Egy olyan nagyon szuggesztív képet kapunk Andrástól, ami, ha nem is ismerjük a modellt, egy nagyon érzékletes képet ad egy nőről, egy állapotról, egy helyzetről érzelmekről, gondolatokról. A helyszín valószínűleg egy romkocsma, ha jól látom, és itt ül maga a modell egy valamilyen régi 60-as évekbeli karosszékben. A kompozíció is érdekes azért mert tulajdonképpen egy élére állított háromszög az, amit a kompozíció mutat. Tehát a csövek a falon, a díszítések, de akár a test beállítása is egy V alakú irányba mutat. A perspektíva ráadásul erősen torzított, gondolom ez adódik abból, ahogy András az objektívet megválasztotta, hogy mivel exponál, és ez maga már rögtön feszültséget kelt. Az élére állított háromszög nem egy stabil, nyugalmat árasztó forma. Nagyon dinamikusak ezek a vonalak, körök, képek a falon, és ebben a formában látunk egy modellt, aki a saját gondolataiba merül, és mereng valamin. A kéztartás is ezt mutatja, az is, hogy nem néz a kamerába, tehát egy összefogott és nagyon jól elkapott pillanatot sikerült Andrásnak lefényképeznie. Ebben az esetben még azt mondom, hogy azok a színtorzítások, vagy tónusvesztések, amik létrejönnek, nagyon izgalmasak, és az is, hogy az egész képnek van egy olyan időtlen jellege, ami annak a segítségével jön létre, hogy a körvonalat nem meghatározhatóak, olyan, mintha egy lágyító lencsén keresztül lenne az egész exponálva, ettől lesz az egész mesei, ettől lesz elrugaszkodott a földtől. Nagyon szeretem ezt a képet, és ez az irány nem rossz, és itt abszolút értelmezhető az, ahogy a színekkel ő bánik. Ez a padlizsánlilás, barnás, bordós árnyalat nagyon jót tesz ennek a képnek, és ráerősít erre a feszültségteli hangulatra. (hegyi)
értékelés: