Toroltem egy kozepesen hosszu es sokkal inkabb unalmas irast arrol, hogy nem jarok koncertre. Beszelek inkabb arrol, amit latok. Latok egy szinpadot foleg vonosokkal, latom a tobbi nezot, akik velem egyutt mindenfele csapolas nelkul kepesek befogadni a zenet szekeiken ulve. Es foleg latom a foszereplot, ahogy a lepcson felfele lepkedve jatszik. Es latom a vonosokat, ahogy figyelemmel nezik a foszereplot. Nezd meg a nyakakat, majd' mind eloretolja a fejet. Ok is kozonseg, holott valoszinuleg sok tiz proba es eloadas alatt lattak es hallottak mar. Azt mondja ez nekem, hogy jol jatszik es jol szorakoztat a foszereplo. Tiszta, egyszeru, beszedes kep, a koncertkorulmenyek kozott igen szerencses, hogy megfelelo aranyban jut feny es figyelem a nezokre, a zenekarra es a technikara. (bobak csaba)