybe. (hegyi)
értékelés: